SzigetSzelet

Remélem, hogy hallgatják a műsort – ez többek között annak a jele, hogy jó a hallásuk. Beköszöntött a nyár, ezzel együtt a hőség, a fokozott erősségű UV-B sugárzás, mindkettő veszélyforrás különböző szerveink számára. Mai adásunkban a nyár és a hallás kölcsönhatásáról, tehát a fülünkről lesz szó – magam is meglepődve hallottam, hogy a nagy melegben ezen szervünk számára is különlegesen fontos a folyadék-utánpótlás és az ásványi anyag. Mit tegyünk, ha például strandolás közben a fülünkbe megy a víz? Használjuk-e a reklámok által ajánlgatott technikai eszközöket fültisztításra? Miért beszél hangosan, már-már kiabálva egyre több ember? Igaz-e, hogy egyre süketebbek vagyunk? Megannyi kérdés, amelyre rövidesen meghallják a választ. Legalábbis remélem, hogy hallják. Jöjjenek velem, induljunk együtt – most csak képletesen – a szigetszentmiklósi szakorvosi rendelő fülgyógyász szakorvosához. Ne féljen senki, nem fog fájni! 

Itt a nyár, a szabadságok, a pihenés, a jókedv ideje – ám sajnos, sokan vannak, akiknek ezt a gondtalannak szánt időszakot nem engedi igazán élvezni valamilyen egészségügyi probléma. Ezek közé tartozik a hosszabb, de sajnos, egyre gyakrabban a rövidebb ideje fiatalok számára is a különféle ízületi-mozgásszervi panaszok sora, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a csontritkulás. Lehet tartósan gyógyulni kellemes körülmények között, jókedvűen, gyerekek-unokák, tehát a család társaságában? Igen, lehet – erre valók a gyógyfürdők. Árpád vezér jó helyen állt meg annak idején: a Kárpát-medence alatt valóságos gyógyvíz-tenger van, ezért rendelkezünk szép számú és népszerű gyógyfürdővel az egész országban. Még több lehetne, de hát Trianon lehetősége eszébe sem jutott annak idején a hét vezérnek, a múlt századokban épített gyógyfürdőink közül jó néhány Magyarország határainak másik oldalán termeli a bevételt. Hazai lehetőségeinkre térve, ma két gyógyfürdőbe látogatunk el, az elsőben a reumatikus jellegű betegségek gyógyításával, majd az egészség megőrzéséhez szükséges kezelésekkel, tehát a megelőzéssel ismerkedhetnek meg. Egy másik gyógyfürdőben pedig a szaunavilág titkai tárulnak fel egy Oscar-díjas szaunamester jóvoltából. Igen, jól hallják: minden esztendőben összemérik a tudásukat a szaunamsterek egy fürdőben és a legjobb megkapja a szauna-Oscart. Nincs egyszerű dolga: majd meglátják, pontosabban meghallják, hogy mi minden szükségeltetik egy igazi, hangulatos, testet-lelket a mindennapok rohanásából kikapcsoló szauna-szeánszhoz. A két helyszín néhány kilométerre van egymástól, ugyanabból a – szaknyelven szólva – gyógyvíz-lencséből töltik fel a medencéket. Tiszakécske az egyik, a vele összeépült szomszédos település, Kerekdomb a másik helyszín. Az utóbbi lakókocsi-kempingjében már szép számmal találni évek óta itt pihenő-gyógyuló vendégeket Szigetszentmiklósról éppúgy, mint Dunaharasztiból vagy Százhalombattáról. Az ok egyszerű: nincs messze, az M5-ös autópályán bő egy óra alatt ott lehetünk, ez a legközelebbi, hivatalosan is gyógyhellyé minősített település. A következőkben tehát megismerhetik a gyógyászati és kezelési lehetőségeket és egy ígéretes új módszert is bemutatunk, amellyel a keringési rendszer betegségei, a magas vérnyomás és a cukorbetegség is gyógyítható úgy, hogy a beteg közben remekül érzi magát.

Még alig kezdődött el a tavasz, máris kaptunk kóstolót az igazi, júliusi kánikulából, lassan megint esőre áhítoznak a földek, persze nem arra az özönvízszerűen lecsapó, jéggel dúsított viharra gondolok, ami újabban divatba jött, hanem a növényeket szelíden öntöző égi áldásra, ahogy régen mondták. Akár ilyen, akár olyan, mit lehet addig csinálni, amíg zuhog vagy olyankor, ha már az ember megunta a strandolást? Kedves apukák, ha még megőrizték, akkor elővehetnek a szekrény vagy fiók mélyéről egy mára elfeledett játékot, amelynek itt, Szigetszentmiklóson múzeuma is van és már folyik az eljárás, hogy a Pest megyei Értéktár után bekerüljön egyszer a hungaricumok közé. Kevesen tudják, hogy tőlünk, Magyarországról indult hódító útjára a múlt század elején. A hatvanas évek elején én is űztem, azután szünet következett és a hetvenes évek vége felé hasaltam újra a padlóra és kezdtem el újra játszani – a fiammal. Azután megint szünet, most pedig már kezdek edzeni, hogy Hunorral, három közül a középsővel, a fiú-unokámmal ismét pöckölni kezdjem a gombokat. Mert erről van szó: a gombfociról vagy asztali labdarúgásról, amelynek egyedülálló gyűjteményes kiállítása is megtekinthető. Ha azt mondom, hogy Becz András, Veres Gábor vagy Benfica és Fehér Miklós emlékszoba – sokan már azt is tudják, hogy pontosan hol. A mai műsorban velem jöhetnek egy tárlatnézőbe a Hungaricum Gombfoci Háza Múzeumba – ez a hivatalos elnevezés. A hely ugyan kicsi, de sok jó ember kis helyen is elfér.