Mozaik

Húsvét vasárnapján a kereszténység legnagyobb ünnepét, Jézus feltámadását ünnepli. Ünneplése a VIII. század körül vált általánossá, bár már a III. századból vannak adatok, melyek húsvét vasárnapjának megünneplésére utalnak. Ezen a napon a reggeli mosdóvízbe sok helyütt piros tojást tettek, ennek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak. Női munkákat tiltó nap volt, nem szabadott seperni, főzni és mosni sem. Az állatokat sem fogták be ezen a napon. A húsvéti szertartásokhoz kapcsolódik az ételszentelés szokása. A sonkát, bárányt, tojást, kalácsot a templomban megszenteltették, ezután mágikus erőt tulajdonítottak neki. A morzsából vittek az állatoknak is, hogy jól szaporodjanak, egészségesek maradjanak. A sonka csontját a gyümölcsfára akasztották, vagy a földekre vitték a jó termés reményében. Vasárnap hajnalban szokásban volt a Jézuskeresés. Ilyenkor sorban felkeresték a falubéli kereszteket. A zöldágjárás szép szokása tipikus tavaszi, a természet megújhodását ünneplő énekes játék. A lányok kettes sorban állva, felemelt kezükből sátrat formálva, énekelve haladtak végig a falun (Bújj, bújj zöld ág...). Bizonyos vidékeken szokás a vasárnapi napfelkeltét valamely magaslaton nézni, hiszen a felkelő nap is a feltámadás szimbóluma. Szabad megöntözni? Húsvét hétfő a magyar népéletben a locsolkodás napja. A szokásról már XVII. századi írásos emlékek is fennmaradtak. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán polgárosodott formában (kölnivízzel locsolás) megmaradt a városokban napjainkig. Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket. Erdély bizonyos vidékein a fiúk a kiszemelt lány kapujára nyírfaágat tűznek, másnap pedig csapatostul kérnek bebocsáttatást, és kíméletlenül megöntözik vödörből a választottjukat. A lányok a locsolóknak festett (piros vagy hímes) tojást adtak cserébe. A Dunántúlon a locsolkodással egyenértékű szokás volt a vesszőzés. Sibának nevezték a vékony, általában fűzfavesszőből font korbácsot, mellyel a legények megcsapkodták a lányokat. A vesszőre a lányok szalagot kötöttek és a fiúkat borral vendégelték meg.  Fehérvasárnap vagy mátkáló vasárnap a húsvétot követő vasárnap. A római katolikusoknál a húsvéti ünnepkör zárónapja. Jellegzetes szokása ennek a napnak a komálás vagy mátkálás. A szokás a lányok (ritkábban lányok és fiúk ) közötti barátság megpecsételéséről szól. Komatálat küldtek egymásnak gyümölccsel, borral, hímes tojással, süteménnyel.  Áldott ünnepeket minden kedves hallgatónak és szeretteinek. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Szigetszentmiklóson a képviselőtestület két szakmai bizottságának üléséről számolunk be, majd a kedden tartott gazdafórumra látogatunk, itt Jakab Istvánnal, a Magosz elnökével és Bóna Zoltán országgyűlési képviselővel készült interjú. A Határtalanul program keretében a Felvidéken járt a Kardos István iskola egyik osztálya - a tapasztalatokról az osztályfőnök, Fülöp Bea számol be, a diákok élményeiről a Sziget Szelet következő adásában hallanak. Ezután Dunavarsány a következő helyszín - a közelmúltban megjelentetett I. Művészeti Antológiáról tudhatnak meg részleteket.. Műsorunk végén Hutóczky Béla atya, a szigetszentmiklósi Szent Miklós templom plébánosa húsvét alkalmával nem csak húsvétról elmélkedik.

Szomorú történelmi eseményre emlékezhetünk: április 7-ről 8-ra virradó éjjel hunyt el gróf Széchenyi István. Bécsben született 1791-ben, édesapja gróf Széchényi Ferenc, édesanyja Festetich Julianna grófnő. Középfokú iskoláit magánúton végezte, de nyilvánosan, magyar páterek előtt vizsgázott. Apja akarata szerint 17 éves korában már katona volt. Részt vett a Napóleon elleni háborúkban, ki is tűnt bátorságával és vakmerőségével. Rengeteget utazott a világ minden táján, bejárta Törökországot, Kelet- és Nyugat-Európát.

Utazásai közben döbbent rá hazája elmaradottságára. Megállapította, hogy történelmi neve súlyos kötelességgel is jár, ezért életcéljául nemzete sorsának előmozdítását tűzte ki. Hazatérve ő lett a reformgondolat felvetője, kezdeményezője  és az idők során egyben  legnagyobb hatású vezéralakja. Szinte lehetetlen felsorolni mindazt, 

amit élete folyamán tett nemzetéért. Megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát, előmozdította a dunai és tiszai gőzhajózást, a Lánchíd megépítését, támogatta a vasúthálózat megépítését és az egyesült Budapest létrehozását. Az 1848 áprilisában megalakuló Batthyány kormányban a közmunka-közlekedésügyi miniszteri tárcát kapta. Bécs és a független magyar kormány közötti feszültségeket azonban nem volt képes elviselni. Posztjáról lemondott, és 1848. szeptember 5-én a döblingi elmegyógyintézetbe került orvosa, Almási Balogh Pál tanácsára. Széchenyi Döblingben hamarosan visszanyerte szellemi alkotóerejét, és élénk érdeklődéssel kísérte a hazai és európai politikai eseményeket, viszonyokat. Az áhított nyugalomban azonban továbbra sem volt része - a sorozatos zaklatások, házkutatások apránként felőrölték maradék erejét. Az üldöztetéseknek csak a halála vetett véget. 1860. április 7-éről 8-ára virradó éjszakán - mint a korabeli beszámoló írta -  "karosszékében ülve, átlőtt koponyával találtatott". emlékét tisztelettel ápoljuk. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. A szigetszentmiklósi Aries tájékoztatójában a távfűtés a téma, még most, a jó idő beálltával is van mire odafigyelni. Ezután életvezetési jótanácsok következnek egy Szigetszentmiklóson dolgozó, sok helybeli által ismert életvezetési tanácsadótól. Mindenre persze ő sem talál megoldást, de hozzásegíthet ahhoz, hogy mi magunk találjuk meg - a többi kiderül a Kálmán Eszterrel készült interjúból. Programajánlók következnek ezután: az első helyszínünk Dunavarsány, a második Szigetszentmiklós. Ez a mai kínálat, maradjanak velem, rögtön következnek a részletek. 

Igaz, március 15-én sokszor emlegettük Kossuth Lajost, de ha már oly sok dicsérő jelzővel magasztalta a sajtó életművét, illett volna néhány mondattal halálának dátumáról is szólni. Március 20-án volt 125 éve, hogy elhunyt. Kossuth – mindezt nem lehet elégszer emlegetni - a nemzeti függetlenségért, a feudális kiváltságok felszámolásáért, a polgári szabadságjogok biztosításáért vívott XIX. századi küzdelem legnagyobb alakja volt. Nevéhez fűződött az Iparegylet megalakítása, valamint a gazdasági önállóság előmozdítására az első magyar Iparmű Kiállítás megszervezése. Kezdeményezője volt a Magyar Kereskedelmi Társaság, a Gyáralapító Társaság és a Védegylet megalakításának. Zárójelben mondom: a Védegylet szolgáltatta az alapötletet napjaink hungaricum mozgalmához. 1848. március 17-től Kossuth volt a gróf Batthyány Lajos vezette első magyar felelős kormány pénzügyminisztere, majd 1848. októberétől a Honvédelmi Bizottmány elnöke. A kormány lemondása után, 1848. novemberétől a végrehajtó hatalom a Bizottmányra szállt, amely őt választotta elnökévé. Ennek köszönhetően a szabadságharc alatt döntő befolyást gyakorolt az eseményekre. A Habsburg-ház 1849. április 14-i trónfosztása után ő lett Magyarország kormányzója, ideiglenes államfője. 1849. augusztus 11-én Aradon lemondott és Görgeyre ruházta a hatalmat, majd az augusztus 13-i világosi fegyverletétel után emigrációba kényszerült, de élete végéig harcolt a magyar ügyért. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Két szakmai bizottság ülésezett a mögöttünk hagyott héten, beszámolunk a meghozott határozatokról. Többször volt már szó a szigetszentmiklósi Aries lakossági adósságkezeléséről, pontosabban arról, hogy milyen módon segíti a cég azoknál a pénzügyek rendezését, akik erre hajlandóságot mutatnak és együttműködnek a céggel. Most azokról az ügyekről lesz szó, amikor az Aries már nem tud mit kezdeni a tartozókkal. Két programajánló zárja a műsort: az egyik S. Becz Pál könyvének bemutatójára szól március 29-re, a másik pedig a nyárra, mert sokan előre gondolva a szünidőre, már a nyári programokat tervezik – az idén a szokásosnál korábban indult meg a roham a gyerektáborokban a helyek biztosításáért. Tóth Béla, a Táborfigyelő.hu internetes szolgálat vezetője tájékoztatja az idei lehetőségekről a szülőket.

Az előttünk levő hét vége felé emlékezünk meg március 15-ről, az 1848-as forradalom kibontakozása napjáról. Próba képen végigkérdeztem néhány ismerőst: milyen ünnep a naptárban ez a nap? Nemzeti ünnep – hangzott a válasz. Milyen betűvel jelzik?  – kérdeztem tovább. Természetesen pirossal – vágták rá kissé értetlenkedve. Tízből egy válaszoló, egy hozzám hasonló korú kolléga mosolyodott csak el szomorúan: emlékszem, milyen sokáig nem így volt - idézte fel a nem is nagyon rég múltat. Igen, sok mindent gyorsan felejtünk, de azért azt ne felejtsük el, hogy majdnem negyven éven át megesett az a csúfság, hogy a nemzeti ünnep fekete betűvel íratott a naptárban és munkanap volt. Aznap este pedig mindig volt olyan tér vagy emlékhely a fővárosban, ahol rendőrök verték szét és meg azokat a fiatalokat, akik komolyan vették, hogy március 15-e nemzeti ünnep.  Sajnos, a múltidéző politikai erők és a hozzájuk csapódó újkori csoportosulások évről-évre megkísérlik eltörölni legalább az ünnep hangulatát különféle zavargások szításával, tüntetések szervezésével. Hiába vannak maroknyian - a hangjuk erősebb a csöndben maradó többségénél, éppen a szabadság, a demokrácia nyújtotta lehetőségeket kihasználva kiáltanak diktatúrát. A rendszerváltás meghozta azt is, hogy valódi emlékünnep lehetne március 15-e, ahol a nemzet minden politikai formációja egységesen fejet hajtana történelmet alakító eleink előtt és ezen a napon a nemzet egységét jelképező módon egyöntetűen éltetnénk a 48-as eszméket, képletesen együtt vonulnánk a 48-as zászlók alatt - de nem, a nemzeti ünnepet egykor eltörölni szándékozók mostani követőikkel  ismét elfordulnak a történelemtől, az emlékezés méltóságteljes pillanataitól,  mert számukra megint a jelen politikai érdekei a fontosak. Csak sajnálni tudom őket, amiért kirekesztik saját magukat a történelmi hangulatból, az összetartozás magával ragadó élményéből, valószínűleg nem is értik, hogy mi lehet az. A nagyszerű elődök távol állnak tőlük, számukra sokkal fontosabb Soros és Juncker, mint Kossuth vagy Batthyány. Őszintén remélem, hogy egyszer végleg elfogynak a letűnt idők hangulatát felidézők és senki nem tudja majd sem eltörölni, sem megzavarni a nemzet ünnepét, március 15-ét. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Dunaharaszti az első helyszínünk, a legutóbbi képviselőtestületi ülésen megtárgyaltakat idézzük fel. Szigethalomra látogatunk ezután, ahol részesei voltunk a kormányzati segítséggel felújított egészségház avatásának. Főként autósoknak szól az ezt követő interjú, amely az M0-ás autópálya szigetszentmiklósi mérnökségén tartott sajtótájékoztatón készült, témája a déli szektor felújítása. Történelmi kalandozás következik ezután: az Aries születésnapi készülődéséről lesz szó a szokásos tájékoztatóban, majd ehhez képest jócskán visszaugrunk az időben, mert közeledik egyik nemzeti ünnepünk napja, ezért felidézzük 1848 történelmi hátterét.