Üdvözöljük a Lakihegy Rádió weboldalán!
Ma 2017. szeptember. 26. kedd van, Jusztina napja.
Infóvonal: +36 20 95 95 107
Hirdetésfelvétel: +36 20 31 00 755
A rádiózás egy szerelem - annak, aki hallgatja és annak, aki csinálja. Valóban egy társ az életben, én pedig örülök, hogy sokak társa lehetek. Az életemben mindig jelen volt a rádió, és nem csak a zene, hanem a "hangja" is. Aztán én is egy ilyen hang lettem 10 éve már, nem messze innen, Érden. Azóta sok helyen szólalhattam meg, és most örülök, hogy a jelképes adótorony égisze alatt tehetem mindezt.
Ügyvezető
Az újságot olvassák az emberek, a televíziót nézik, a rádiót pedig szeretik.
Ez az örök érvényű igazság vezetett csaknem 30 évvel ezelőtt a rádiós pályára, és tart ma is ott rendíthetetlenül. Mert valóban a rádió az, ami képes mindennél gyorsabban tájékoztatni, és a legszemélyesebb kapcsolatot kiépíteni a hallgatókkal. Közvetlensége semmi máshoz nem fogható. A rádiózás valamennyi területe izgalmas, dolgozzon benne akár riporterként, akár főszerkesztőként vagy ügyvezetőként az ember. Nekem mindegyik megadatott, s a megpróbáltatások által mind inkább hivatásommá vált a szakma. A közszolgálattól a kereskedelmi rádiózásig hosszú az út, de ebben a rádióban találkozik a kettő. Szórakoztatva informálni - ez egy korszerű rádió feladata. A Lakihegy Rádió küldetése azonban ennél is több. Célja, hogy összehozza a térségben élőket, és segítse hallgatóinkat abban, hogy ne csak lakóhelyüknek, hanem otthonuknak is érezzék a Csepel-szigetet és környékét.
Vezető hírszerkesztő
Szóval röviden a lényeget?! Lássuk a száraz tényeket! Még a főiskolás évek alatt kezdődött 2004-ben Székesfehárvárott, a város akkor még egyetlen közszolgálati rádiójában. Kérdés nélkül mélyvízbe dobtak, s úgy tűnik, megtanultam úszni. A hírek folyamában azért sikerült egy kicsit elvesznem... Vagy ők ejtettek rabul? Mindegy is... A lényeg, hogy Ön, kedves - most olvasó - hallgató, mindig jól értesült legyen a Csepel-sziget és a nagyvilág történéseit illetően. Csak jó híreket ugyan nem ígérhetek, de barátságosabb megközelítést igen.
Főszerkesztő
Pályámat az írott sajtóban 1970-ben, a rádióban 1971-ben kezdtem. Dolgoztam üzemi, országos heti-, majd napilapoknál. Az 1980-as évek második felében ismerkedtem meg a televíziózással, amikor több, az élet perifériájára szorult emberről - elítéltekről, drogosokról, alkoholistákról - szóló dokumentumfilm készítésében vettem részt riporterként, illetve társszerkesztőként. 1992-től 1998-ig az MTV Híradójának parlamenti tudósítójaként, majd belpolitikai szerkesztőjeként tevékenykedtem. Közben folyamatosan a Magyar Rádió munkatársa is voltam: előbb riporterként, majd szerkesztő-műsorvezetőként, több műsor megteremtőjeként, felelős szerkesztőjeként ismerhettek meg a hallgatók. Könyveim: Tűzfészkek (2006), Mikrofon nélkül (2007).
Főszerkesztő - Százhalombattai stúdió
A Magyar Rádió újságíró iskoláját végeztem el 1998-ban, amikor is végre kiderült, hogy nem hiába szereztem közgazdász diplomát évekkel korábban, ugyanis felsőfokú végzettség volt az egyik jelentkezési feltétel. A kezdeti szerkesztői feladatok után öt évig bemondóként dolgoztam, mert időközben megkaptam az erre jogosító végleges engedélyt. Ezt követően csendesebb vizekre eveztem, különböző stúdiók "hangembereként", ezzel párhuzamosan kereskedelmi rádióknál tevékenykedtem műsorvezető-szerkesztőként, közérdekű és vallási műsorokban. A Rádió 6 születésénél 2007-ben jelen voltam, 2011 júliusáig hírszerkesztőség vezetőként dolgoztam, majd a Rádió 6-ot üzemeltető cég ügyvezetői feladataival bíztak meg. A Lakihegy Rádió és a Rádió 6 fúziójával a százhalombattai stúdió főszerkesztőjeként dolgozom tovább.
