Köszöntöm a hallgatókat és remélem, hogy a mai műsorral egy kicsit mi is hozzájárulunk az emberi kapcsolatok jobbításához. 2025. szeptember 10-én, szerdán este, a szombaton 14 órakor kezdődő ismétléskor, továbbá hangos archívumunkból kikeresve bármikor a Csepel-szigeten is fontos ügyeiről szóló gondolatcserélő műsorunk, a Sziget Szelet XVII. évfolyamának 36. számát hallgathatják meg, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok.  Volt 1965-ben az akkor egyeduralkodó Magyar Televízióban (csak emlékeztetőül: egy csatorna létezett és hétfőnként adásszünet!) szóval volt hajdan Feleki Kamill színművész műsorvezetésével egy sorozat, amely a „Tudni illik, hogy mi illik” címet viselte. Különféle, az életből átvett és az akkori felfogás szerint humorosra átírt jelenetekből állt és arra volt hivatott, hogy a nézőket eligazítsa a viselkedési szabályokat illetően. Egy kis ízelítő a valamikori bevezetőből:  Többször is elhangzott a szó: azelőtt. Ne feledjük, 1965-ben vagyunk, kilenc évvel a forradalom és szabadságharc leverése és tizenkilenc évvel a második világháború befejezését követő uralkodó osztályváltás után.  Péksegédekből, cipésztanulókból, szabóinasokból nagyhatalmú miniszterek lettek, hasonló tudású munkatársak tucatjaival egyetemben. A párthűség volt a fontosabb, nem a szakmai tudás. Az új hatalom részesei bizony híjával voltak az általános vagy bármilyen műveltségnek és a közbeszédben sok anekdota keringett nevetségessé vált kiszólásaikról. Persze, aki tényleg nevetni merészelt, azt elvitte az ÁVÓ, de azt belátták a valamennyire műveltek: valamit tenni kell – butasággal, műveletlenséggel nem lehet országot építeni.  Ezért is született meg a már emlegetett sorozat, amely hamar nagyon népszerűvé vált, az MTVA archívumában még fellelhető néhány részlet.  Miért idéztem fel a régmúltat? Mert napjainkban is kicsit hasonló állapotok váltak általánossá.  Hiszem és vallom mai vendégünkkel, Görög Ibolya protokoll-szakértővel vagy régiesen, Feleki Kamillt idézve illemtanárral - ezúttal a „tánc” marad el -,  aki a szigetszentmiklósi Városi Könyvtár és Közösségi Ház vendége volt a mögöttünk hagyott héten.  Előadása előtt beszélgettünk, sok mindenben tökéletesen egyetértettünk, többek között abban is, hogy kívánatos lenne az indulatok csillapodása, a közbeszéd megszépülése, a világhálón való állandó kattintgatás helyett az emberi kapcsolatok újbóliból megteremtése – nem sorolom tovább. Abban is megegyezett a véleményünk, hogy mindebben csak reménykedni lehet. Reménykedjünk – és tegyünk érte!