Mozaik

Az évfordulónaptárt böngészve kiderül, hogy 142 éve, 1875. október 15-én nyílt meg Budapesten, a mai Blaha Lujza téren a Népszínház. Bizonyára sokan emlékeznek a régi dalra, amely szerint hétre ma várom a Nemzetinél, ott, ahol a hatos megáll. Erről a színházról van szó, mert itt működött 1908-tól a Nemzeti Színház társulata és a díszes épületen rajta maradt a név. Az első, eredeti Nemzeti az Astoria szállóval szemben levő telken állt, valóban a nemzet színháza volt, közadakozásból és közös munkával épült föl a Grassalkovich hercegi család által kikötötten csak színházépítés céljára adományozott telken. Az adománylevélben hangsúlyozták: amennyiben nem színház épülne fel, úgy a tulajdonjog visszaszáll a családra. Zárójelben jegyzem meg, hogy a kései utódok fütyültek a végrendeletre: Demszky Gábor főpolgármestersége idején a Soros György által építtetett és alapítványa által működtetett Közép-Európai Egyetem készült el a helyén, holott a korábbi években az építészek itt is elképzelhetőnek tartották egy új Nemzeti építését. Az első Nemzetit a hatóságok néhány év múlva az akkor korszerűnek számító gázvilágítás állítólagos tűzveszélyessége, valójában egy nagyarányú ingatlan-panama miatt lebontatták. A társulat átköltözött a Népszínházba. A körút és a Rákóczi út sarkán, körülbelül a mai zebrától néhány lépésnyire tényleg volt egy óra egy oszlop tetején, fiatal és idősebb párok gyakran randevúztak a tövében. A Népszínház feladata elsősorban a magyar szerzők által írt népszínművek és az operett népszerűsítése volt. Vezető színészei között találjuk Blaha Lujzát, ezért viseli a tér az ő nevét. A hatalmas, szép épületet 1965-ben máig tisztázatlan indokokkal felrobbantották. A hivatalos változat szerint az akkor épülő metró alagútja miatt félő volt, hogy megrepednek a falak és összedől az egész. Építészek tucatjai cáfolták akkor és azóta is ezt az elméletet, sokan összefogtak a megmentése érdekében – mindhiába. Az MSZMP és az utódok a mai napig mélyen hallgatnak a valamikori valódi indokról. A Nemzeti társulata tovább költözött a Hevesi Sándor téri kis kamaraszínházba és ott játszottak, míg az első Orbán-kormánynak köszönhetően meg nem nyílt az új Nemzeti Színház. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. A mögöttünk hagyott héten volt a Nemzeti Gyásznap – mi is felidézzük a kivégzett hős tábornokok emlékét. A távoli múlt után közelmúlt: Gegrőné Varga Tünde, Dunavarsány polgármestere a helybeli önkormányzat tevékenységének első félidejére tekint vissza, összegzi az eredményeket. Dunharaszti a következő helyszín, ugyancsak a képviselőtestület munkája a téma. Beköszöntött a hűvös őszi idő, jól esik a meleg a lakásokban – fontos tudnivalókról beszél az Aries távfűtési szakembere. Műsorunk végén a szigetszentmiklósi Városi Könyvtár és Közösségi ház igazgatója sorolja el az októberi rendezvényeket.

Egy korszakos esemény évfordulójához közeledünk: 1987 szeptember 27-én, tehát éppen 30  éve rendezték meg a lakiteleki találkozót. Lakitelek kis település, huszonnyolc kilométerre Kecskeméttől, a Tisza mellett. Lezsák Sándor annak idején pártállami mércével mérve nem viselkedett jól, ezért a fővárosból való száműzetésre ítélve sok éven át tanított csöppnyi általános iskolájában, majd vett ott egy tanyát is. Ennek a kertjében, egy kölcsönkért nagy katonai sátorban tartották meg a  nevezetes összejövetelt azért, hogy a magyarság esélyei címmel nemzeti sorskérdéseinkről cseréljenek eszmét. A szervezők : Lezsák Sándor, Bíró Zoltán, Für Lajos, Fekete Gyula, Kiss Gy. Csaba, Csoóri Sándor, Csurka István voltak, összesen 181-en gyűltek össze. A bevezető előadást Pozsgay Imre, akkori címe szerint a Hazafias Népfront főtitkára tartotta – az ő jelenléte  azért volt fontos, mert részben legalizálta a hatalom számára nem kívánatos összejövetelt. Persze, a belügy megfigyelői és lehallgató-szakemberei azért jelen voltak: amikor a 20 éves évfordulón Lezsák Sándorral a helyszínen készítettem interjút, pontosan megmutatta, merre kukkoltak az elvtársak. A teljes körű figyelemmel kísért előadások a sátorban a reform szükségességéről, a társadalmi kiútkeresésről szóltak, az összefogás megteremtését tűzték ki célul. Itt fogalmazódott meg először, hogy a szocializmus zsákutca, s itt hangzott el először nyilvánosan az egypártrendszert felváltó többpártrendszer követelése és az, hogy Kádárnak mennie kell. A hivatalos sajtó nem tudósított az eseményről, de a hírek természetesen terjedtek és egyre több részlet kiszivárgása borzolta fel a kedélyeket. Végül másfél hónappal a nevezetes esemény után  Pozsgay egy vele készült interjúba csomagolva a Magyar Nemzet című napilapban tárta a nyilvánosság elé a találkozó tényét és az ott elfogadott nyilatkozatot. Harminc éve kezdődött meg tehát a rendszerváltozás folyamata, amely sokak szerint a mai napig nem ért véget. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Jónéhány nyertes pályázatnak köszönhetően már folynak előkészítő és gyakorlati munkálatok a városban – pályázati összegzés az első interjú Szabó József polgármesterrel. Üléseztek a mögöttünk hagyott héten a szigetszentmiklósi képviselőtestület szakmai bizottságai, természetesen beszámolunk a meghozott határozatokról. A Pest megyében dolgozó védőnők számára szerveztek szakmai konzultációt a mögöttünk hagyott héten – az erről készült tudósításban szó lesz az elhangzott gondokról és térségünk országgyűlési képviselője a jövőt illető örvendetes hírrel is szolgál. Hallhatják majd az Aries Kft. időszerű tudnivalókat tartalmazó tájékoztatóját is.

Szomorú magyar szenzációra emlékezhetünk: 86 esztendővel ezelőtt, szeptember 12-ről 13-ra virradó éjjel 0 óra 20 perckor robbant fel a biatorbágyi völgyet átívelő viadukt és az éppen áthaladó gyorsvonat mozdonya az első hat kocsival a mélybe zuhant. A tragédiának 22 halálos áldozata és 17 sebesültje volt. A helyszínen megtalálták a házilag szerkesztett pokolgépet és egy levelet, amely a kommunistákra terelte a gyanút. Ennek következtében statáriumot, vagyis rögtönítélő bíróságot vezetett be 1932 októberéig. A nyomozás során azonban kiderült, hogy egy őrült bécsi kereskedő és gyáros, Matuska Szilveszter követte el a bűncselekményt, valamint egy korábbi németországi és ausztriai vasúti robbantásnak is ő volt a tettese. Mint a nyomozás kiderítette, Matuska eredetileg nem akart ennyi halálos áldozatot, sőt egyáltalán nem akart áldozatot, célja inkább a feltűnés keltése volt, így akarta felhívni a figyelmet saját zavaros, a kommunizmust valamiféle istenhittel ötvöző eszméire. Mint a vallomásában elmondta, gondosan tanulmányozta az előkészületek során a vasúti közlekedést: a hivatalos menetrend szerint a bécsi gyorsot egy tehervonat előzte volna meg, ezt választotta ki a merénylet igazi célpontjaként. Azonban hiba csúszott a számításokba, mert a teherszerelvény útjának korábbi szakaszán forgalmi