Üdvözöljük a Lakihegy Rádió weboldalán!

Ma 2018. február. 19. hétfõ van, Zsuzsanna napja.


Mozaik

A vizes világbajnokság lázában él az ország, a jóérzésű, normális emberek mindenütt szurkolnak a magyar indulóknak, kicsik és nagyok úgy számolják az érmeket, összesítik a dobogós helyeket, mintha olimpia lenne. A mögöttünk hagyott héten, még a képrázatosra sikerült és nem csak a hazai, hanem a rengeteg külföldi néző által is csodálatosnak nevezett megnyitó előtt egy olyan olimpiára emlékezhettünk, amelyet az eddig legsikeresebbnek szokás nevezni a magyar sporttörténelemben. 65 évvel ezelőtt, 1952. július 19-én Helsinkiben megkezdődött a 15. újkori nyári olimpia. A finn fővárosban indultak először sportolók a Szovjetunió zászlaja alatt, és ezzel megkezdődött az amerikai és a szovjet küldöttségek évtizedeken át tartó, ma sem befejezett párharca a helyezések összesítésében az elsőségért. Helsinkiben 69 ország közel 5000 sportolója küzdött 17 sportág 149 bajnoki címéért. A magyarok legsikeresebb olimpiájukról 16 arany-, 10 ezüst- és 16 bronzéremmel térhettek haza, amivel az összesített lista harmadik helyén zártak az éremtáblázaton. A sikerek fő helyszíne az uszoda volt, itt lett bajnok Székely Éva, Homonnai Katalin, Gyenge Valéria, a női 4x100 méteres gyorsúszóváltó, valamint (már-már szokás szerint) a vízilabdacsapat. Csermák József kalapácsvető világcsúccsal nyert aranyat, Papp László ökölvívó megvédte Londonban szerzett bajnoki címét, a birkózószőnyegen Szilvásy Miklós és Hódos Imre jeleskedett. A kardvívók itt is nyertek csapatban és ismét lett egy egyéni arany is (Kovács Pál). A dobogó tetején állhatott még Takács Károly (sportlövészet), Korondi Margit (felemás korlát), Keleti Ágnes (talaj), valamint a férfi öttusa-csapat és a labdarúgó válogatott. Annak idején teljes összhangban boldog volt sikereik láttán az egész ország, senkinek sem jutott eszébe fanyalogni az eredményeken. Jó lenne, ha megint megtanulnánk egységesen örülni. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Dunavarsány az első helyszínünk – ülésezett a képviselőtestület, beszámolunk a megtárgyalt ügyekről. Körülnézünk ezután az Aries háza táján – mint majd kiderül, bőven van tennivalójuk a nyári hőség idején is. Hűsölni megyünk ezután, persze csak képletesen: a vízi polgárőrök munkájáról ejtünk néhány szót. Végül Tököl a téma: bemutatkozik a helyi Értéktár Bizottság és megismerhetnek néhányat a nyilvántartott kincsek közül.

2017, július 24
Hanganyag:
2017, július 17
Hanganyag:

