Köszöntöm a hallgatókat és kérem kedves mindnyájukat, hogy a mai téma hallatán is figyeljék tovább mindazt, ami majd elhangzik. 2025. március 19-én, szerdán este, a szombaton 14 órakor kezdődő ismétlés idején, ezután pedig hangos archívumunk segítségével bármikor a térség és a térségen kívüli világ számára is fontos ügyekről szóló gondolatcserélő műsorunk, a Sziget Szelet XVII. évfolyamának 12. számát hallgathatják meg, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. Néha az újságíró olyan témáról is kell, hogy beszéljen, amit a legszívesebben saját maga is elkerülne. Navigare necesse est, hajózni márpedig kell – mondták az ókori görög hajósok és a mondás napjainkig használatos, ha azt akarjuk jelezni, hogy valami elkerülhetetlen.  Igaz, nem lesz szó a mostanában mindent elöntő néhány olyan, úgymond divatos témáról, mint a poloskák, az össze-vissza neműek remélhetőleg végleg elmaradó budapesti felvonulása vagy a szomszédunkban zajló, olykor befejezhetetlennek tűnő háború – ennek ellenére egy mindannyiunk számára elhallgatva is elkerülhetetlen történés a téma. Nem irigylem zenei szerkesztőnket sem, mert a Lakihegy Rádió fülnek kellemes zenéjét kell ötvöznie a sokak számára kellemetlenül hangzó, ám rájuk is érvényes beszélgetés mondanivalójával. Mai vendégünk Kontha Benőné. Piroska, aki öt évvel ezelőtt működtetni kezdte azt általa fáradhatatlan buzgalommal életre hívott intézményt, amely éppen öt éve otthot ad – a halálnak. A Majosháza mellett, a korábbi települési önkormányzat által adományozott telken sok ember és szervezet legkülönfélébb, nem csak pénzbeli, hanem mindenféle más adománya felhasználásával három – a szigetszentmiklósi, ráckevei és dabasi – járás lakosai részére nyújtja a méltósággal való és fájdalom nélküli távozás lehetőségét. Sokan félnek a sokat emlegetett utolsó percektől, a sok hozzátartozó számára főként a tehetetlenség miatt is nehezen viselt búcsúhoz vezető időszaktól – de nincs mit tenni, mindenki számára elérkezik a befejezés, miután hosszabb-rövidebb idő előtt elkezdte földi pályafutását. Öt évvel ezelőtt kezdte meg működését a majosházai hospice-ház, ahová most azzal a nyugodt tudattal látogatunk el, hogy számunkra nem végleges a beköltözés, a beszélgetés és egy kis lélekemelő zene meghallgatása után nyugodtan folytathatjuk tovább eddigi életünket. Jöjjenek velem, induljunk együtt az egyedülálló intézménybe – ne féljenek, most csak a műsorvezető és a hallgatók búcsúznak el egymástól a következő beköszönésig a műsor végén!