Infóvonal: +36 20 95 95 107
Hirdetésfelvétel: +36 20 31 00 755
Mozaik
Az előttünk levő hét vége felé, szombaton lesz június 16-a, az a nap, amely egy új korszak hajnala lehetett volna – de éppen, hogy elkezdett felkelni a nap, máris beborult az ég. Nagyon kifejező magyar nyelvünk pontosan jelzi, milyen vegyes volt akkor és most is a megítélése. Nagy Imre egykori miniszterelnök újratemetése volt ezen a napon – nehéz is lenne vitatni a tények ismeretében, de ezzel vége is az összhangnak. A sajtóban először a rendszerváltozás kifejezést használták, majd, miután kiderült, hogy az előző rendszer sok haszonélvezője továbbra is hatalmi helyzetben maradt, a rendszerváltás lett az elnevezés. A második szabad választáson azután ténylegesen is visszakerültek a hatalomba a Horn-Kuncze kormány révén a pártállam vezetői és haszonélvezői – ekkortájt történt, hogy Wittner Mária 56-os halálraítélt egy vele készült interjúban bedobta a köztudatba a gengszterváltás kifejezést. Használták azt is, hogy a rendszerváltási folyamat kezdete. Azután jöttek a különböző körülírások – ki-ki vérmérséklete, illetve politikai rokonszenve alapján használta a különféle jelzőket, meghatározásokat. Megint mások egyszerűen annyit mondtak: június 16-a – a másik tegye hozzá magában azt, amit akar. A legújabb, amit az évforduló közeledtével emlegetnek: címerváltás. Bármelyiket fogadjuk is el, történelmi tény, hogy új fejezet kezdődött Magyarország életében. Hogyan írjuk tovább? Mindannyiunkon múlik a tartalom, mindenesetre jó lenne megegyezni a főbb vonalakban, mert egyre fenyegetőbb erőszakkal szeretnének messziről jött kívülállók beleszólni a mi történelmünk alakításába. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Első helyszínünk Ercsi – ülést tartott a képviselőtestület, szokás szerint a polgármester segítségével beszámolunk a megtárgyalt ügyekről. Szigetszentmiklós következik ezután: ellátogatunk egy szakmai napra, amelynek témája a napenergia minél hatékonyabb módon való felhasználása volt. A szakemberek egybehangzó véleménye szerint minél előbb felhasználunk megújuló energiaforrásokat, például napenergiát a fűtéshez-világításhoz, az egyszeri beruházás után annál jobban járunk anyagilag helyi és országos méretekben, főként, hogy például a családi házak esetében ismét hozzájuthat a tulajdonos kamatmentes hitelhez. Maradunk még a fűtés témájánál – az Aries szokásos heti tájékoztatójában a fűtés és számlázás rejtelmeit ismerheti meg a hallgató. Műsorunk végén Szvorák Katalin népdalénekest hallhatják mesélni és énekelni.
2018, június 11
Hanganyag:
Hétfő a Nemzeti Összetartozás Napja, amelynek célja, hogy a múlton való búsulás helyett mi, magyarok, képletesen mondva fogjuk meg egymás kezét és elsősorban a jövővel törődjünk – de azért, valljuk be, nem olyan könnyű ennek szellemében eltölteni június negyedikét, mert a trianoni diktátum okozta seb igazán soha nem gyógyul be. Ami viszont Erdélyben vagy határainkon kívül másutt járva egyaránt tapasztalható: ama bizonyos december 5-e ütötte seb hála Istennek és az újraválasztott politikai erőknek, szinte már teljesen begyógyult, jótékony hatást gyakorol erre nemcsak a kettős állampolgárság felvételének lehetősége, hanem az anyaországi segítség sokféle formája. Köszöntöm a régi-új magyar állampolgárokat és köszöntöm a legifjabb magyar állampolgárokat is – Európa többi államával ellentétben Magyarországon emelkedik a házasságkötések és a megszületett gyermekek száma. Úgy tűnik: bármennyire is szeretnének egyesek lebeszélni róla, akkor is egyre többen bízunk a jövőben. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Taksony az első helyszín: ülésezett a képviselőtestület, beszámolunk a megtárgyalt ügyekről. Szigetszentmiklós következik ezután, hallhatják az Aries időszerű tájékoztatóját. Vízre szállunk a következőkben: egy régóta hiányzó, hézagpótló művet adtak közre a helybeli evezősök. Műsorunk hátralevő részében a Nemzeti Összetartozás Napjához kapcsolódunk: először Raffay Ernő történész-kutatót hallják arról, hogy vajon Trianon öröknek tekinthető-e, majd az Ádám Jenő Általános és Művészeti Iskola ünnepi készülődéséről és nyertes pályázatáról hallanak beszámolót, végül a június 4-vel kezdődő nyári rendezvényeket sorolja el Lázár Gergő, a Városi Könyvtár és Közösségi Ház igazgatója.
