Mozaik

Az előttünk levő hét vége felé, szombaton lesz június 16-a, az a nap, amely egy új korszak hajnala lehetett volna – de éppen, hogy elkezdett felkelni a nap, máris beborult az ég. Nagyon kifejező magyar nyelvünk pontosan jelzi, milyen vegyes volt akkor és most is a megítélése. Nagy Imre egykori miniszterelnök újratemetése volt ezen a napon – nehéz is lenne vitatni a tények ismeretében, de ezzel vége is az összhangnak. A sajtóban először a rendszerváltozás kifejezést használták, majd, miután kiderült, hogy az előző rendszer sok haszonélvezője továbbra is hatalmi helyzetben maradt, a rendszerváltás lett az elnevezés. A második szabad választáson azután ténylegesen is visszakerültek a hatalomba a Horn-Kuncze kormány révén a pártállam vezetői és haszonélvezői – ekkortájt történt, hogy Wittner Mária 56-os halálraítélt egy vele készült interjúban bedobta a köztudatba a gengszterváltás kifejezést. Használták azt is, hogy a rendszerváltási folyamat kezdete. Azután jöttek a különböző körülírások – ki-ki vérmérséklete, illetve politikai rokonszenve alapján használta a különféle jelzőket, meghatározásokat. Megint mások egyszerűen annyit mondtak: június 16-a – a másik tegye hozzá magában azt, amit akar. A legújabb, amit az évforduló közeledtével emlegetnek: címerváltás. Bármelyiket fogadjuk is el, történelmi tény, hogy új fejezet kezdődött Magyarország életében. Hogyan írjuk tovább? Mindannyiunkon múlik a tartalom, mindenesetre jó lenne megegyezni a főbb vonalakban, mert egyre fenyegetőbb erőszakkal szeretnének messziről jött kívülállók beleszólni a mi történelmünk alakításába. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Első helyszínünk Ercsi – ülést tartott a képviselőtestület, szokás szerint a polgármester segítségével beszámolunk a megtárgyalt ügyekről. Szigetszentmiklós következik ezután: ellátogatunk egy szakmai napra, amelynek témája a napenergia minél hatékonyabb módon való felhasználása volt. A szakemberek egybehangzó véleménye szerint minél előbb felhasználunk megújuló energiaforrásokat, például napenergiát a fűtéshez-világításhoz, az egyszeri beruházás után annál jobban járunk anyagilag helyi és országos méretekben, főként, hogy például a családi házak esetében ismét hozzájuthat a tulajdonos kamatmentes hitelhez. Maradunk még a fűtés témájánál – az Aries szokásos heti tájékoztatójában a fűtés és számlázás rejtelmeit ismerheti meg a hallgató. Műsorunk végén Szvorák Katalin népdalénekest hallhatják mesélni és énekelni. 

