Üdvözöljük a Lakihegy Rádió weboldalán!

Ma 2018. október. 16. kedd van, Gál napja.


Mozaik

Közeledik augusztus 20-a, amikor Szent István királyunkon, az államalapításon és az új kenyéren kívül majdnem megemlékezhetünk még egy történelemformáló eseményről, a Páneurópai Piknikről. Az eredeti ötlet 28 esztendővel ezelőtt az ünnepnapra vonatkozott, de azután szervezési nehézségek miatt átkerült egy nappal korábbi dátumra, augusztus 19-re, ugyanis a meghívni szándékozott közéleti személyiségek közül sokan már elígérkeztek más augusztus 20-i rendezvényekre. Hogyan is jött létre a nevezetes esemény? Fennmaradt az utókor számára, hogy egy Mészáros Ferenc nevű úr, akkor debreceni lakos fejében fogant meg a gondolat Debrecenben, 1989. június 20-án, a Habsburg Ottó debreceni előadását követő vacsorán. Az asztalnál arról beszélgettek, hogy minden kedvező kilátás ellenére még háborítatlanul áll az 1961. augusztus 13-a óta létező Berlini Fal, valamint a vasfüggöny a két Németország között és Csehszlovákia nyugati határán.  Mészáros Ferenc úgy vélte, hogy beszélgetésüket Magyarország ausztriai határán kellene folytatni, ahol a tényleges határvonalon tüzet rakva, szalonnát sütnének egy piknik keretében úgy, hogy a vendégek egy része Ausztriában, a másik része Magyarországon ül, jelezve a különbséget az egyes szocialista országok határai között. Nálunk az 1965-ben létrehozott vasfüggöny, azaz műszaki-technikai aknazár nemcsak tönkrement, hanem Pozsgay Imre államminiszter 1988. október 20-án, Győrben tett kijelentése szerint erkölcsileg és politikailag is elöregedett. 1989. május 2-án megkezdték a lebontását, a piknik tehát technikailag létrejöhetett. A tervezett rendezvénynek híre ment és a nálunk tartózkodó keletnémet turisták nagy csoportja gyűlt össze a határ magyar oldalán, ám a népes közönség biztatása-tapsa közepette szalonnasütés helyett egyszerűen átsétáltak Ausztriába, majd onnan folytatták az útjukat Nyugat-Németországba a rokonokhoz, ismerősökhöz. A magyar határőrök úgy tettek, mintha a jogilag tiltott határátlépés a világ legtermészetesebb dolga lenne. Erich Honecker, a kelet-német bábállam akkor még hivatalban levő kormányfője diplomáciai úton tiltakozott is, de már senki nem törődött vele. Egyes történészek szerint ahogy az 56-os magyar forradalom és szabadságharc kezdte meg a szocialista tábor szétrombolását, úgy a Páneurópai Piknik kezdte meg a berlini fal lebontását, azaz a német egyesítést, Európa politikai térképének átrajzolását. Ennyit a 28 évvel ezelőtti Páneurópai Piknikről, következzék a tartalomjegyzék. Dunavarsány az első helyszínünk – a képviselőtestület határozata szerint az idén új helyszínen tartják meg az augusztus 20-i ünnepséget – Gergőné Varga Tünde polgármester beszél a döntés indokairól. Az ünnepi után hétköznapi téma következik: hallhatják az Aries szokásos heti tájékoztatóját. Tökölre megyünk ezután, sportoló gyerekek segítségével felidézzük a nyári élményeket. És, maradva a nyárnál, a Summerfest a befejező téma: a főszervező, Halász László a programokat sorolja el.