2018, június 4
Hanganyag:
Ebben az esztendőben május 27-re esik a hónap utolsó vasárnapja, amikor a Gyereknapot tartjuk. Ez a nap a világ sok országában megtartott ünnep, kedvességét, mondhatnánk gyerekesen jó hangulatát az sem zavarja meg, hogy sok helyütt bizony sanyarú hétköznapok vannak ma is a jókedv és a szórakozás helyett nem csak a felnőttek, hanem a kicsik számára is. Sok helyen június elsején ünneplik – ez a szokás Törökországból ered, ott először 1920-ban tartották meg. Ezt a napot Egyetemes Gyermeknapnak is szokás nevezni az ENSZ 1954-ben hozott határozata nyomán. Az ünnep célja, hogy megemlékezzenek a világ gyermekeinek testvériségéről és az egymás közti megértésről, valamint a gyermekek jóléte érdekében kifejtett erőfeszítésekről. Nagyon szépen hangzó mondatok – ha a bennük foglaltak és az ezen a napon számtalan helyen elmondott sok-sok ígéret, jókívánság, felajánlás, támogatás csak egy töredéke megvalósulna, már nagyságrendekkel több boldog gyerekarc lenne a Föld nevű bolygón. Magyarországon először 1931-ben tartották meg, akkor Gyermekek Hetét szerveztek. 1950 óta már csak egy nap, általában május utolsó vasárnapja, amikor a felnőttek mindenütt különféle játékos rendezvényeket szerveznek részben saját maguk, részben a kisebbek szórakoztatására. Most vasárnap és a hét minden napján ne csak óvjuk és vigyázzuk gyermekeinket, hanem gondoljunk arra is, hogy repülnek az évek és hipp-hopp, máris felnőttekké váltak, tehát addig élvezzük mi, szülők utódaink gyermekkorát, amíg erre lehetőségünk van. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Most is az önkormányzati eseményekről szóló beszámolókkal kezdődik a Mozaik: a mögöttünk hagyott héten üléseztek Szigetszentmiklóson a szakmai bizottságok, majd a képviselőtestület is – szokás szerint beszámolunk a meghozott határozatokról. Az Aries szokásos időszerű tájékoztatója következik ezután, majd egy másik időszerű esemény a téma: az előttünk levő héten, május 31-én tartják világszerte a Dohányzás Elleni Világnapot. Nem akarok semmilyen hasznos kezdeményezést leszólni, de az ilyenkor elhangzó riogatások és az esetleg elhangzó leszokási ígéretek vajmi keveset érnek. A mai adásban két egykori erős dohányos és egy, a dohányzást csak hírből ismerő egészségügyi szakember próbálkozik meg közös erővel a majdnem lehetetlennel: segíteni abban, hogy a hallgatók közül ha nem is teszik le azonnal rémülten a cigarettát, de legalább játsszanak el a gondolattal: milyen lenne az élet a cigi nélkül? Ha eddig eljutottak, ha a fejükben már fészket vert az ötlet, már elindultak azon az úton, amelynek végén megkönnyebbülten lélegeznek fel a szó szoros értelmében. Higgyjék el, saját tapasztalatomból mondom: évtizedek múltán is abbahagyható a dohányzás minden tabletta, tapasz vagy bármilyen sokat reklámozott segédeszköz nélkül. Nem füstölgök tovább a füstölésről – próbálják ki füst nélkül legalább ezen a világnapon és úgy hallgassák a műsort.