Július 18-án évről-évre kevesebben emlékeznek vissza egy keserves vagy szomorú évfordulóra: 66 esztendővel ezelőtt hivatalosan ezen a napon fejeződött be Magyarországon a kitelepítés. Jobbára már csak az idősebbek ismerik a kifejezést – főként azok, akik átélték, mint jómagam is. Mit takar a kifejezés? A megértéséhez valamennyit vissza kell mennünk az időben. Az 1948-as, hírhedt kékcédulás csalássorozattal és a szovjet szuronyok fenyegetésével megszilárdított, magát kommunistának mondó Rákosi-rendszer nemcsak közellátási, hanem lakás-gondokkal is küszködött, az új hatalmi elit főképpen Budapesten csak úgy tudott a neki megfelelő állapotú és főként méretű lakáshoz jutni, ha onnan kitelepítette a benne lakó tulajdonost és családját. Több célt véltek így megvalósítani: ingyen megjutalmazták saját kádereiket, eltávolítottak a fővárosból sok velük nem rokonszervező embert és azt remélték, hogy a vidéken, főként az úgynevezett kulákok, tehát minimális vagyonnal bíró, gazdálkodó parasztemberek házába zsuppoltak nem a szocialista rendszert, hanem egymást fogják szidni a kényszerű együttlét miatt, összevész az értelmiség és parasztság, erősödik a munkásosztály. Persze, nem így lett, éppen ellenkezőleg, a kényszerű közösségben versenyt szidták a szocializmust, természetesen suttogva, nehogy meghallja valamilyen illetéktelen és feljelentse őket, mert akkor a háziakat is kitelepítették valahova. A fennmaradt adatok szerint kb. 13 ezer lakás szabadult föl ezen a módon a fővárosban egy hónap leforgása alatt. A háború után működött az úgynevezett Elhagyott Javak Kormánybiztossága – papíron ennek a tulajdonába kerültek részben a háborúban örökös nélkül meghaltak, részben a hazakerült, de újra internált, kitelepített, munkatáborokba hurcolt emberek árván maradt vagyona: bútorok, szőnyegek, berendezési tárgyak, festmények és így tovább. Az új lakástulajdonos elvtársak innen válogathattak kedvük szerint, természetesen ingyen. A kitelepítetteket Budapestről is kitiltották – nehogy egyszer visszajöjjenek és kellemetlenkedjenek az új birtokosoknak. A kényszer-lakhelyet évekkel később elhagyhatták ugyan, sok család, például az enyém is Budapest határához közel, az agglomerációba költözött vissza – mi Dunaharasztiban találtunk egy mosókonyhára, amelynek tulajdonosa vette a bátorságot, és illő pénzért befogadott bennünket. A kitelepített család úgynevezett osztályidegennek minősült – a felnőttek csak nagyon alantas munkát kaphattak, a gyerekek pedig nem tanulhattak tovább a nyolc általános után. Nem volt egyszerű kijátszani a hátrányokat, de az idő múlásával és Isten segítségével valamennyire sikerült, bár – tapasztalatból tudom – a nyakunkba akasztott hátrányokat teljesen ledolgozni sohasem. Ennyit a múltról, következik a tartalomjegyzék. A mögöttünk hagyott héten kedden rendkívüli ülést tartott Szigetszentmiklóson a képviselőtestület – beszámolunk a határozatokról. Rögtön utána a Bucka Csatorna Víziközmű Társulat tagjai ültek össze, fontos pénzügyben kellett dönteni – az elnökkel, dr Vántsa Botonddal készült erről interjú. Hallhatják az Aries szokásos tájékoztatóját, majd megismerkedhetnek egy finom szigetszentmiklósi újdonsággal, a Gere pékség szabacsi kenyerével. Nemcsak jókedvet, hanem veszélyt is jelenthet a nyár – a szakorvosi rendelőintézet fülészorvosa jótanácsai következnek, végül egy különleges kerékpáros beszél elképzeléseiről.

2017, július 17
Hanganyag:
2017, július 3
Hanganyag:

A hírműsorok mindenütt gonddal-bajjal, menekültáradattal, balesettel vannak tele – kikapcsolódásként emlékezzünk egy olyan eseményre, ami a maga idejében alig elképzelhető újdonságnak számított, ma pedig azon csodálkozunk, hogy miért csodálkoztunk rajta annak idején. Nos, 48 esztendővel ezelőtt július elsején Budapesten kalauz nélkül indultak hajnalban útjukra a villamosok és autóbuszok. A hosszabb ideje fiatalok még emlékezhetnek rá: a három kocsiból álló egykori villamosszerelvényeken a belső tetőn a kapaszkodók között egy szíj húzódott végig, a peronon egy csengettyűnél végződött. A leghátsó kocsin a kalauz kettőt, a középsőn egyet rántott rajta, és ezután adta meg ugyancsak egy rándítással a motorkocsiban a kalauz a jelet a vezetőnek: indulhatunk. Az autóbuszokon elöl volt a leszállás, hátul a felszállás: a hátsó, magasított utolsó ülés volt a kalauzé, előtte egy kis asztalkán a vonal és átszállójegyek tömbje, onnan tépkedte le sebesen a felszállók igénye szerint az egyik kezével, a másikkal pedig a visszajáró aprót keresgélte a kasszából. Ha mindenkit kiszolgált, megnyomott egy gombot, ez jelezte a vezetőnek a felszállás befejezését. Akkor a BKV-nál létszámhiánnyal küszködtek, ezzel indokolták a kalauzok átcsoportosítását más, például ellenőri munkakörbe. Megjelentek a járműveken a jegylyukasztó készülékek, a trafikokban és az újságárusoknál az előre megvásárolható jegyek – mert ilyenek sem voltak a nevezetes dátum előtt, amikor egyúttal megszűntek a külön villamos- és autóbuszjegyek is, egységesen a drágább autóbuszjegyek árát kellett fizetni. Emlékeznek? 50 fillér volt a villamos vonaljegy, hetven az átszálló, amivel egy órán belül négy villamoson lehetett utazni, de csak egyszer volt szabad Duna-hidat érinteni. A buszon pedig egy forint ötven volt a vonal, kettő forint az átszálló. Sokáig hiányzott a fülünkben a villamoskocsikon végighaladó csengettyű-zene és a busznál a szigorú tekintetű vagy éppen kedélyeskedő kalauz. Ennyit a múltról, következik a tartalomjegyzék. Szigetszentmiklóson szakbizottsági ülések voltak a mögöttünk hagyott héten – beszámolunk a határozatokról. Számlázás, lomtalanítás, kaszálás – néhány téma az Aries szokásos heti tájékoztatójából. Műsorunk végén a Kis-Duna menti fürdőhelyeket ajánljuk szíves figyelmükbe. 

