SzigetSzelet

A borúlátók már Szent István azaz augusztus 20-a után nagyokat sóhajtva néztek fel az égre: nehéz telünk lesz, már csomagolnak a gólyák, korán indulnak a telelőhelyükre. Mások nevetve legyintettek: ugyan, mindig van, amelyik siet, tavaly sem volt erős tél. Való igaz: belekóstoltunk ugyan a hidegbe, de azután hirtelen ránk szakadt a tavasz, a jó idő. Az idén hosszú, szép őszünk volt, egyesek már abban bíztak, hogy az égiek véletlenül átlapozták a naptárban a telet és hamar itt a tavasz - és tessék, most már havazással, ónos esővel, északi széllel, erős lehűléssel fenyegetnek a meteorológusok. Szóval, bármikor indulnak is a gólyák - a tél bekövetkezett. Riasztó hír, hogy az autószervízekben hosszú sorokban állnak az autók, várva a téli gumicserére és fűtésszerelőt sem könnyű szerezni, ha a bekapcsoláskor nem működik megfelelően az a berendezés, amelyiktől a meleget reméljük. A téli veszélyforrásokról beszélgetünk ma is, mert - sajnos - sok van belőlük és sok van az olyan emberekből is, akik nem veszik elég komolyan ezeket a veszélyforrásokat. Az érdi katasztrófavédelmi kirendeltség vezetője a mai vendég - jöjjenek velem, vegyük sorba mindazt, amire vigyáznunk kell, különös tekintettel az adventi koszorúkra és a karácsonyfákra, és bízzunk benne, hogy a tél különösebb baj nélkül múlik el. Feltéve, ha megfogadják a tűzoltó alezredes jó tanácsait.

Bármilyen is az időjárás, ne feledkezzünk meg arról, hogy a tél az idén sem marad el.  Hogy karácsonykor lesz-e hó vagy sem, egyáltalán, lesz hó vagy sem, ennek megjósolására még a legbátrabb meteorológus sem vállalkozna, azt azonban felelősségük teljes tudatában nyugodtan kimondhatják: előbb-utóbb lehűl a levegő, hideg lesz, tehát be kell gyújtani a kazánba, kályhába, cserépkályhába, kandallóba, vagy be kell kapcsolni a gázkonvektort. Ha minden rendben van, rövidesen duruzsol a tűz és kellemes meleg árad szét a lakásban. Ha minden rendben van. Mert ilyenkor derülhet ki, hogy már egy tavaszi viharban megrepedt a kémény, valahol eldugult a kazán füstelvezetője, a konvektornál pedig csipogni vagy sivítani kezd a szénmonoxid-érzékelő. Feltéve, hogy beszereztük és felszereltük. Következik a kapkodás szakember után, aki majd megjavítja, de addig jó pár nap eltelik, mert rengetegen hívják. Dühösen mondhatjuk: na, ez a tél is jól kezdődik! Pedig nem törvényszerű, hogy így legyen. A katasztrófavédelem országos kampányt indított annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet: előzzük meg a bosszúságot vagy a komoly következményeket és vizsgáltassuk meg a fűtőberendezésünket addig, amíg enyhe az idő. Még most sem késő. Mai vendégünk az érdi katasztrófavédelmi kirendeltség tűzoltó ezredese, akivel a legfontosabb tél előtti teendőket gyűjtöttük össze. Jöjjenek velem, vegyük sorra közösen a teendőket - ne féljenek, mi nem füstölgünk mások orra alá!

Kellemes a mai téma, csupa lélekemelő gondolat benne, ahogyan ez egy pedagógushoz illik - október 23-án, nemzeti emléknapunkon az ünnepi rendezvény végén a hagyományok szerint Szabó József polgármester átadta az idei Pro Urbe díjat Engelhardtné Kálmán Évának, a Bíró Lajos iskola immár nyugdíjas igazgatóhelyettesének. A hivatalos megfogalmazás szerint a Pro Urbe díj, .jelentése "a városért", egy kitüntető  egy   cím,  azoknak az embereknek vagy közösségeknek adományozható, akik vagy amelyek több éven keresztül kifejtett munkásságukkal, a gazdaság, a kutatás, a közigazgatás, a szolgáltatás, az egészségügy, a tudományok, a közoktatás, a környezetvédelem, a kultúra, a művészetek területén végzett tevékenységükkel kiemelkedő érdemeket szereztek a település fejlődésében, illetve akik a település értékeinek hazai és külhoni megismertetésében, valamint az adott település kapcsolatainak gazdagításában elévülhetetlen érdemeket szereztek. A kitüntetés plakettből, oklevélből és az adott település címerével ékesített arany pecsétgyűrűből áll.  A kitüntetett számára rendszerint meglepetés olymódon, hogy csak az átadás előtt nem sokkal értesül a tényről, a képviselőtestület is zárt ülésen dönt odaítéléséről. A mai műsor főszereplője az idei kitüntetett, akiről a méltatásban nagyon szépen emlékeztek meg, jól érezhetően őszinte kifejezések, kedves mondatok sorakoztak egymás után. Ezekből az érződött ki, hogy őt szerették, szeretik munkahelyén és a szűkebb-tágabb környezetében is. Mai rohanó-veszekedő világunkban - sajnos - nem mindennapi eset, de legyünk derűlátóak, bízzunk benne, hogy szaporodik majd a számuk. Köszöntjük mi is a díjazottat, jöjjenek velem, ismerkedjünk meg életével, munkásságával!

Egy valamikori orosz katonai laktanya-épület földszintje a mai helyszínünk: igazán családias hangulatú ünnepségen szentelték fel az új görögkatolikus kápolnát. Tökölön vagyunk, a Szent Miklós idősek otthonában. Huszonegy esztendővel ezelőtt kezdte meg a működését, mint többen is elmondták, megindítva ezzel a városrész fejlődését, mert az idősek otthona után elkezdték vásárolni az egykori orosz tiszti lakásokat, jöttek befektetők és boltokat nyitottak, idetelepültek különféle intézmények - szóval, a rossz emlékű megszállók nyomait igencsak nagy munkával eltörölve, pezsegni kezdett errefelé az élet. Magam is sokat jártam errefelé a régi időkben: részben műsorkészítés céljából, részben pedig azért, mert a szomszédos repülőtéren a megürült hangárok egyikében egy felszámolt könyvkiadó teljes megmaradt könyvkészletét tárolták és fillérekért lehetett könyveket vásárolni vagy akár ingyen elvinni - mindenki jól járt, mert minden darabbal apadt a készlet, nekem pedig gyarapodott a könyveim száma. Visszatérve a jelenbe, az idősek otthonában nem csak egy kápolnát építettek, hanem megújították az egész otthont, az ajtóktól-ablakoktól kezdve kicseréltek szinte mindent, amit megviselt az eltelt két évtized. Kívül-belül vendégváró szépre festve, szeretettel várták a vendégeket, akik között országgyűlési képviselő és miniszterelnökségi államtitkár is akadt. Az intézmény vezetője, Prodán Gábor esperes olyan varázslatos hangulatot teremtett, hogy az ember egy csapásra szinte otthon érezte magát - ezt a légkört visszaadni egy rádióadásban nem lehet, csak átélni.