2018, május 28
Hanganyag:
Bár van elég gondunk jelenleg is, azért ne feledkezzünk meg a múltról sem - 67 évvel ezelőtt, 1951. május 21-én szűkszavú, a Rákosi-féle kommunista diktatúra belügyminisztériumának közleménye tudatta, hogy Budapestről kitelepítették a nemkívánatos elemeket. A nemesi származásúakon kívül eltávolították a háború előtti korszak nevesebb tisztségviselőit és családtagjaikat. A megürült lakásokat, azok berendezését a párt és államapparátus munkatársai kapták meg. A kitelepítési határozatot az előző napon este tíz körül bőrkabátos ÁVÓS futár hozta, a benne foglaltak szerint másnap hajnali négy órakor jött a teherautó értünk, személyenként ötven kilogramm holmit vihettünk magunkkal, ebben benne kellett lennie három napi hideg élelemnek is. Bemeszelt ablakú vagonokba zsúfoltak össze bennünket, kisgyerekként sehogy sem értettem, miért nem lehet kinézni az ablakon. Azért örültem az útnak, mert nagyon úntam már, hogy hetek óta összecsomagolt bőröndök között élünk, bútoraink, értékeink szétosztva megbízható ismerősök között – néhai édesapám, a Magyar Távirati Iroda egykori vezetője, több kormány sajtófőnöke számított a kitelepítésre. 1958 tavaszán tudtunk egy eltartási szerződés révén ismét fővárosi lakossá válni. A politikai bélyeg szüleimen életük végéig, rajtam a rendszerváltási folyamat megkezdéséig megmaradt: úgynevezett osztályidegenek voltunk. Nekem például csak a nyolc általánost lett volna szabad elvégeznem, de sikerült becsempészni egy középiskolába. Utána az egyetemről már szó sem lehetett. A rádióba segédmunkásként vettek fel, hosszú volt az út a főszerkesztői kinevezésig – de az már egy másik történet, most következik a tartalomjegyzék. Dunavarsány polgármestere egy rendkívüli és nagyon hangulatos rendezvényt szervezett, egyaránt jelen volt a Magyar Vizslaklub vezetőségi tagja és a Cigány Írószövetség elnöke. Mi kötötte össze őket? Kiderül a helyszínen készült összeállításból. A képviselőtestület következő ülésén meghallgatja a szigetszentmiklósi polgárőrség tavalyi munkájáról készült beszámolót, amelyet mi is áttekintünk Pártl Józseffel . Közeledik a szünidő, de nem lehet az egész nyarat nyaralással tölteni, a gyerekeknek más programokra is szükségük van – elmehetnek például a Csepel Autó Gyártmánymúzeumba. Az újdonságokról Békés György, a tárlatvezető számol be. Pünkösd van: vajon elgondolkodunk-e néhány pillanatig azon, hogy mit is jelent ez az ünnep? Katolikus és református véleményt hallhatnak Hutóczky Béla plébánostól és Szalkay László lelkésztől.
2018, május 22
Hanganyag:
A mögöttünk hagyott héten csütörtökön, május 10-én méltatlanul csöndben túlléptünk egy dátumon: 177 évvel ezelőtt ezen a napon történt, hogy a budapesti Múzeum körút és Rákóczi út sarkán igazi közadakozásból felépített eredeti vagy első magyar Nemzeti Színházban bemutatták a Szózatot. Zárójelben jegyzem meg, hogy a Blaha Lujza téren felrobbantott Népszínházat gondolják sokan Nemzeti Színháznak, holott az csak a második Nemzeti Színház volt, az első lebontása után költözött ide a társulat és rajta maradt a név. Az eredeti épület számára a telket a Grassalkovich hercegi család adományozta a fővárosnak, hangsúlyosan kikötve: csak színház építése céljából, ha mást húznak fel rá, az ingatlan tulajdonjoga visszaszáll a családra. Ma Demszky Gábor feledhető emlékű főpolgármester engedélyének köszönhetően itt tornyosul a Soros-féle Közép-Európai Egyetem. Térjünk vissza a Szózathoz: szerzője, Vörösmarty Mihály (1800—1855) a 19. századi magyar megújulás, a reformkor nagy költője. Költészetét a történelmi múlt sikereire és bukásaira visszatekintő, nagy szenvedélyeket és ellentéteket kifejező romantika stílusa jellemzi. Ennek jegyében alkotott az angol Shelley, a francia Victor Hugo, a német Hölderlin vagy a lengyel Mickievicz. Vörösmarty „a nemzet ébresztője” nevet kapta népétől, amikor megjelentek első jelentős művei. A Szózatot a reformkor kibontakozása idején, 1836-ban írta. A költemény hasonló szerepet tölt be a nemzet életében, mint Kölcsey Himnusza, hasonló eszmét fejez ki — ez is a hazaszeretet verse. De míg a Himnusz Istenhez szól a magyarokért, addig a Szózat a magyar embert szólítja fel arra, hogy legyen mindig hű a hazájához. A Szózatot Egressy Béni megzenésítésében énekeljük a nemzeti ünnepeken és mind a kettőt illik az utolsó betűig kívülről tudni minden magyarnak. Sohasem késő megtanulni. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Három dunavarsányi képviselőtestületi ülés határozatait foglaljuk össze Gergőné Varga Tünde, Dunavarsány polgármestere segítségével „Kisbíró” című rovatunkban, majd közlekedünk, pontosabban közlekednénk a Csepeli úton, ha nem lenne egyre gyakrabban forgalmi dugó. Megkezdődött a felújítás – a Pest megyei Közútkezelő fejlesztési főmérnöke beszél arról, hogy mi várható az előttünk levő héten. Az Aries következik ezután: a téma a kerti hulladékégetés. Jelzem: az erdőkben-mezőkön már elrendelték a hatóságok a tűzgyújtási tilalmat. Közeledik a szünidő: a táborfigyelő.hu internetes portál vezetője ismerteti a lehetőségeket és az árakat. A műsor végén életünk egy fontos kísérőjelenségéről, az érintésről mondja el gondolatait a szakember, Kálmán Eszter, aki fontosnak érezte, hogy előadást is tartson erről a Városi Könyvtár és Közösségi Házban, mint utóbb jelezte, a nagy érdeklődésre való tekintettel egy sorozat első részeként.
