Az újsághirdetésekben toborzott magyar munkásokat hetente hét nap, napi 10-12 órában dolgoztatták a Góbi-sivatagban megfelelő ellátás és szakszerű orvosi felügyelet nélkül, és végül ki sem fizették őket. Többen szereztek maradandó sérüléseket, egyikük, Pécsi János egy éjszakai műszak előtt holtan esett össze. A munkás a boncolási eredmény szerint koszorúér-elzáródásban halt meg november 27-én, de hamvainak hollétéről azóta sem értesítették a családot. Szigetszentmiklóson élő özvegyét a bányavállalat hivatalosan nem is értesítette, csak a pénz nélkül hazakullogott társaktól tudott meg egy-két részletet.