Köszöntöm a hallgatókat az új év első napján és köszönöm, ha a szilveszteri hangos jókedv után elfáradva és elcsöndesedve nekünk is szentelnek egy kis figyelmet. 2025. január elsején, szerdán este, az ismétléskor, szombaton 14 órától, ezután pedig a Lakihegy Rádió hangos archívuma segítségével bármikor a térség fontos dolgaival foglalkozó beszélgetős műsorunk, a Sziget Szelet XVII. évfolyamának 1. számát hallgatják, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. Hol volt, hol nem volt egy építkezés, amely egészen más céllal kezdődött, mint ahogy végül befejeződött. Szigetszentmiklós népessége folyamatosan gyarapodik (zárójelben jegyzem meg, nem csodálom, én is elmenekülnék Karácsony Gergely egyre élhetetlenebbé váló Budapestjéről, ha tehetném), most már 42 ezret szokás említeni, ha a lélekszámról van szó, természetes tehát, hogy egyre többen vannak azok, akik nem vagy csak nagyon keveset tudnak a város történetéről – mindenekelőtt a számukra következik egy kis előzmény a közelmúltból. A rendszerváltást megelőzően a Magyar Szocialista Munkáspárt illetékesei úgy gondolták: A fejlődő, gyarapodó városnak mindenképpen szüksége van arra, hogy az MSZMP helyi szervezete méltó körülmények között irányíthassa a szocializmus építését, ezért szükség van egy új pártházra. El is kezdték építeni, de mire kész lett, összeomlott a rendszer, a párt lemondott az irányításról és a pártházról. A város akkori vezetői tanakodtak egy darabig, mi legyen a sárga falú épületből, azután megszületett a döntés: legyen a város közösségéé. Az intézmény hivatalos neve: Városi Könyvtár és Közösségi Ház, ahogy a legtöbben nevezik: a Sárgaház. Így, egy szóban. Ennek a második emeletére látogatunk ma el, itt működik a Városi Galéria, amelynek vezetője Kontra Solti Eszter. A mögöttünk hagyott esztendő eseményeit tekintjük át és egy kicsit elkalandozunk a jövőbe is. Jöjjenek velem, ismerkedjünk meg együtt azzal, hogy fogyasztói világunkban hogyan működik egy művészeti intézmény!