2017, augusztus 14
Hanganyag:

Egy olyan eseményre emlékezhetünk a mostani vasárnapon, amelyre egyrészt jobb nem emlékezni, másrészt emlékeznünk kell rá azért, hogy még egyszer ne forduljon elő – az amerikai hadsereg bombázója bevetette a világtörténelem első, Little Boy, azaz „kisfiú”-nak elnevezett atombombáját. Hetvenezren haltak meg abban a pillanatban és több százezren később Hirosimában, azóta pedig hányan, azt összeszámolni sem lehet, hiszen még mindig van utóhatása ennek és az ezt követő, Nagaszakira ledobott következő atombombának. A II. világháború befejezése előtt, Japán kapitulációjának küszöbén a továbbiakat illetően ez a harci cselekmény számított vagy sem, ezen máig vitatkoznak a hadtörténészek, de visszagyömöszölni a sokmillió fokos tűzgolyót a tokjába már nem lehet. Különféle adatok keringenek arról, hogy az atomhatalmak birtokában levő fegyverekkel hányszor lehetne elpusztítani a földi életet, a számok 18 és 45 között mozognak – teljesen mindegy, elég egyszer is. Remélhetőleg soha nem kerül rá sor. Igaz, egyes kutatók arra esküsznek, hogy az emberiség már többször elért a maihoz hasonló magas technikai fejlettségi szintet, de azután újra és újra elpusztította egy-egy világégésben önmagát és évezredek múltán, a sugárzási szint megfelelő szintre csökkenésével megint kezdődött elölről minden az egysejtűektől. Ne is beszéljünk róla, élvezzük inkább a negyven fok körüli kánikulát, amelyben egyre gyakrabban van részünk a nyári hónapokban. Visszasírjuk majd a téli zimankó idején. Ilyenek vagyunk. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Első helyszínünk Tököl városa – ülésezett a képviselőtestület, beszámolunk a legfontosabb határozatokról. Szigetszentmiklós következik ezután, hallhatják az Aries szokásos heti tájékoztatóját. A Napsugár Óvodába látogatunk ezután – a mögöttünk hagyott héten szerdán egy kedves kis ünnepség keretében egy új játék, egy mókuskerék adománylevelét vették át az egyik búcsúzó ovisnak, Dorkának köszönhetően. A többi kiderül a helyszínen készült felvételből. Végül barangolunk levegőben, földön és vízen – pontosabban megtudhatják a hallgatók, hogy hol és hogyan repülhetnek, túrázhatnak, kerékpározhatnak,  motorcsónakázhatnak a térségben, ha éppen erre támad kedvük. Előre is jó szórakozást kívánok mindenkinek a nyár hátralevő részében.

2017, augusztus 10
Hanganyag:

