Köszöntöm a hallgatókat és köszönöm, ha a mindenhonnan ránk zúdított temérdek katasztrófa-álszenzáció és békétlenkedés helyett inkább a mi, sokkal békésebb műsorunkra figyelnek.  A Mozaik XVIII. évfolyamának 5. számát hallgatják, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. Hétfőn, február 2-án tartják Gyertyaszentelő Boldogasszony napját. Jézus édesanyja, Szűz Mária karácsony után 40 nappal a jeruzsálemi templomban bemutatta gyermekét és fölajánlotta Istennek. A gyertyaszentelés és az ilyenkor tartott gyertyás körmenet az ünnepi fények felvonulása. A gyertyák fénye Máriát is ünnepli, mert ő hozta a templomba a "népek megvilágosítására" szolgáló igazi Fényt, azaz Jézust. A szentelt gyertya már az ókeresztény korban Krisztus jelképe: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson. Ezen a napon az Egyház megáldja az égő gyertyákat. A szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embereket, ünnepeken éppúgy szentelt gyertyát gyújtottak, mint betegség vagy más bajok idején. Gyertyaszentelő nevezetes nap az időjóslásban is. Általában úgy vélik, ha február másodikán jó idő van, akkor későn tavaszodik, ezért a népi bölcsesség szerint "Gyertyaszentelőkor inkább a farkas ordítson be az ablakon, mint a nap süssön". A Mura vidéken úgy tartották: "Gyertyaszentelőkor, ha esik a hó, fúj a szél, Nem tart sokáig a tél." A Drávaszögben gyertyát szúrtak a földbe: ha mélyen lehetett leszúrni a sárba, akkor hosszú lesz még a tél. A Bács megyei Topolyán úgy vélekedtek, hogy minél hosszabb jégcsapok lógnak e napon az ereszről, annál hosszabb kukoricacsövek teremnek majd nyáron. Ismert a medvével való jóslás: ha ezen a napon kisüt a nap és a medve meglátja az árnyékát, megijed ettől és visszamegy a barlangjába tovább aludni téli álmát, tehát tovább tart még a tél. Ne is beszéljünk többet róla. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Szigetszentmiklósé a főszerep a mai műsorban: a mögöttünk hagyott csütörtökön, január 28-án ülésezett a városi képviselőtestület, természetesen egyaránt beszámolunk a bizottsági ülésekről és az ezeket követő testületiről is. amely, mondhatnánk, biztatóan jó hangulatban kezdődött, mert különösebb veszekedés nélkül sikerült elfogadni a napirendet. Igaz, a megtárgyalandó ügyek sorrendjét most is felborogatták, ez a legújabb előterjesztői szokás. Némelyik napirendi pontnál azért fölizzottak a kedélyek, de csak néhány pillanatra, azután békésen ment tovább a tanácskozás egészen az „Egyebek” című, legutolsó napirendi pontig. Ennél az egynél majdnem másfél óra hosszat tartott, mire a néhol személyeskedő hangvételű felszólalásokból kifogytak a képviselők. Hiába az új esztendő, úgy látszik, a szigetszentmiklósi szokások az ülésteremben maradtak a régiek. Még a jövő titka, hogy mikor és milyen hangvételű lesz a változás. Ennyi a bevezetés, tartalmas és szórakoztató rádiózást kívánok minden kedves hallgatónknak!