2018, május 16
Hanganyag:
Böngészgettem a régi feljegyzéseim között és rábukkantam arra a jegyzetre, amit akkor írtam, amikor először hivatalba lépett Áder János házelnök. Annak idején idéztem a beiktatási beszédéből, amelyben úgy fogalmazott, hogy az országnak a kiegyensúlyozott fejlődéshez új kiegyezésre van szüksége, mert a békétlenség csak indulatokat gerjeszt és az nem vezet semmire. Ezek a szavak pusztába kiáltott szavak maradtak a jelek szerint – az előző ciklusból maradt ránk maradt ellenzék önmagával sem tud megegyezni, nem hogy a kormányoldallal. Emlékezzünk: 2002-ben alig több, mint negyvenezer szavazaton múlt a kormányváltás – a vesztes Orbán-kabinet a demokrácia játékszabályai szerint átadta a hatalmat, emlékeim szerint a választás éjszakáján Orbán Viktor az elsők között gratulált a győzelemhez Medgyessy Péternek. Most immár harmadszor nyert nem néhány tízezer, hanem kétharmados többséggel a kormányzó párt – a gyűlölködők, a demokráciát már színből sem emlegetők mégis csalást kiabálnak, tüntetéseket szerveznek arra várva, hogy az engedélyt kiadó hatóságoknak elfogyjon a türelme. Valljuk be: a közhangulat is egyre sürgetőbben követeli a közbeavatkozást. A békétlenséghez legalább két fél szükségeltetik, mert egyedül nem lehet veszekedni – remélem, a türelem erősebb marad, mint a gyűlölködés és egyszer talán színre lép nálunk is az a tisztességes ellenzék, amely határainkon innen és messze túl nem a saját hazáját gyalázza, hanem a közös és békés jövő érdekében ész-érvekkel vitázik, ha kell. Azt mondják ránk, alapjában pesszimista nemzet vagyunk – most az egyszer próbáljunk meg optimisták lenni, elvégre csodák még a politikában is előfordulhatnak. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Taksonyba és Tökölre látogatunk az első két összeállításban – a két település pezsgő életéről hallanak beszámolót a két polgármester, Kreisz László és Hoffmann Pál jóvoltából. A szigetszentmiklósi Aries következik ezután – mindig van időszerű közlendőjük. Ezután a májusi rendezvények sorát ismerteti Lázár Gergő, a Városi Könyvtár és Közösségi Ház igazgatója, majd az édesanyákat és természetesen a nagymamákat köszöntjük.
