Köszöntöm a hallgatókat és köszönöm, ha jókedvű vagy szomorú gondolatok közepette egyaránt figyelnek műsorunkra. 2024. október 30-án, szerdán este, az ismétléskor szombaton 14 órától, ezután pedig a Lakihegy Rádió hangos archívuma jóvoltából bármikor a fontos témák megbeszélését szolgáló műsorunk, a Sziget Szelet XVI. évfolyamának 44. számát hallgatják, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. Az év végéhez közeledve egy kettős ünnepet fog közre műsorunk adása és ismétlése: a Halottak Napját és a Minden Szentek Napját. Most csak az elsőről lesz szó, annál inkább is, mert ha tehetjük, egész évben kerüljük a halál témáját. Érthető, hiszen mi, az élők még innen vagyunk az útnak, amelyet szeretteink közül sokan már megtettek és ezért nem közöttünk, hanem gondolatban velünk vannak. Ők már tudják azt, amit mi még nem, és az ember nem szereti az ismeretlen dolgokat, mondhatjuk azt is: fél tőlük. Érdekes jelenség, hogy azok, akik rövid ideig voltak odaát, vagy másképpen a klinikai halál állapotából jöttek vissza az életbe, magukhoz térésük után többé már egyáltalán nem félnek a haláltól, valamennyien szinte jókedvűen beszélnek róla, mint egy ismert és szinte várt eseményről. Abban is megegyeznek a beszámolók, hogy egy sötét alagút végén egy barátságos, kedves lény várta őket, és az is közös a beszámolókban, hogy nagyon jól érezték magukat, sok szerettükkel, ismerősükkel találkoztak és nehéz volt tőlük az elválás, amikor a kedves lény szelíd rábeszéléssel elmagyarázta: még szükség van rájuk a földi életben, vissza kell menniük. Sokféle tudományos elmélet született már arról, hogy mi okozhatja ezeket az élményeket – valóban meggyőző érvek azonban még nem hangzottak el a makacs tudósoktól. Hagyjuk is őket, kutassanak csak tovább, mi pedig higyjünk inkább azoknak, akik mélységes átéléssel és nyugalommal beszélnek a saját átmeneti haláluk idején tapasztaltakról. Ezzel magunkat is megnyugtatjuk és gondolatban olyan jól elbeszélgethetünk eltávozott szerettünkkel, mintha a valóságban is közöttünk lenne. Az ilyen percek is hozzájárulnak a gyász feldolgozásához és ahhoz, hogy ne telepedjen ránk, ne gátoljon életünk folytatásában. Biztosan ezt szeretné a szerettünk is. Ha így fogjuk fel, akkor nem csak Halottak Napja tájékán, hanem bármikor szóba hozható a halál, már nem félünk tőle, az élet természetes részének tekintjük. Jöjjenek velem, beszélgessünk együtt erről a tabu-témáról és nyugalmunk jeléül hallgassunk közben nagyon is élő, evilági zenét!