Köszöntöm a hallgatókat és köszönöm, ha velem tartanak ebben az időben is. 2023. július 23-án, vasárnap kora délután és az ismétléskor, hétfőn este 8 órától közérdekű és szolgáltató magazinunk, a Mozaik XV. évfolyamának 29. számát hallgatják, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. A világhálón az évfordulónaptárt böngészve bukkantam arra, hogy 96 esztendővel ezelőtt az olasz kormány egy rendeletben megtiltotta az idegen szavak használatát. Nem vitatkoztak nyelvészekkel, senki nem hozott föl semmiféle jogokat a külföldiek érdekében, nem igyekeztek meggyőzni a lakosságot – egyszerűen megtiltották. Olaszországban beszéljünk olaszul – mondták a jogalkotók. Manapság nálunk már úgy mondanák: kodifikátorok. Néhány fül számára ez hangzik szebben. Hallgatva a különféle műsorokat, figyelve az emberek beszédét – bizony, nálunk is elkelne a szigor, mert nyakra-főre hangzanak el a külföldieket majmoló kifejezések a régóta létező és használt magyar helyett. Emlékszem, milyen, számomra érthetetlen vita bontakozott ki kétezer tájékán a reklámtörvény parlamenti elfogadása előtt: a magyar nyelvet védők azt szerették volna elérni, hogy az üzletek felirata magyar legyen és aki akarja, alatta és kisebb betűkkel más nyelvű feliratot is feltüntethet. Az egyik, mára már szerencsére a politikai süllyesztőbe került párt emberei szokásuk szerint a külföldiek érdekeit védelmezték: nem a magyar a fontos, mert mi úgyis tudjuk, mit árulnak a kérdéses boltban, a külföldi viszont nem, tehát inkább valamilyen világnyelv legyen az elsődleges. Miután ez a párt ebben az időben történetesen koalíciós partner volt, ez az álláspont győzött és a magyar reklámtörvény a mai napig kimondja az idegen nyelvű kifejezések elsőbbségét, bár nem tiltja a magyart, aki akarja, az angol vagy német alatt használhatja anyanyelvünket is. Egy másik példa: mindenütt ombudsmant emlegetünk, még akkor is, ha nő az illető. Pedig van rá dallamos, szép magyar szavunk: jogőr. Ezt használjuk? Nem. Időnként föltámadnak kifejezési divatok, és használók hamar elfelejtik, hogy némelyik milyen értelmetlen. Erre is egy példa: sokan mondják azt, hogy „merthogy” és eszükbe sem jut, hogy két kötőszót gyúrtak feleslegesen össze. Mert: vagy „mert”, vagy „hogy”. Együtt csak mostanában létezik. Néha úgynevezett töltelékszavakkal hígítják a velős magyar mondatokat. Példa rá az ”ugye” vagy az „egyébként”. Számolják meg, hányszor hangzik el bármelyik percenként a közbeszédben, pedig nélkülük is értelmes lehet a mondat. Sorolhatnám tovább a hasonló eseteket, de itt abbahagyom, mert hamar eltelne a műsoridő. Törvény híján Magyarországon csak kérni lehet: vigyázzunk szép magyar anyanyelvünkre, mert mélységesen igaz a Kölcseynek tulajdonított mondás: nyelvében él a nemzet. Ezt soha ne feledjük el. A tartalomjegyzékre térve, az időjárásban tapasztalható hőhullámok idején mi is aktuális, bocsánat, időszerű témákkal foglalkozunk. A napozással kezdjük, majd a nyaranta sűrűn lecsapó viharokkal folytatjuk. Ezek után pedig a kaszálás és az öntözés következik. Műsorunk végén környékbeli látni, pontosabban látogatni valókat sorolunk, rossz idő esetére. Ez a mai kínálat, hasznos és szórakoztató rádiózást kívánok minden kedves hallgatónknak!