Hiszem, hogy "a bölcsesség kezdete az Istennek félelme," de ez már egy másik történet...
Kőváry Barna - a trabant szabaduló és boruló "művész", rally sportoló, műsorvezető, speaker.... és mi nem volt még?
Egy kommunikátori képzés kapcsán a Lakihegy Rádiónál kezdetben csak gyakornokként próbáltam belekóstolni illetve megismerkedni a rádiózás mindennapjaival, ez a vonal azonban nem volt mindig ilyen magától értetődő. Az érettségit követően ugyanis a fehér köpenyes Semmelweis Egyetemre nyertem felvételt, ám az évek múltával úgy gondoltam, más területen is kipróbálnám magam, így jött a kommunikáció. Éppen ezért később nagyon örültem, amikor lehetőséget kaptam arra, hogy riporterként tegyem magam próbára. Azóta minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy közelebb hozzam a hallgatókhoz térségünk eseményeit, híreit.
Ifjú koromban is sokszor képzeltem magam a tv híradó bemondójának székébe. "Milyen lenne, ha én mondanám a híreket, ha rám figyelne az egész ország?" - gondoltam gyakorta. Tizenöt éves korom óta tudom, hogy a hangomból szeretnék megélni. Az élet aztán más irányba sodort és úgy alakult, hogy logisztikus lettem. Egy másodperc nem sok, annyit sem dolgoztam tanult szakmámban. Jött ugyanis egy lehetőség és úgy tűnt, régóta dédelgetett álmom válhat valóra. Szülővárosomban, Szolnokon csaknem hét évig dolgoztam a médiában. Kezdetben rádiósként, majd az utolsó négy és fél évben a városi televíziónál voltam a híradó riportere és műsorvezetője. 2011 októberében Szigetszentmiklósra költöztem. November óta pedig a Lakihegy Rádió hallgatói tudhatják meg tőlem a térség és az ország híreit.
Egy verőfényes, kora őszi napon, 1986. szeptember 12-én születtem Cegléden. 21 évvel később ugyanitt, a város rádiójában kóstoltam bele a műsorvezetés rejtelmeibe és örömeibe. De ez előtt persze történt még egy s más. Ha jól emlékszem, a nagy elhatározás, hogy színész leszek, nagyjából 7 éves koromra datálódik. Tántoríthatatlan voltam, mindössze 10-11 éves koromban szerettem volna (egy rövid ideig) sebész lenni, azt is a Vészhelyzet hatására, de ez a hóbort hamar elszállt. Hosszú és rögös volt az út, de szakmámat tekintve végül színész lettem. Az élet nagy ajándékának tartom, hogy a műsorvezetés is a mindennapjaim részévé vált. Cegléden tehát bő 1 éven át ontottam a szót az éterben. Időközben lehetőségem akadt Angliában dolgozni, s végül kalandvágyból az utazást választottam. 9 hónapig mindent csináltam, csak éppen azt nem, amit szeretek, és nem mellesleg a honvágy is mardosott (persze azért világot látni pazar volt). 2010. szeptember elseje óta tartozom a Lakihegy Rádió vidám csapatába, ráadásul feleségemet is Szigetszentmiklóson ismertem meg. Ezért jó itt.
Gyermekkoromban azt hittem, Kudlik Juli leszek, de gyorsan rá kellett jönnöm, hogy belőle is csak egy van, és még egy olyan Petykó Ági nincs, mint én (bár névazonossággal találkozhatnak). A rádiózással a főiskolai évek alatt ismerkedtem meg Nyíregyházán. Itt tanultam meg, hogy mit jelent létrehozni valamit saját erőből. De megtanultam keményen dolgozni is, sőt csalódni, szeretni és nagyokat nevetni. A szakmai alapokat is itt sajátítottam el. Ezekből az élményekből pedig szerelem lett. Mert szeretem, amit csinálok, és ezért nagyon szerencsésnek tartom magam. A mikrofon, a potméterek, a kábelek, mind-mind rabul ejtettek. Azt hiszem, örökre! Nagy reményekkel érkeztem a Lakihegy Rádióhoz. Eddig még nem csalódtam, és szerintem nem is fogok, mert az emberek itt is olyanok, mint ahonnan én jöttem. Becsületesek, kedvesek, és szeretnek dolgozni!