Ebben az esztendőben május 27-re esik a hónap utolsó vasárnapja, amikor a Gyereknapot tartjuk. Ez a nap a világ sok országában megtartott ünnep, kedvességét, mondhatnánk gyerekesen jó hangulatát az sem zavarja meg, hogy sok helyütt bizony sanyarú hétköznapok vannak ma is a jókedv és a szórakozás helyett nem csak a felnőttek, hanem a kicsik számára is. Sok helyen június elsején ünneplik – ez a szokás Törökországból ered, ott először 1920-ban tartották meg. Ezt a napot Egyetemes Gyermeknapnak is szokás nevezni az ENSZ 1954-ben hozott határozata nyomán. Az ünnep célja, hogy megemlékezzenek a világ gyermekeinek testvériségéről és az egymás közti megértésről, valamint a gyermekek jóléte érdekében kifejtett erőfeszítésekről. Nagyon szépen hangzó mondatok – ha a bennük foglaltak és az ezen a napon számtalan helyen elmondott sok-sok ígéret, jókívánság, felajánlás, támogatás csak egy töredéke megvalósulna, már nagyságrendekkel több boldog gyerekarc lenne a Föld nevű bolygón. Magyarországon először 1931-ben tartották meg, akkor Gyermekek Hetét szerveztek.  1950 óta már csak egy nap, általában május utolsó vasárnapja, amikor a felnőttek mindenütt különféle játékos rendezvényeket szerveznek részben saját maguk, részben a kisebbek szórakoztatására. Most vasárnap és a hét minden napján ne csak óvjuk és vigyázzuk gyermekeinket, hanem gondoljunk arra is, hogy repülnek az évek és hipp-hopp, máris felnőttekké váltak, tehát  addig élvezzük mi, szülők utódaink gyermekkorát, amíg erre lehetőségünk van. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Most is az önkormányzati eseményekről szóló beszámolókkal kezdődik a Mozaik: a mögöttünk hagyott héten üléseztek Szigetszentmiklóson a szakmai bizottságok, majd a képviselőtestület is – szokás szerint beszámolunk a meghozott határozatokról. Az Aries szokásos időszerű tájékoztatója következik ezután, majd egy másik időszerű esemény a téma: az előttünk levő héten, május 31-én tartják világszerte a Dohányzás Elleni Világnapot. Nem akarok semmilyen hasznos kezdeményezést leszólni, de az ilyenkor elhangzó riogatások és az esetleg elhangzó leszokási ígéretek vajmi keveset érnek. A mai adásban két egykori erős dohányos és egy, a dohányzást csak hírből ismerő egészségügyi szakember próbálkozik meg közös erővel a majdnem lehetetlennel: segíteni abban, hogy a hallgatók közül ha nem is teszik le azonnal rémülten a cigarettát, de legalább játsszanak el a gondolattal: milyen lenne az élet a cigi nélkül? Ha eddig eljutottak, ha a fejükben már fészket vert az ötlet, már elindultak azon az úton, amelynek végén megkönnyebbülten lélegeznek fel a szó szoros értelmében. Higgyjék el, saját tapasztalatomból mondom: évtizedek múltán is abbahagyható a dohányzás minden tabletta, tapasz vagy bármilyen sokat reklámozott segédeszköz nélkül. Nem füstölgök tovább a füstölésről – próbálják ki füst nélkül legalább ezen a világnapon és úgy hallgassák a műsort. 

A mögöttünk hagyott héten csütörtökön, május 10-én méltatlanul csöndben túlléptünk egy dátumon: 177 évvel ezelőtt ezen a napon történt, hogy a budapesti Múzeum körút és Rákóczi út sarkán igazi közadakozásból felépített eredeti vagy első magyar Nemzeti Színházban bemutatták a Szózatot. Zárójelben jegyzem meg, hogy a Blaha Lujza téren felrobbantott Népszínházat gondolják sokan Nemzeti Színháznak, holott az csak a második Nemzeti Színház volt, az első lebontása után költözött ide a társulat és rajta maradt a név. Az eredeti épület számára a telket a Grassalkovich hercegi család adományozta a fővárosnak, hangsúlyosan kikötve: csak színház építése céljából, ha mást húznak fel rá, az ingatlan tulajdonjoga visszaszáll a családra. Ma Demszky Gábor feledhető emlékű főpolgármester engedélyének köszönhetően itt tornyosul a Soros-féle Közép-Európai Egyetem. Térjünk vissza a Szózathoz: szerzője, Vörösmarty Mihály (1800—1855) a 19. századi