Történelmi visszapillantás következik, amelyben ismerős, de már feledésbe merült neveket hallanak. Az előttünk levő héten lesz 56 éve, hogy 1961. augusztus 4-én 71 éves korában Budapesten meghalt Tildy Zoltán, az 1946-ban kikiáltott Magyar Köztársaság elnöke. Pápán, a Református Teológiai Akadémián szerzett lelkészoklevelet, politikai tevékenységét 1917-ben kezdte, amikor belépett a Nagyatádi Szabó István vezette Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapártba. 1929-ben többek között Nagy Ferenccel hozzáfogott a Független Kisgazdapárt szervezéséhez, 1930-ban ennek alelnöke lett. 1935-ben választási csalással tették lehetetlenné, hogy bejusson a képviselőházba, majd a megismételt választásokon sikerült mandátumot szereznie. 1940. januárjában ideiglenes az FKgP vezetője lett, a II. világháború idején a nemzeti függetlenséget védelmező, németellenes álláspontot képviselt.  A szovjet megszállás után 1945. januárjában rögtön bekapcsolódott a politikai életbe. A kommunisták jelentős befolyását tudomásul vette és elfogadta. 1945.április másodikán a nemzetgyűlés képviselőjévé, augusztus 20-án az FKgP pártvezérévé választották. A nemzetgyűlési választások eredményeként november 15-én koalíciós kormányt alakított. Fő feladatként a Szovjetunió bizalmának elnyerését jelölte meg, de hangsúlyozta az USA-hoz, Nagy-Britanniához és a szomszéd államokhoz fűződő jó viszony megteremtését. A nemzetközi kötelezettségeknek eleget téve december 29-én kiadta a magyarországi németek kitelepítéséről szóló kormányrendeletet. 1946.február elsején a nemzetgyűlés kikiáltotta a köztársaságot, amelynek elnökévé választották. A kommunisták mind gátlástalanabb követeléseivel szemben egyre kisebb ellenállást tanúsított, megalkuvó magatartását kihasználva azok, akiket korábban támogatott, 1948 nyarán eltávolították a közéletből. Augusztus 3-án szó nélkül aláírta a kommunista párt Politikai Bizottságának határozata alapján elkészített lemondólevelét. 1956. májusáig házi őrizetben élt családjával együtt. A forradalom idején Nagy Imre kormányának államminisztereként támogatta annak intézkedéseit, ezért 1957. májusában letartóztatták. 1958-ban hatévi börtönbüntetésre ítélték, majd rossz egészségi állapotára való tekintettel 1959. áprilisában kiengedték a börtönből, 1961-ben halt meg szegényen és elfeledve. 1989-ben rehabilitálták Nagy Imrével és társaival együtt. Politikusi életút XIX. század, szocializmus, Magyarország. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Komoly helyett könnyű témák sorakoznak a mai műsorban, a kivétel az Aries szokásos heti tájékoztatója. Folytatjuk a Tököl kincseit bemutató, a múlt héten elkezdett beszélgetést a helyi értéktár tartalmáról, majd a térségben másutt megtalálható tájházakról, gyűjteményekről lesz szó, majd a közeledő Summerfest dunavarsányi rendezvényeit ismerhetik meg. Ezek úgymond szárazföldi látnivalók, éppen ezért vízre szállunk ezután – motorcsónakokról, evezősökről, a szabályokról, azok betartásáról és természetesen a lehetőségekről beszélnek a szakemberek.

2017, július 31
Hanganyag:

A vizes világbajnokság lázában él az ország, a jóérzésű, normális emberek mindenütt szurkolnak a magyar indulóknak, kicsik és nagyok úgy számolják az érmeket, összesítik a dobogós helyeket, mintha olimpia lenne. A mögöttünk hagyott héten, még a képrázatosra sikerült és nem csak a hazai, hanem a rengeteg külföldi néző által is csodálatosnak nevezett megnyitó előtt egy olyan olimpiára emlékezhettünk, amelyet az eddig legsikeresebbnek szokás nevezni a magyar sporttörténelemben. 65 évvel ezelőtt, 1952. július 19-én Helsinkiben megkezdődött a 15. újkori nyári olimpia. A finn fővárosban indultak először sportolók a Szovjetunió zászlaja alatt, és ezzel megkezdődött az amerikai és a szovjet küldöttségek évtizedeken át tartó, ma sem befejezett párharca a helyezések összesítésében az elsőségért. Helsinkiben 69 ország közel 5000 sportolója küzdött 17 sportág 149 bajnoki címéért. A magyarok legsikeresebb olimpiájukról 16 arany-, 10 ezüst- és 16 bronzéremmel térhettek haza, amivel az összesített lista harmadik helyén zártak az éremtáblázaton. A sikerek fő helyszíne az uszoda volt, itt lett bajnok Székely Éva, Homonnai Katalin, Gyenge Valéria, a női 4x100 méteres gyorsúszóváltó, valamint (már-már szokás szerint) a vízilabdacsapat. Csermák József kalapácsvető világcsúccsal nyert aranyat, Papp László ökölvívó megvédte Londonban szerzett bajnoki címét, a birkózószőnyegen Szilvásy Miklós és Hódos Imre jeleskedett. A kardvívók itt is nyertek csapatban és ismét lett egy egyéni arany is (Kovács Pál). A dobogó tetején állhatott még Takács Károly (sportlövészet), Korondi Margit (felemás korlát), Keleti Ágnes (talaj), valamint a férfi öttusa-csapat és a labdarúgó válogatott. Annak idején teljes összhangban boldog volt sikereik láttán az egész ország, senkinek sem jutott eszébe fanyalogni az eredményeken. Jó lenne, ha megint megtanulnánk egységesen örülni. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Dunavarsány az első helyszínünk – ülésezett a képviselőtestület, beszámolunk a megtárgyalt ügyekről. Körülnézünk ezután az Aries háza táján – mint majd kiderül, bőven van tennivalójuk a nyári hőség idején is. Hűsölni megyünk ezután, persze csak képletesen: a vízi polgárőrök munkájáról ejtünk néhány szót. Végül Tököl a téma: bemutatkozik a helyi Értéktár Bizottság és megismerhetnek néhányat a nyilvántartott kincsek közül.

