Köszöntöm a hallgatókat és köszönöm, ha velem együtt gondolatban megpróbálják felidézni: milyen csodálatos lehetett, amikor az élet egyetlen fontos eseménye egy mellbimbóra való rátapadás volt.  2025. október 8-áén, szerdán este, a szombaton 14 órakor kezdődő ismétlés idején, továbbá int a hangos archívum segítségével bármikor riportműsorunk, a Sziget Szelet XVII. évfolyamának 41. számát hallgathatják meg, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. Ma egy olyan témáról lesz szó, amelyben majdnem valamennyien, hallgatók és műsorkészítők egyaránt érintettek vagyunk, nagyon fontos az életünk alakulása szempontjából, de ezt mára már elfelejtettük. Sajnos. A kismamák azt mondják: csodálatos érzés, amikor a kisbabát úgymond mellre veszik, azaz szoptatják. Operálhatnak valakit ebben a felfordult világban akármivé, ezt soha nem tudják neki megadni, mert ez csak az igazi anyukák sajátja. Mi, férfiak, ebből ki vagyunk rekesztve – ez az egy, amit irigylek a hölgyektől, máskülönben jól megvagyok a férfi bőrömben.  Csak arra lehetek büszke, büszke is vagyok, hogy amikor a most 48 éves fiam pici volt és eltelt a finom anyatejjel, nálam sokkal hamarabb büfizett, mint az édesanyjánál. Biztosan emlékeznek rá, a büfizés szoptatás után a jóleső álom alapfeltétele a kisbabánál. A mögöttünk hagyott héten tartották meg Szigetszentmiklóson, a Városi Könyvtár és Közösségi Ház földszintjén a Szoptatás Világnapja rendezvényét immár a 17. alkalommal. Szívesen látogattam meg a jól sikerült rendezvényt, mert jól esett megfürödni a kisbabák légkörében – már az unokáim is régen kinőttek az anyatejes korból. Kár, hogy felnőve elfelejtjük, milyen érzés volt édesanyánk karjában rátapadni az életet adó mellbimbóra – ha felidézhetnénk magunkban azt a minden bizonnyal csodálatosan jó érzést, biztosan békésebb lenne a világ. Gyönyörű magyar nyelvünk nagyon kifejezően és tökéletesen találóan anyatejnek nevezi a csecsenő táplálásának legtökéletesebb formáját, amely az élet minden szerves formájában kizárólagosan az anya, vagy az állatvilágban a nőstényállat sajátja. Nem is bánkódom ezen tovább, inkább köszöntöm az anyatejes táplálás napja alkalmából nemcsak az édesanyákat, hanem természetesen a csecsemőket-kisbabákat is, akik feltehetően semmit sem érzékelnek az egészből, hanem boldogan cuppogva nyelik az éltető nedűt.  Jöjjenek velem, csodáljuk együtt a szoptatás csodáját!