Köszöntöm a hallgatókat és mindenkinek azt kívánom, hogy a nyár hátra levő része jókedvű családi környezetben, pihenéssel és szórakozással teljen el, feledve a bennünket körülvevő békétlenségeket. 2025. augusztus 10-én, vasárnap kora délután, a hétfőn este 8 órakor kezdődő ismétlés idején, valamint hangos archívumunkból kikeresve bármikor közérdekű magazinunk, a Mozaik XVII. évfolyamának 32. számát hallgathatják meg, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok.  Felgyorsult világunkban a felejtés is felgyorsult, ma már alig emlékszünk olyan dolgokra, amelyekkel a maga idejében tele volt a sajtó. Huszonöt éve, 2000 augusztus 11-én érkezett haza az egykori Szovjetunióból, akkor már Oroszországból az utolsó magyar hadifogoly, Toma András. A baráti szovjet csapatok megszállása után, a Rákosi-korszakban egyáltalán nem volt szó arról, hogy sok évig robotoltak a szovjet gulág birodalomban többek között magyar hadifoglyok is, és a Kádár-korszakban sem derült ki, pontosan hány embert, meddig dolgoztattak a szovjetek és hányan már soha nem térhettek haza. Az 1925-ben született és 1945-ben Krakkó tájékán fogságba esett Toma András idézőjelben mondva szerencsésebb volt: egy elmegyógyintézetbe zárták, így életben maradt. De: akik ilyen helyekre kerültek, azokat a szovjet hatóságok törölték a társadalomból, ezért Toma András is eltűnt a kereső szemek elől. Egy cseh nyelvész jelzése alapján, hosszas kutatómunkát követően, orvosok, újságírók, egy kárpátaljai magyar rendőr és közel száz ember segítségével találtak rá a kotyelnyicsi bolondok házában, ahol Tamás András (Андраш Тамаш) néven tartották nyilván. 2000 augusztus 11-én érkezett meg Magyarországra. Az akkori honvédelmi miniszter előléptette tartalékos főtörzsőrmesterré, és – mivel szolgálati viszonya folyamatos volt – kifizették elmaradt illetményét. A volt katona családját DNS-vizsgálat segítségével találták meg. A 74 éves férfit féltestvére, Anna vette magához. Toma András hazatérésének híre bejárta a világot: 137 országban tudósítottak róla, a megbecsülés és a szeretet jegyében beszéltek az „utolsó hadifogolyként” ismertté vált emberről, aki ötvenhárom év után térhetett haza Oroszországból. 2004 márciusában rosszul lett, kórházba vitték. Kért egy tollat és egy lapot a testvérétől, azt mondta: írni szeretne. És írt, először folyamatosan, amióta hazaérkezett. A Szózatot vetette papírra: Hazádnak, rendületlenül… 2004 március 30-án 8 óra 55 perckor, testvére kezét szorítva, utolsót lélegzett. Nyugodjék békében – a háborús események sodrában őt sem szabad elfelednünk. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Szigetszentmiklós az első helyszín: megismerkedhetnek egy nyertes pályázat eredményeképpen a Kis-Duna partján zajló felújítás terveivel. Nemcsak ott, hanem mindenütt, ha kikapcsolódni-nyaralni megyünk, a saját érdekünkben érdemes megfogadni néhány orvosi jótanácsot – dr. Megyesi Edina szigetszentmiklósi háziorvost hallgathatják meg. Műsorunk végén a történelemé a főszerep: közeledik Szent István és az államalapítás ünnepe, az előzményekről azonban szinte soha nem beszélünk. Egy őstörténet-kutató pótolja a hiányt. Műsorunk végén egy közeledő katolikus ünnepre hívja fel a figyelmet Hutóczky Béla, a szigetszentmiklósi Szent Miklós templom plébánosa. Ez a kínálat. hasznos és szórakoztató rádiózást kívánok minden kedves hallgatónknak!