2017, július 24
Hanganyag:
2017, július 17
Hanganyag:

Július 18-án évről-évre kevesebben emlékeznek vissza egy keserves vagy szomorú évfordulóra: 66 esztendővel ezelőtt hivatalosan ezen a napon fejeződött be Magyarországon a kitelepítés. Jobbára már csak az idősebbek ismerik a kifejezést – főként azok, akik átélték, mint jómagam is. Mit takar a kifejezés? A megértéséhez valamennyit vissza kell mennünk az időben. Az 1948-as, hírhedt kékcédulás csalássorozattal és a szovjet szuronyok fenyegetésével megszilárdított, magát kommunistának mondó Rákosi-rendszer nemcsak közellátási, hanem lakás-gondokkal is küszködött, az új hatalmi elit főképpen Budapesten csak úgy tudott a neki megfelelő állapotú és főként méretű lakáshoz jutni, ha onnan kitelepítette a benne lakó tulajdonost és családját. Több célt véltek így megvalósítani: ingyen megjutalmazták saját kádereiket, eltávolítottak a fővárosból sok velük nem rokonszervező embert és azt remélték, hogy a vidéken, főként az úgynevezett kulákok, tehát minimális vagyonnal bíró, gazdálkodó parasztemberek házába zsuppoltak nem a szocialista rendszert, hanem egymást fogják szidni a kényszerű együttlét miatt, összevész az értelmiség és parasztság, erősödik a munkásosztály. Persze, nem így lett, éppen ellenkezőleg, a kényszerű közösségben versenyt szidták a szocializmust, természetesen suttogva, nehogy meghallja valamilyen illetéktelen és feljelentse őket, mert akkor a háziakat is kitelepítették valahova. A fennmaradt adatok szerint kb. 13 ezer lakás szabadult föl ezen a módon a fővárosban egy hónap leforgása alatt. A háború után működött az úgynevezett Elhagyott Javak Kormánybiztossága – papíron ennek a tulajdonába kerültek részben a háborúban örökös nélkül meghaltak, részben a hazakerült, de újra internált, kitelepített, munkatáborokba hurcolt emberek árván maradt vagyona: bútorok, szőnyegek, berendezési tárgyak, festmények és így tovább. Az új lakástulajdonos elvtársak innen válogathattak kedvük szerint, természetesen ingyen. A kitelepítetteket Budapestről is kitiltották – nehogy egyszer visszajöjjenek és kellemetlenkedjenek az új birtokosoknak. A kényszer-lakhelyet évekkel később elhagyhatták ugyan, sok család, például az enyém is Budapest határához közel, az agglomerációba költözött vissza – mi Dunaharasztiban találtunk egy mosókonyhára, amelynek tulajdonosa vette a bátorságot, és illő pénzért befogadott bennünket. A kitelepített család úgynevezett osztályidegennek minősült – a felnőttek csak nagyon alantas munkát kaphattak, a gyerekek pedig nem tanulhattak tovább a nyolc általános után. Nem volt egyszerű kijátszani a hátrányokat, de az idő múlásával és Isten segítségével valamennyire sikerült, bár – tapasztalatból tudom – a nyakunkba akasztott hátrányokat teljesen ledolgozni sohasem. Ennyit a múltról, következik a tartalomjegyzék. A mögöttünk hagyott héten kedden rendkívüli ülést tartott Szigetszentmiklóson a képviselőtestület – beszámolunk a határozatokról. Rögtön utána a Bucka Csatorna Víziközmű Társulat tagjai ültek össze, fontos pénzügyben kellett dönteni – az elnökkel, dr Vántsa Botonddal készült erről interjú. Hallhatják az Aries szokásos tájékoztatóját, majd megismerkedhetnek egy finom szigetszentmiklósi újdonsággal, a Gere pékség szabacsi kenyerével. Nemcsak jókedvet, hanem veszélyt is jelenthet a nyár – a szakorvosi rendelőintézet fülészorvosa jótanácsai következnek, végül egy különleges kerékpáros beszél elképzeléseiről.

