SzigetSzelet

Kilépünk a Csepel-szigetről a mai műsorban – nem megyünk messzire, csak az egyik szomszédos megyébe, annak is az egyik, a környékünkön is népszerű gyógyfürdőjébe. Itt sem a medencék valamelyikébe csobbanunk ebben a nagy hőségben, hanem egy még forróbb helyet keresünk fel, ahol az Oscar-díj elnyeréséért folyik a küzdelem. Igen, jól hallották – az Oscar díjért folyt a verseny, mégpedig a fürdő szaunaházának úgynevezett finn rönkszaunájában, ahová majdnem ötvenen férnek be egyszerre. Nem csak a filmeseknek, hanem az úgynevezett szauna-szeánszokat vezénylő szaunamestereknek is van Oscar-díjuk, immár nyolcadik éve. Még nem voltam a nagy felhajtással megtartott összejövetelen, nem ismerem a kulisszatitkokat, ezért nem tudom, hogy Cannes-ban milyen érdemek alapján döntenek az odaítélésről, azt azonban bizton állíthatom: a Tiszakécske melletti Kerekdombon levő gyógy- és termálfürdőben csak a szakmai tudás alapján rangsorolt a zsüri. Megismerkedhetnek a szaunázás fortélyaival, a mesterképzés hazai megteremtőjével és céljaival, majd természetesen az egyik nyertes is megszólal. Javában tart még a nyár, a szünidő, a strandolás-fürdőzés ideje, amely egyben a nálunk is mindinkább terjedő szaunázás lehetőségeit is magában foglalja sok helyen. Most ne arra gondoljanak, hogy a szauna nélkül is éppen elég meleg van, hanem inkább arra, hogy a kánikula elmúlik, a szaunázás élettani gyógyító, méregtelenítő és frissítő hatása azonban megmarad. Ha pedig megtehetjük, miért ne izzasszuk magunkat szakértő módon – jöjjenek velem, induljunk együtt az Oscar-díjas szaunamesterek világába!

A nyár nemcsak a szabadságolások, az utazások és a pihenés ideje, hanem a szórakozásé, a vidámságé, jókedvé is. Savanyú hangulatban a sarki üzletbe sem érdemes elindulni, nemhogy hosszú utakra – a rossz kedv semmit nem old meg, jókedvűen minden könnyebb. A nevetés egészségünk megőrzésében, vagy, ha betegek vagyunk, gyógyulásunkban is fontos szerepet játszik – a kutatók szerint egy jó nevetés csodákra képes. Napjaink divatos és sokat emlegetett betegsége a depresszió – ennek a lelki kórnak egyenesen a legjobb ellenszere a kacagás. Már ha tudunk nevetni, mert bizony az is előfordulhat: annyira búnak eresztjük a fejünket, hogy szinte semmivel sem lehet már felvidítani. Ajánlatos ilyen esetekben egy jó vicc elmesélésével megpróbálkozni – igen ám, de mikor lehet azt mondani egy viccre, hogy az jó vicc? Egy újszülöttnek minden vicc új, az ízlésekről nem lehet vitatkozni, kinek a pap, kinek a papné, ahány ház, annyi szokás – a csodálatos magyar nyelv segítségévek sokféleképpen kifejezhető, hogy az egyik embernek ez tetszik, a másiknak az, az egyik adott esetben percekig hahotázik egy vicc hallatán, a másik pedig bosszúsan legyint egyet. Mindezt azért mondtam el bevezetőként, mert mai témánk a nevetés, a vicc, vendégünk pedig egy meglehetősen ritka foglalkozást vagy hivatást űző szigetszentmiklósi lakos - dr. Papp János nevetéskutató. Van rendes állása is: hangász, azaz akusztikus a Zeneművészeti Egyetemen.  Megismerkedhetnek majd a nevetés testi és lelki hatásával, a jó vicc ismérveivel, a rossz viccmesélő elleni védekezés fortélyaival. Természetesen elhangzik majd néhány jó vicc is. Jöjjenek velem, beszélgessünk a nevetésről – komolyan!  

Azt mondják – vagy mondták? – a magyarra, hogy borivó nemzet. Így is volt nagyon sokáig, de azután divatba jöttek az égetett szeszek, a különféle házilag főzött vagy nagyipari módszerekkel előállított sörök, és a bor háttérbe szorult. Az utóbbi néháyny esztendőben, hála Istennek, még a nyári kánikulában is egyre gyakrabban koccintanak a strand büféjében vagy egy kerti sütögetés alkalmával harmatos falú pohárból kortyolt borral vagy éppen fröccsel. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy elterjedt a „nagyfröccs” és a „kisfröccs” elnevezés – Krúdy Gyula kedvelői nagyon jól tudják, hogy a nagyfröccs csak egy ostoba nyelvi tévedés – fröccs létezik és öccse, a kisfröccs. Van még hosszúlépés, házmester és jónéhányféle vegyítése a bornak és a szódának - nem sorolom tovább, zárójel bezárva. Régi tapasztalat, hogy társaságban az igazi jó beszélgetés akkor indul meg, ha egy üveg jóféle bor is az asztalra kerül – a koccintás alkalmat ad a jókívánságok elmondására, a jó hangulat megteremtésére. Mindezt azért mondtam el a bevezetőben, mert a mai műsorban borászkodunk egy kicsit: egy térségi borász-családhoz indulunk vendégségbe. A borkedvelők alighanem kitalálták már, hogy a Szigetcsép határában levő Gál-pincészet az úti cél.. Műsorkészítés közben, sajnos, ellen kell állni a legszívélyesebb kínálásnak is, mert könnyen összekócolódhat az ember nyelve, de mi már előleget vettünk a Gál-pincészet finomságaiból: amikor nemrég a Lakihegy Rádió 10. születésnapját ünnepeltük, természetesen az innen származó borral koccintottunk a következő tíz esztendőre. Most tehát a pince nélküli pincészet a helyszínünk, megismerhetik a szőlő- és borkínálatot, a terveket, a borbírálat kulisszatitkait, a jövő terveit és elhangzik sok szakmai fortély, ami miatt a Gál-pincészet fogadótermében a falak tele vannak oklevelekkel, kitüntetésekkel. Jöjjenek velem, induljunk együtt egy borkóstoló-útra úgy, hogy csak beszélünk a borról.

Visszavonhatatlanul kitört a szünidő, kedves felnőttek, kedves szülők, emlékezzenek vissza rá: annak idején, diák korunkban mennyire vártuk ezt a boldog időszakot. Ilyenkor még beláthatatlan messzeségben van a csúf szeptember, az iskolakezdés, most még úgy éreztük: miénk a világ! Szüleink elmondták a maguk szokásos mondókájukat, hogy vigyázzunk magunkra, alig vártuk a végét, azután rohantunk a vakáció sok szórakoztató lehetősége után. Most már sokan szülők vagyunk – mi is nekiállunk kisdiák vagy nagyobbacska gyerekünk számárra elsorolni, mi mindenre vigyázzon. Vannak örök veszélyforrások és vannak újabbak, a mostani korra jellemzőek – a következőkben a szigetszentmiklósi rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetőjével ezeket vesszük sorra, persze a teljesség igénye nélkül, hiszen minden nem fér bele egy műsorba. Amit tudtunk, összegyűjtöttünk – nem szaporítom tovább a szót, vágjunk bele annak érdekében, hogy olyan gondtalan legyen a nyár kisebbek és nagyobbak számára, ahogyan azt valamennyien szeretnénk!