magyar megújulás, a reformkor nagy költője. Költészetét a történelmi múlt sikereire és bukásaira visszatekintő, nagy szenvedélyeket és ellentéteket kifejező romantika stílusa jellemzi. Ennek jegyében alkotott az angol Shelley, a francia Victor Hugo, a német Hölderlin vagy a lengyel Mickievicz. Vörösmarty „a nemzet ébresztője” nevet kapta népétől, amikor megjelentek első jelentős művei. A Szózatot a reformkor kibontakozása idején, 1836-ban írta. A költemény hasonló szerepet tölt be a nemzet életében, mint Kölcsey Himnusza, hasonló eszmét fejez ki — ez is a hazaszeretet verse. De míg a Himnusz Istenhez szól a magyarokért, addig a Szózat a magyar embert szólítja fel arra, hogy legyen mindig hű a hazájához. A Szózatot Egressy Béni megzenésítésében énekeljük a nemzeti ünnepeken és mind a kettőt illik az utolsó betűig kívülről tudni minden magyarnak. Sohasem késő megtanulni. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Három dunavarsányi képviselőtestületi ülés határozatait foglaljuk össze Gergőné Varga Tünde, Dunavarsány polgármestere segítségével „Kisbíró” című rovatunkban, majd közlekedünk, pontosabban közlekednénk a Csepeli úton, ha nem lenne egyre gyakrabban forgalmi dugó. Megkezdődött a felújítás – a Pest megyei Közútkezelő fejlesztési főmérnöke beszél arról, hogy mi várható az előttünk levő héten. Az Aries következik ezután: a téma a kerti hulladékégetés. Jelzem: az erdőkben-mezőkön már elrendelték a hatóságok a tűzgyújtási tilalmat. Közeledik a szünidő: a táborfigyelő.hu internetes portál vezetője ismerteti a lehetőségeket és az árakat. A műsor végén életünk egy fontos kísérőjelenségéről, az érintésről mondja el gondolatait a szakember, Kálmán Eszter, aki fontosnak érezte, hogy előadást is tartson erről a Városi Könyvtár és Közösségi Házban, mint utóbb jelezte, a nagy érdeklődésre való tekintettel egy sorozat első részeként.

Ugyan csak egy hét múlva lesz, de aznap már késő műsorunkban a rohanó világunkban időnként erre-arra szükséges figyelmeztetés: Pünkösd hava vagy a székely naptár szerint Ígéret hava, azaz május első hétvégéjén köszöntjük az édesanyákat. Már az ókori görögök megtartották ezt az ünnepet - ugorjunk egy nagyot az időben, Magyarországon 1925-ben volt az első, hivatalosan is megköszöntött Anyák Napja. Jöhet akármilyen gazdasági, technikai változás, találhatnak bármit ki a tudósok, szónokolhatnak egyes feltűnésre vágyó politikusok a család megváltozott vagy némelyek szerint megmásított összetételéről, az édesanya örök. Jómagam elmúltam 70 esztendős, szülő édesanyám testét több, mint negyven éve kikísértem végső nyughelyére, de a lelke máig velem maradt. Ha valami nagyon foglalkoztat, még mindig elmesélem neki és gondolatban együtt keressük a megoldást. Persze, az évtizedek múlásával kinek-kinek a családjában megjelenik egy másik édesanya, akit szintén illik megköszönteni ezen a napon: a gyermekünk vagy gyermekeink édesanyja, azaz a feleség. Térségünkben sok helyen sikerült egy fedél alatt maradni több nemzedéknek – igazi családi ünneppé válhat így az Édesanyák Napja. Tegyük hozzá, igazság szerint minden nap megilleti őket a tisztelet és a szeretet. Ezt az ünnepet az élet rendje szerint majd követ május utolsó vasárnapján a gyermekek napja – de az már egy másik bevezető témája, most következzék a tartalomjegyzék. Mandátum-átvételről szól az első összeállítás: jogerőre emelkedett az április 8-i országgyűlési választások eredménye térségünk 8. számú választókerületében, tehát átvehette megbízólevelét térségünk másodszor megválasztott képviselője, Bóna Zoltán – az ünnepi percek után megszólaltattunk néhány résztvevőt. Tanácskoztak a szakmai bizottságok, ezt követően pedig megtartotta áprilisi rendes ülését a szigetszentmiklósi képviselőtestület – természetesen áttekintjük a megtárgyalt ügyeket. Műsorunkat az Aries szokásos heti tájékoztatójával zárjuk.