2017, július 17
Hanganyag:
2017, július 3
Hanganyag:

A hírműsorok mindenütt gonddal-bajjal, menekültáradattal, balesettel vannak tele – kikapcsolódásként emlékezzünk egy olyan eseményre, ami a maga idejében alig elképzelhető újdonságnak számított, ma pedig azon csodálkozunk, hogy miért csodálkoztunk rajta annak idején. Nos, 48 esztendővel ezelőtt július elsején Budapesten kalauz nélkül indultak hajnalban útjukra a villamosok és autóbuszok. A hosszabb ideje fiatalok még emlékezhetnek rá: a három kocsiból álló egykori villamosszerelvényeken a belső tetőn a kapaszkodók között egy szíj húzódott végig, a peronon egy csengettyűnél végződött. A leghátsó kocsin a kalauz kettőt, a középsőn egyet rántott rajta, és ezután adta meg ugyancsak egy rándítással a motorkocsiban a kalauz a jelet a vezetőnek: indulhatunk. Az autóbuszokon elöl volt a leszállás, hátul a felszállás: a hátsó, magasított utolsó ülés volt a kalauzé, előtte egy kis asztalkán a vonal és átszállójegyek tömbje, onnan tépkedte le sebesen a felszállók igénye szerint az egyik kezével, a másikkal pedig a visszajáró aprót keresgélte a kasszából. Ha mindenkit kiszolgált, megnyomott egy gombot, ez jelezte a vezetőnek a felszállás befejezését. Akkor a BKV-nál létszámhiánnyal küszködtek, ezzel indokolták a kalauzok átcsoportosítását más, például ellenőri munkakörbe. Megjelentek a járműveken a jegylyukasztó készülékek, a trafikokban és az újságárusoknál az előre megvásárolható jegyek – mert ilyenek sem voltak a nevezetes dátum előtt, amikor egyúttal megszűntek a külön villamos- és autóbuszjegyek is, egységesen a drágább autóbuszjegyek árát kellett fizetni. Emlékeznek? 50 fillér volt a villamos vonaljegy, hetven az átszálló, amivel egy órán belül négy villamoson lehetett utazni, de csak egyszer volt szabad Duna-hidat érinteni. A buszon pedig egy forint ötven volt a vonal, kettő forint az átszálló. Sokáig hiányzott a fülünkben a villamoskocsikon végighaladó csengettyű-zene és a busznál a szigorú tekintetű vagy éppen kedélyeskedő kalauz. Ennyit a múltról, következik a tartalomjegyzék. Szigetszentmiklóson szakbizottsági ülések voltak a mögöttünk hagyott héten – beszámolunk a határozatokról. Számlázás, lomtalanítás, kaszálás – néhány téma az Aries szokásos heti tájékoztatójából. Műsorunk végén a Kis-Duna menti fürdőhelyeket ajánljuk szíves figyelmükbe. 

2017, június 26
Hanganyag:
2017, június 20
Hanganyag:
2017, június 12
Hanganyag: