Petykó Ágnes

Gyermekkoromban azt hittem, Kudlik Juli leszek, de gyorsan rá kellett jönnöm, hogy belőle is csak egy van, és még egy olyan Petykó Ági nincs, mint én (bár névazonossággal találkozhatnak). A rádiózással a főiskolai évek alatt ismerkedtem meg Nyíregyházán. Itt tanultam meg, hogy mit jelent létrehozni valamit saját erőből. De megtanultam keményen dolgozni is, sőt csalódni, szeretni és nagyokat nevetni. A szakmai alapokat is itt sajátítottam el. Ezekből az élményekből pedig szerelem lett. Mert szeretem, amit csinálok, és ezért nagyon szerencsésnek tartom magam. A mikrofon, a potméterek, a kábelek, mind-mind rabul ejtettek. Azt hiszem, örökre! Nagy reményekkel érkeztem a Lakihegy Rádióhoz. Eddig még nem csalódtam, és szerintem nem is fogok, mert az emberek itt is olyanok, mint ahonnan én jöttem. Becsületesek, kedvesek, és szeretnek dolgozni!