Májusban – jellemzően az első melegebb időszak környékén – megszaporodnak a nagytestű elpusztult halakról szóló bejelentések. A gyakran több tízkilós pontyok, busák, amurok érthetően zavarják a horgászok szemét. Ezek a halak jellemzően tél végén pusztultak el, természetes elhullás következtében. A téli mostoha körülmények és a táplálékhiány következtében lecsökkent ellenálló képesség minden évben alaposan megtizedelik a halállományt. A tetemek nagy része rejtve marad a mederben és a nádasokban, a többi pedig a felmelegedő vízben a felszínre emelkedik gyakran meglepően jó állapotban, mivel a hideg vízben jóval lassabban indul be a bomlás. A halőrök összegyűjtik és fehérje-feldolgozóba szállíttatják a dögöket. A begyűjtött mintákat rendszeresen bevizsgáltatják, hogy kizárhassák a betegséget és a mérgezést.