Köszöntöm a hallgatókat és köszönöm, ha ezen a 68. évforduló estjén is figyelnek műsorunkra. 2024. október 23-án, szerdán este, az ismétléskor, szombaton 14 órától, ezután pedig a Lakihegy Rádió hangos archívuma segítségével bármikor fontos ügyeinkről szóló műsorunk, a Sziget Szelet XVI. évfolyamának 43. számát hallgatják, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. A forradalom kitörésének évfordulóján nehéz olyasmit mondani, ami az elmúlt évek visszatérő emlékezései során még nem hangzott el az ünnepi szónokok ünnepi mondatai során, és ez így van jól. Ami 68 esztendővel ezelőtt megkezdődött, nagy vargabetűket téve a történelem göröngyös útján, napjainkban is folytatódik. Lehet valakinek más a véleménye a kormányról, az ország sorsát intézők bármelyikéről – nyugodtan elmondhatja, sőt, ha némely tüntetést megfigyelünk, elordibálhatja anélkül, hogy este érte menne a lakására az a bizonyos lefüggönyzött fekete autó. Sokak számára bizonyára már a felemlegetése sem érthető, olyan messze távolodtunk tőle időben. Több nemzedék felnőtt  anélkül, hogy visszatért volna az ötvenes évek hangulata. Igaz, egyszer azért nagyon hasonlatos volt a budapesti utca képe, mint 1956 napjaiban – éppen a forradalom ötvenedik évfordulóján. Lassan ezen is túl lépünk, a rendőrroham elrendelői kikopnak a politikai életből, azután majd az emlékezetünkből, s lesz belőlük egy lábjegyzet az iskolások történelemkönyveiben. A hajdani célok megvalósultak: már nem csak egy párt van, hanem bőséges a választék, nincsenek itt a nyakunkon semmilyen idegen országbeli csapatok, jöhetünk-mehetünk a világban, amerre akarunk és amerre épp olyan biztonságban szeretnénk érezni magunkat, mint itthon, nem kell lehalkítva hallgatnunk a rádió adását és sorolhatnám tovább – jusson mindez az eszünkbe ilyenkor, amikor hallgatjuk az ünnepi szónokok ismerős mondatait. A forradalom emléknapján természetesen a forradalomról szól a műsor is – talán sikerült összegyűjteni néhány ritkán emlegetett megszólalót, néhány érdekes megfogalmazást, felidézni néhány dallamot az 1956 című rockoperából. Ami nagyon fontos: a diktatúráról, a harcokról, a szenvedésről szóló mondatok maradjanak csak mondatok, soha ne telítődjenek meg újra a valósággal. Elég volt belőle abban az időben, amire emlékezünk!