okok miatt késett, ezért vasúti szaknyelven szólva, előbb menesztették a nemzetközi gyorsvonatot, ne kelljen várnia, ezért szaladt rá a mozdony az otthon barkácsolt, egyszerű, de hatásos robbanószerkezetre. Az osztrák bíróság az ausztriai merényletek miatt 6 évi fegyházra, a magyar törvényszék pedig halálra ítélte, de mivel abban az időben nem volt halálbüntetés Ausztriában, az ottani büntetésének letöltése után Magyarországra szállították. Időközben a magyar bíróság megváltoztatott döntése szerint életfogytiglani fegyház következett, amelyet a Váci Országos Királyi Fegyintézetben kellett letöltenie. 1944 végén, amikor a felszabadító orosz csapatok Vácra érkeztek, a börtön néhány órára gazdátlan maradt, Matuska Szilveszter megszökött a zűrzavarban és eltűnt. Utoljára szülőfalujában, Csantavéren látták. A fegyházban verseket írt, vallási témájú, nagy részletességgel kidolgozott képeket festett, amelyekből később kiállítást is rendeztek. Életéről és a vonatszerencsétlenségről "Viadukt" címen film is készült, amelyet az újjáépített völgyhídon forgattak. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Mögöttünk a halászléfőző verseny, előttünk a 11.Szabacsi Nap itt Szigetszentmiklóson – Lázár Gergő, a Városi Könyvtár és Közösségi Ház és a szervező csapat vezetője jóvoltából megismerhetik a programot és a menetrendet,. Az előttünk levő héten lesz az Anyatej Világnapja, a főszervező, Oberfrank Helga, a városi védőnői szolgálat tagja beszél a rendezvényről. Az Aries szokásos heti tájékoztatója következik, végül visszatekintünk a mögöttünk hagyott nyár eseményeire: a hagyományőrző rádiós osztály kisdiákjai mesélik el, merre jártak a szünidőben. Végül a kirándulások szerelmeseinek szolgálunk hasznos tanácsokkal a különféle térségi programokról.

Non scolae, sed vitae discimus – nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk, ilyenkor, tanévkezdés idején diákkoromban sokszor hallgattam magamban mérgelődve a felnőttek által idézett latin mondást. Mindig úgy éreztem, mélységes igazságtalanság, hogy még remek nyári idő van, ugyanúgy lehetne strandolni, kerékpározni, a barátokkal mászkálni, mint eddig – mi a csudának kell beülni megint abba a nyavalyás iskolapadba. Ha meg rossz idő volt, akkor azon lehetett dühöngeni, hogy alig két hónap a szünidő, a többi az mind-mind iskola – miért nincs fordítva? A fenét érdekel az élet – sajnos, a tanároknak kell tanulnom, ők adnak mindenféle osztályzatokat. Mire az ember rájön, hogy az iskola tényleg az úgynevezett nagybetűs életre készít fel még a sokszor feleslegesnek ítélt tananyaggal is, már késő, messze tűnt a diákkor és felnőtt fejjel hiába vágyunk vissza. Az általános iskolás időszak talán a leggondtalanabb, minden következő osztályban rácsodálkozunk valamilyen újdonságra, a középiskolában már önálló, komoly felnőttnek hisszük magunkat, pedig rendszerint még a szülői ház az otthonunk. Az egyetemista esztendők a szerencsésebbeknek még szintén a boldog ifjúkort jelentik, de sok fiatalnak már valóban az életet, hiszen elő kell teremteni a tandíjat, az albérleti költséget, a jegyzetek, könyvek és könnyed hangulatban eltöltött esték-éjszakák árát. Mindezzel együtt ez még mindig nem komoly felnőttkor, amely tulajdonképpen csak ezután kezdődik. Azután repülnek az esztendők és egyszer csak azt vesszük észre, hogy mi mondjuk ilyenkor, szeptember elején a gyerekeinknek, amikor elkísérjük őket az elsőbe: de jó neked, hogy iskolába mehetsz és jegyezd meg: nem az iskolának, hanem az életnek tanulsz…Ennyit bevezetésként és következzék a tartalomjegyzék. A nyári szünet a szigetszentmiklósi képviselőtestület szakmai bizottságai számára is véget ért – beszámolunk a tanácskozások alkalmával meghozott határozatokról. A munkaerőhiány a következő téma – vajon minden álláshely betöltött-e az Ariesnél? Megtudják a választ az illetékes vezetővel készült interjúból. Születésnapi köszöntővel fejezzük be: húsz esztendős a dunavarsányi Kantátika Férfikar, az ő történetüket hallhatják.