2017, június 26
Hanganyag:
2017, június 20
Hanganyag:
2017, június 12
Hanganyag:

Ritka együttállás van az idén június 4-én: a trianoni diktátumon felülemelkedő Nemzeti Összetartozás Napja és Pünkösd ünnepe, továbbá a csíksomlyói búcsú napja is. Csíksomlyó a korai csíki települések közül való. Elsõ írásos említése az 1333-1334-es évekbõl származik. Somlyó nevét a közeli hegyrõl kapta. Csíksomlyó Csíkszereda része,ennek központjátol mintegy három kilométerre, észak-keleti irányában található. 1444-ben IV. Jenõ pápa az újjáépítendõ, de még el nem készült templom javára adakozóknak búcsút engedélyezett. A késõbbi búcsújárás kezdete a templomban található csodatevõ szobornak köszönhetõ. Mária adott erõt és bátorságot a hitüket védõ gyergyói és csíki székelyeknek, hogy 1567 pünkösd szombatján győzelmet arathassanak a protestáns hitet erõltetõ János Zsigmond seregei felett. Az utóbbi években a csíksomlyói pünkösdi búcsú az összmagyarság ünnepévé vált, előfordult, hogy milliónál is többen gyűltek össze a nyeregben levő oltár és a Napba öltözött asszony, azaz Szűz Mária fából faragott szobra körül. Hagyományosan ott van a sokadalomban Szigetszentmiklós küldöttsége is – csütörtökön hajnalban indultak el az immár hatodik, rekord hosszúságú, 17 kocsiból álló Boldogasszony zarándokvonattal. Akárhányszor van ott az ember a csíksomlyói sokadalomban, mindegyik alkalom más és más, és mindegyik életre szóló élmény. Aki egyszer megtapasztalta, utána már csak azt sajnálja, hogy miért nem ment el előbb. Még jövőre sem késő. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Szigetszentmiklóson a gazdasági és pénzügyi bizottság, majd a képviselőtestület ülésezett és Dunaharasztiban is tanácskoztak a város vezetői. Mindenhonnan hoztunk tudósítást. Mai műsorunkból sem hiányzik az Aries szokásos tájékoztató interjúja, majd a Laffert Kúria a következő helyszín: ízelítőt kaphatnak a vezetőváltás utáni programokból.

2017, június 6
Hanganyag:

Május 28-a, azaz a hónap utolsó vasárnapja a Gyermeknap, a világ sok országában megtartott ünnep. Sok helyen június elsején ünneplik – ez a szokás Törökországból ered, ott először 1920-ban tartották meg. Ezt a napot Egyetemes Gyermeknapnak is szokás nevezni az ENSZ 1954-ben hozott határozata nyomán. Az ünnep célja, hogy megemlékezzenek a világ gyermekeinek testvériségéről és az egymás közti megértésről, valamint a gyermekek jóléte érdekében tett intézkedésekről. Nagyon felnőttesen hangzik mindez és kérdés, hogy a szólamokból mi valósult meg. Most szomorúan időszerű a kételkedés, hiszen a legutóbbi merénylettel a terroristák éppen a gyerekeket, a fiatalokat célozták meg.  Magyarországon először 1931-ben tartották meg, akkor Gyermekek Hetét szerveztek.  1950 óta már csak egy nap, általában május utolsó vasárnapja, amikor a felnőttek mindenütt különféle játékos rendezvényeket szerveznek részben saját maguk, részben a kisebbek szórakoztatására. Most vasárnap és a hét minden napján ne csak óvjuk és vigyázzuk gyermekeinket, hanem gondoljunk arra is, hogy repülnek az évek és hipp-hopp, máris felnőttekké váltak, tehát  addig élvezzük mi, szülők utódaink gyermekkorát, amíg erre lehetőségünk van. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Az országgyűlés ezekben a napokban tárgyalja a 2018-as költségvetést – mi Bóna Zoltán országgyűlési képviselővel tekintjük át az elképzeléseket. A mögöttünk hagyott héten ülésezetek a szigetszentmiklósi képviselőtestület szakmai bizottságai – megismerhetik az elfogadott határozatokat. Hosszú hétvége lesz a következő, az Aries illetékes vezetője a szokásos heti interjúban az ünnepi munkarendet ismerteti. Műsorunk végén Lázár Gergő, a Városi Könyvtár és Közösségi Ház igazgatója nem csak júniusra tekint előre a rendezvények ismertetésekor.