2018, május 7
Hanganyag:
Ugyan csak egy hét múlva lesz, de aznap már késő műsorunkban a rohanó világunkban időnként erre-arra szükséges figyelmeztetés: Pünkösd hava vagy a székely naptár szerint Ígéret hava, azaz május első hétvégéjén köszöntjük az édesanyákat. Már az ókori görögök megtartották ezt az ünnepet - ugorjunk egy nagyot az időben, Magyarországon 1925-ben volt az első, hivatalosan is megköszöntött Anyák Napja. Jöhet akármilyen gazdasági, technikai változás, találhatnak bármit ki a tudósok, szónokolhatnak egyes feltűnésre vágyó politikusok a család megváltozott vagy némelyek szerint megmásított összetételéről, az édesanya örök. Jómagam elmúltam 70 esztendős, szülő édesanyám testét több, mint negyven éve kikísértem végső nyughelyére, de a lelke máig velem maradt. Ha valami nagyon foglalkoztat, még mindig elmesélem neki és gondolatban együtt keressük a megoldást. Persze, az évtizedek múlásával kinek-kinek a családjában megjelenik egy másik édesanya, akit szintén illik megköszönteni ezen a napon: a gyermekünk vagy gyermekeink édesanyja, azaz a feleség. Térségünkben sok helyen sikerült egy fedél alatt maradni több nemzedéknek – igazi családi ünneppé válhat így az Édesanyák Napja. Tegyük hozzá, igazság szerint minden nap megilleti őket a tisztelet és a szeretet. Ezt az ünnepet az élet rendje szerint majd követ május utolsó vasárnapján a gyermekek napja – de az már egy másik bevezető témája, most következzék a tartalomjegyzék. Mandátum-átvételről szól az első összeállítás: jogerőre emelkedett az április 8-i országgyűlési választások eredménye térségünk 8. számú választókerületében, tehát átvehette megbízólevelét térségünk másodszor megválasztott képviselője, Bóna Zoltán – az ünnepi percek után megszólaltattunk néhány résztvevőt. Tanácskoztak a szakmai bizottságok, ezt követően pedig megtartotta áprilisi rendes ülését a szigetszentmiklósi képviselőtestület – természetesen áttekintjük a megtárgyalt ügyeket. Műsorunkat az Aries szokásos heti tájékoztatójával zárjuk.
2018, május 2
Hanganyag:
Szívem szerint megrögzött rádiósnak vallom magam, de azért nem feledkezem meg a képek világáról sem. Az előttünk levő héten, április 28-án két nevezetes évfordulót tart számon sajnos, csak a technikatörténelem, pedig világszerte megemlékezhetnének rögtön az elsőről: megszületett Tihanyi Kálmán fizikus, a televízió magyar feltalálója. A Trianonig Magyarországhoz, ma Szlovákiához tartozó kis településen, a Nyitra folyó partján fekvő kis falucskában, Üzbégen látta meg a napvilágot 1897-ben. Pozsonyban és Budapesten végezte tanulmányait. 1926-ban szabadalmazta elektronikus televízió-rendszerét, 1928-ban kapott szabadalmat katódsugaras képbontója, azaz televíziókészüléke. A másik dátum: 85 évvel ezelőtt megkezdődött a magyar hangosfilmgyártás. Az egykori Corvin Filmgyár telepén, a budapesti Gyarmat utcában kezdték forgatni a "Kék bálvány" című filmet 1931. április 28-án, és öt hónappal később, 1931. szeptember 25-én már be is mutatták a budapesti Royal Apolló moziban. Olyan népszerű színészek játszottak benne, mint Jávor Pál, a főszereplő, Beregi Oszkár és Gózon Gyula. Rendezte Lázár Lajos, operatőre Eiben István volt. A mai magyar filmek többségével ugyanúgy nem dicsekedhetünk, mint a magyar televíziózással – de ez nem az elődök hibája, rájuk emlékezzünk a kellő tisztelettel és megbecsüléssel. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Végre itt a tavasz, sőt, már-már a nyarat idézi a hőmérséklet, de ennek veszélyei is vannak – Sallai László alezredes, az Érdi Katasztrófavédelmi Kirendeltség vezetője az első vendégünk, érdemes odafigyelni az általa elsorolt jótanácsokra. Hallhatják ezután az Aries szokásos heti tájékoztatóját, majd életünk két végpontja a téma: a kezdet és a vég. Az első összeállításban a szigetszentmiklósi bölcsőde-óvodahelyzetről lesz szó: sok a betelepülő család, sok a világra kívánkozó kisgyerek, ezzel párhuzamosan pedig sok az önkormányzat teendője. Közeledik az óvodai beiratkozás ideje, ezért is vesszük számba a mostani és jövőbeni férőhelyeket. Ezután az életút befejező része a téma: nemrég hálaadó ökumenikus istentisztelet volt Majosházán a szigetszentmiklósi és ráckevei járás rászoruló lakosai részére készülő hospice-ház bejáratánál. A munkálatok összefogója, Kontha Benőné, Piroska arról is beszél, hogy számítása szerint mikor nyithatja meg kapuit az intézmény.
2018, április 23
Hanganyag:
