Köszöntöm a hallgatókat és köszönöm, ha a hőkupolákkal dacolva is figyelnek műsorunkra és az ablakon kitekintve egy pillantást vetnek a messziről is jól látható lakihegyi adótoronyra. 2026.július 29-én, szerdán este, a szombaton 14 órakor kezdődő ismétlés idején, valamint a világhálón a Lakihegy Rádió honlapjára kattintva térségünk érdekességeiről szóló gondolatcserélő műsorunk, a Sziget Szelet XVIII. évfolyamának 31. számát hallgatják meg, a szerkesztő műsorvezető, Haeffler András vagyok. Remélem, nem hosszú időre, de elbúcsúzom a hallgatóktól egy időre: egy szemészeti operáció miatt kórházba kell mennem, a műtét után ismét találkozhatunk az éterben. Rádiózás a világháló elterjedése előtt elképzelhetetlen volt adótorony nélkül, ezért magasodik messzire láthatóan ez az acél-építmény.  Sokáig innen sugározták a Kossuth Rádió műsorát, ma már átvette ezt a szerepet a Solton felépült, látványában korántsem ilyen megcsodálni való adótorony – ám a lakihegyi műszakilag nem vonult teljesen nyugdíjba, ma is innen sugározzák például azt a jelet, amelyre be- és kikapcsolódnak a településeken a közvilágítási lámpák. Sokszor megjósolták már, hogy a rádióhallgatásnak vége, átvette a helyét a televízió, a számítógép és az okostelefon – ez azonban egyáltalán nincs így, mert a rádiónak van egy behozhatatlan előnye: csak a fülünket foglalja le, műsorhallgatás közben bármilyen más tevékenységet végezhetünk, legyen az ebédfőzés vagy takarítás – a tévézéshez vagy a számítógéphez már le kell ülni, nem tudunk mellette másra is figyelni (persze vannak, akiknél éjjel-nappal megy a tévé, de ők is jobbára a hang miatt kapcsolták be, a képernyőt nem nézik). Ma már a Lakihegy Rádió némely adása is hallgatható-nézhető a képernyőn, de ez egy másik történet. Egy biztos: egyelőre a rádiózás örök életűnek tűnik akkor is, ha nem is figyelünk minden szóra. Jöjjenek velem, induljunk együtt Miss Nándorral, a szigetszentmiklósi Helytörténeti Múzeum vezetőjével az adótoronyhoz, ismerjük meg együtt a történetét!