2017, május 31

Ahogy mondani szokás, a vízcsapból is az Európai unió kényszer-betelepítéssre vonatkozó döntése folyik, amelyet többek között szocialista segítséggel fogadtak el. Arról azonban nem szólnak a hírek, hogy az elvtársak nemcsak a betelepítést, hanem a kitelepítést illetően is szakemberek. 66 évvel ezelőtt, 66 évvel ezelőtt, 1951. május 21-én a Rákosi-féle kommunista diktatúra belügyminisztériumának szűkszavú közleménye tudatta, hogy Budapestről kitelepítették a nemkívánatos elemeket. A nemesi származásúakon kívül eltávolították a háború előtti korszak nevesebb tisztségviselőit és családtagjaikat. A megürült lakásokat és azok többnyire értékes berendezését a párt és államapparátus munkatársai kapták meg. A kitelepítési határozatot az előző napon este tíz körül bőrkabátos ÁVÓS futár hozta, többek között az én családomnak is. A benne foglaltak szerint másnap hajnali négy órakor jött a teherautó értünk, személyenként ötven kilogramm holmit vihettünk magunkkal, ebben benne kellett lennie három napi hideg élelemnek is. Bemeszelt ablakú vagonokba zsúfoltak össze bennünket, kisgyerekként sehogy sem értettem, miért nem lehet kinézni az ablakon. Azért örültem az útnak, mert nagyon úntam már, hogy hetek óta összecsomagolt bőröndök között élünk, bútoraink, értékeink szétosztva megbízható ismerősök között – néhai édesapám, a Magyar Távirati Iroda egykori vezetője, több kormány sajtófőnöke számított a kitelepítésre. 1958 tavaszán tudtunk egy eltartási szerződés révén ismét fővárosi lakossá válni. A politikai bélyeg szüleimen életük végéig, rajtam a rendszerváltási folyamat megkezdéséig megmaradt: úgynevezett osztályidegenek voltunk, amely minősítés sokféle hátránnyal járt. Édesapám segédmunkásnak is nagyon nehezen vették fel, nekem csak a nyolc általánost lett volna szabad elvégeznem, csak nagy nehezen sikerült a szó szoros értelemben becsempészni egy középiskolába. Utána az egyetemről már szó sem lehetett, a szüleimet külön figyelmeztették, eszükbe se jusson bárhová is beadni a jelentkezési lapot. Érettségi után a rádióba segédmunkásnak vettek fel, a magas beosztás elnyerésénél elmulasztottak utánanézni a származásomnak. Hosszú volt az út évtizedekkel később a főszerkesztői kinevezésig – de az már egy másik történet, most következik a tartalomjegyzék. A betelepítés is témája első interúnknak: dr. Tarnay Richárd kormánybiztos, a Pest megyei kormányhivatal vezetője többek között arról beszél, hogy itt, Pest megyében mihez kezdenénk mondjuk ötezer migránssal. A Buda-környéki Bíróság a következő helyszín: civil nyílt napot tartottak nemrég a civil szervezetek számára, az elhangzottakról a civil csoportot vezető bíró számol be.  Hallhatják az Aries szokásos tájékoztatóját, majd egy szívderítő téma fejezi be a műsort: különleges és ötletes mai meséket tartalmazó verses-prózás-rajzos könyv jelent meg nemrég, a szerző, a dunavarsányi Molnárné Szabó Veronika ismerteti meg a hallgatókat a meseírás kulisszatitkaiba.

2017, május 22
Hanganyag: