Üdvözöljük a Lakihegy Rádió weboldalán!

Ma 2018. október. 19. péntek van, Nándor napja.


SzigetSzelet

Mai helyszínünk az egykori Csepel Autógyár irodaépülete, azaz a nagyon szépen felújított és az országban elsőként átadott új típusú államigazgatási központ. Az avató beszédben a szónokok, többek között Orbán Viktor miniszterelnök azt hangsúlyozták, hogy itt minden egy helyen van, nem kell ide-oda vándorolni a papírokkal a különböző székhelyeken levő hivatalok között, hanem minden ugyanott elintézhető, tetemes időt, pénzt és idegeskedést, sőt, szabadságot takarítva meg ezzel a saját magunk, végső soron a család számára. Itt van a rendőrkapitányság, a területileg illetékes ügyészség, a járásbíróság, a kormányhivatal és a kormányablak. Most újabb intézmény kezdte meg, az országban másodikként, tehát szintén nagyon előkelő helyen a működését, ez pedig a járásbíróság ügyfélközpontja. Ebből szintén egy országos hálózat fejlődik majd ki, nemcsak megkönnyítve, hanem meggyorsítva is a pereket. Sőt, talán el is maradnak majd perek, hiszen lehet, az ügyintéző azt tanácsolja majd például az érdeklődőnek, hogy forduljon inkább a békéltető testülethez, hamarabb végére járhat az ügynek és egy csomó pénzt is megtakaríthat. Évtizedekig úgy gondoltuk, hogy a bíróságok működése nem nagyon változtatható meg, lassú lesz és nehézkes az idők végezetéig – azután egyre-másra jöttek a rossz és jó újdonságok: az egyikre példa a belépéskor a fémkereső kapu, a táskák átvilágítása, a másikra a video-tárgyalás, amikor már nem kell személyesen részt venni a perben. Vélhetnénk, a következő már az lesz, hogy bíró sem kell: az informatikus betáplálja a számítógépbe a bűncselekmény kódszámát, a gép pedig meghozza az ítéletet. Tetszetős, de lehetetlen: mint egyszer a felvetésemre egy bíró elmagyarázta, az emberi körülményeket, indokokat, egyéniséget a számítógép nem tudja értékelni és beszámítani, bíróra tehát mindig szükség van, amíg perek lesznek. De messzire kanyarodtunk – térjünk vissza a legújabb bírósági újdonsághoz, a járásbíróság ügyfélközpontjához. Jöjjenek velem, hallgassuk meg a megjelent magas rangú vezetőket, akik elmondják, hogy szerintük miért jó az új intézmény nekünk, ügyfeleknek! 

2018, október 9

 

Sokat emlegetjük mostanában az Európai Unió fővárosaként is emlegetett Brüsszelt és a legtöbben nem kifejezetten barátságos megjegyzéseket tesznek magukban erre a városra. Nem mindig volt így, rólunk, magyarokról például kifejezetten hősi nemzetként emlékeztek mdeg 1974-ben: Brüsszelben jártamkor örömmel fedeztem fel azt a táblát az egyik ház falán, amely az 1956-os forradalom és szabadságharcnak, azon belül is kifejezetten Mansfeld Péternek, a fiatalon felakasztott vértanúnak állít emléket.  Annak idején ez volt az egyetlen európai város, ahol ezt megtették. Sok víz lefolyt azóta a várost kettészelő kis folyócskán, ám hiába változott a politikai hangulat, napjainkban is akadt olyan esemény, amelynek nyomán kifejezetten elismerést arattunk nemrég. Igaz, akik ezt a kiállítást rendezték, feltehetően nem törődtek a Sargentini-jelentéssel, hanem őszinte örömmel és lelkesedéssel fogadták a magyar csapatot. Legalábbis erről számolt be Veres Gábor és Becz András, a szigetszentmiklósi Hungaricum Gombfoci Háza Múzeum két megteremtője. Hogyan kerültek Brüsszelbe? Erről is szó lesz a következőkben, előbb azonban frissítsük fel ismereteinket a gombfociról, erről a magyarok által feltalált vagy kitalált játékról!  Jönnek a hosszú téli esték - kedves apukák, ha még megőrizték, akkor elővehetik a szekrény vagy fiók mélyéről a mára ismét hódító játékot, amelynek itt, Szigetszentmiklóson múzeuma is van és már folyik az eljárás, hogy a Pest megyei Értéktár után bekerüljön egyszer a hungaricumok közé. Kevesen tudják, hogy tőlünk, Magyarországról indult hódító útjára a múlt század elején. A hatvanas évek elején én is űztem, azután szünet következett és a hetvenes évek vége felé hasaltam újra a padlóra és kezdtem el újra játszani – a fiammal. Azután megint szünet, most pedig már kezdek edzeni, hogy Hunorral, három közül a középsővel, a fiú-unokámmal ismét pöckölni kezdjem a gombokat. A mai műsorban velem jöhetnek egy tárlatnézőbe a Hungaricum Gombfoci Háza Múzeumba. A hely ugyan kicsi, de sok jó ember kis helyen is elfér. 

