Köszöntöm a hallgatókat és köszönöm, ha velem együtt felidézik az agyonhallgatott, de döbbenetes számot: 120-140 millióra becsülik a történészek a kommunizmus áldozatainak számát – persze, azokét, akik belehaltak a rendszerbe, ám nincs benne a szenvedéssel teli életben maradottak száma. 2025. február 26-án, szerdán este, a szombaton 14 órakor kezdődő ismétlés idején, ezután pedig hangos archívumunk jóvoltából gondolatcserélő műsorunk, a Sziget Szelet XVII. évfolyamának 9. számát hallgathatják, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. Február 25-én volt a kommunista diktatúrák áldozataira való emlékezés napja – 1947-ben ezen a napon hurcolták el, majd tartották 8 éven keresztül Kovács Bélát, a németet felváltó szovjet katonai megszállás támogatása segítségével létrejött kommunista rendszer legerősebb politikai ellenfelét, a Kisgazda Párt főtitkárát, országgyűlési képviselőt. Szigetszentmiklóson a Városi Könyvtár és Közösségi Házban két rendezvénnyel is emlékeztek a múltban történtekre: február 24-én Fekete Raymund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója Pehm Józsefről, azaz Mindszenty József hercegprímásról, február 27-én pedig Hantó Zsuzsa kutató-történész, a Szigorúan ellenőrzött emlékezet című könyv szerzője a múltra való emlékezésről tartott előadást. Mondanivalójuk jól példázta, milyen különös tudomány a történelem. Sok függ attól, ki és milyen forrásműveket emel le a polcról, keres ki a levéltárakból, és az azokban lévő tényeket miként csoportosítja, majd tálalja.  Két idézet következik: Mikó Imre, a XIX. század erdélyi politikusa így fogalmazott: „A múlt nem mögöttünk van, hanem alattunk, azon állunk.”  A holokauszt-túlélő Nobel-díjas Kertész Imre írta a kérdésre, hogy lát-e különbséget a fasizmus és a kommunizmus között: „A kommunizmus utópia, a fasizmus gyakorlat – a pártmozgalom és a hatalom az, amely a kettőt egyesíti, s a kommunizmust is fasiszta gyakorlattá teszi.” Ennyit bevezetésként – jöjjenek velem, ismerkedjenek meg a Szigetszentmiklósra érkezett két előadóval!