2018, október 9

Tetszik, nem tetszik, vége a nyárnak és ez azt is jelenti, hogy vége a gyerekek számára a vakációnak is, vissza kell szokni a hétköznapi életbe. A szabadságolások vége azt is jelenti, hogy ismét megszaporodott az utakon a gépkocsik száma, régi ismerősként köszönthetjük a torlódásokat, dugókat. Szigetszentmiklós, Lakihegy és Halásztelek környékén az útfelújítások miatt még jobban összetorlódnak az autók, még tovább tart az eljutás úti célunkhoz. Az iskolák környékén is elkezdenek araszolni a kocsisorok, mert a szülők előszeretettel állnak meg autójukkal az iskola bejárata előtt, hogy a gyerek kiszállhasson – ilyenkor általában fütyülünk a „Megállni tilos” táblára. Szóval, nem egyszerű ilyenkor a közlekedés. A Szigetszentmiklósi Rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztályvezetője, Rusz Gergely rendőr alezredes a mai vendég, vele vesszük sorra az őszi tanévkezdés tájékán jelentkező közlekedési gondokat, a gyerekekre való fokozott figyeléstől kezdve a torlódások elkerülésének lehetséges módozataiig. Annyit már most elárulhatok, hogy a legfontosabb a türelem és a visszagondolás arra, hogy milyen régóta vártunk egy-egy út felújítására. Előbb-utóbb vége a munkálatoknak és birtokba vehetjük a sima, kátyú- és zökkenőmentes burkolatot. Ennyit bevezetésként, jöjjenek velem, induljunk együtt „útnézőbe”. Ne féljenek semmitől, mert velünk tart a térségi közlekedési főrendőr is.

2018, szeptember 13

Ritkán járunk mai műsorunk helyszínén, Pesterzsébeten, pedig ott is remekül hallgathatók vagyunk. Egykor önálló volt, azután a Rákosi-korszak több más, a fővárost körülvevő többi településsel beolvasztotta az úgynevezett Nagy-Budapestbe. A lakosok kénytelen-kelletlen elviselték a döntést, de hát abban az időben egyrészt nem ez volt a legnagyobb bajuk, másrészt lélekben megmaradtak önállónak, a lehetőségektől függően rejtve vagy hangosabban ápolták hagyományaikat, őrizték környezetük arculatát, intézményeit. Pesterzsébeten is ez történt. Két régi épületbe látogatunk el: az egyik a Klapka téri református templom, amelynek építését a harmincas években kezdték el, de csak most sikerül befejezni. A másik a Vörösmarty Általános Iskola, amelyet az idei tanévtől átvett a református egyház. Az erzsébetiek nagyon várták már, hogy mindkettő megtörténjen – elkalandozunk a múltba, az építkezés kezdetéhez, megkérdezzük a korábban állami, ma egyházi iskolaigazgatót a változás utáni tervekről és bekopogtatunk Pesterzsébet polgármesteréhez is aziránt érdeklődve, hogy miért mond le a kerület az egyház javára egy szépen felújított, jól működő iskoláról. Néhány szó a zenéről: Tari Viktor, korábbi rádiós kollégám, a Lakihegy Rádióban a Slágeremlékek-emlékezetes slágerek című műsor szerkesztője jóvoltából felelevenítünk egy régi-régi rádióműsort. Negyven-ötven éve is van, hogy nagyon népszerű könnyűzenei sorozat volt az Ugyanaz-mással, vagyis egy-egy slágert több előadóval lejátszottak. Mai zenénk alapja egy református egyházi ének, amelyet többféle könnyűzenei feldolgozásban meghallgathatnak. 

2018, szeptember 6

A térség életét emlegettem az imént – nos, a mai műsor erről is szól meg nem is. Történt, hogy itt, Szigetszentmiklóson összeállt egy művészcsapat – eddig rendben van, ez itt történt. A társulat ezután repülőgépre szállt és elrepült nagyon messzire, Dél Afrikába, Johannesburgba, hogy kellemes és néha könnyes perceket szerezzen az ott élő magyar embereknek. Ez vajon a térség életéhez tartozik? Nem tudom, de erről az útról szól a mai adás. Nádasdy András szervezte össze a társaságot, a műsort, ennél fogva neki köszönhető a sok-sok élmény is, ami majd szóba kerül. Az az élmény is, amennyiben annak nevezhető, hogy a második napon migránsok, persze ottani migránsok kirabolták őket. A kellemesnek csöppet sem nevezhető esemény azonban nem szegte a kedvüket, próbáltak tovább, majd annak rendje-módja szerint színpadra is léptek. A többi kiderül majd a következő nem egész egy órában, amelynek egy egészen másik színházi témája is van: ősszel, szeptember elején újra indul Szigetszentmiklóson a Musical Stúdió, már most jelentkezhetnek a magukban tehetséget érzők, illetve azok a szülők, akik úgy érzik: gyermekükben van érzék a világot jelentő deszkák iránt. Részletek a mai Sziget Szelet vége felé.

2018, szeptember 3

Ballagunk kifelé augusztusból, lassan itt a nyár vége és az iskolai oktatás kezdete. A mostani alkalommal egy kicsit körülnézünk a Kárpát-medencében: hogyan, milyen programokkal segítette az anyaország a kapcsolattartást és milyen lehetőségük van a tőlünk határokkal elszakított nemzettársaknak az oktatás segítségével megőrizni magyarságukat. Nagyon nehéz feladat, mert helyenként ellenséges politikai környezetben kell támogatni a határon túliakat úgy, hogy lehetőleg senki ne tudjon belekötni a támogatás igénybevételét vállaló családokba. Van egy régi csapat, amely a rendszerváltás tájékán a korábbi tiltás eltűntével az első civil szervezetként alakult meg hivatalosan, bár már a pártállam idején is volt egy elődjüknek tekinthető asztaltársaság, ahol mindig a határon túlra kényszerített magyarsággal való kapcsolat ápolása volt a téma. Annak idején csak beszélgetni lehetett róla, persze úgy, hogy illetéktelen fülek ne hallgathassák meg, pontosabban ne hallgathassák le, mert Kádár János Magyar Szocialista Munkás Pártjában úgy tartották: a környező országokban élő magyarok sorsa az ottani elvtársak ügye, nekünk itthon semmi közünk hozzájuk. Mondhatjuk azt is, hogy bármennyire első volt a megalakulás időpontját tekintve a Rákóczi Szövetség, mégis alaposan elkéstek, mert tulajdonképpen 1920. június 5-én, azaz a trianoni diktátum másnapján kellett volna elkezdeni azt a munkát, amit napjainkban is folytatnak töretlen lelkesedéssel és lendülettel. Jöjjenek velem, ismerkedjünk meg együtt Csáki Csongor főtitkár segítségével a Magyarországot körülvevő magyarok támogatásának sokféle módjával. Hála Istennek, most már megtehetjük.

2018, augusztus 24

Kilépünk a Csepel-szigetről a mai műsorban – nem megyünk messzire, csak az egyik szomszédos megyébe, annak is az egyik, a környékünkön is népszerű gyógyfürdőjébe. Itt sem a medencék valamelyikébe csobbanunk ebben a nagy hőségben, hanem egy még forróbb helyet keresünk fel, ahol az Oscar-díj elnyeréséért folyik a küzdelem. Igen, jól hallották – az Oscar díjért folyt a verseny, mégpedig a fürdő szaunaházának úgynevezett finn rönkszaunájában, ahová majdnem ötvenen férnek be egyszerre. Nem csak a filmeseknek, hanem az úgynevezett szauna-szeánszokat vezénylő szaunamestereknek is van Oscar-díjuk, immár nyolcadik éve. Még nem voltam a nagy felhajtással megtartott összejövetelen, nem ismerem a kulisszatitkokat, ezért nem tudom, hogy Cannes-ban milyen érdemek alapján döntenek az odaítélésről, azt azonban bizton állíthatom: a Tiszakécske melletti Kerekdombon levő gyógy- és termálfürdőben csak a szakmai tudás alapján rangsorolt a zsüri. Megismerkedhetnek a szaunázás fortélyaival, a mesterképzés hazai megteremtőjével és céljaival, majd természetesen az egyik nyertes is megszólal. Javában tart még a nyár, a szünidő, a strandolás-fürdőzés ideje, amely egyben a nálunk is mindinkább terjedő szaunázás lehetőségeit is magában foglalja sok helyen. Most ne arra gondoljanak, hogy a szauna nélkül is éppen elég meleg van, hanem inkább arra, hogy a kánikula elmúlik, a szaunázás élettani gyógyító, méregtelenítő és frissítő hatása azonban megmarad. Ha pedig megtehetjük, miért ne izzasszuk magunkat szakértő módon – jöjjenek velem, induljunk együtt az Oscar-díjas szaunamesterek világába!

2018, augusztus 3