Köszöntöm a hallgatókat és köszönöm, hogy nem a számítógép képernyőjére, hanem műsorunkra figyelnek. 2024. október 13-án, vasárnap kora délután, hétfőn este 8 órától az ismétlés idején, utána pedig a Lakihegy Rádió hangos archívumának jóvoltából közérdekű és szolgáltató magazinunk, a Mozaik XVI. évfolyamának 41. számát hallgatják, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. Nézzék el nekem, hogy személyes érzésekkel hozakodom elő: úgy érzem magam, mint aki elveszített egy számára nagyon kedves, pótolhatatlan családtagot. Nem valóságos személyről van szó, hanem egy épületegyüttesről. Beleharaptak a markológépek a Rádió úgynevezett új épületébe, a Pollack Mihály téri irodaházba, ezzel megkezdődött a Bródy Sándor utcai régi Rádió épületeinek bontása. Új épületnek azért hívtuk, mert annak idején valóban új volt – a háború előtti épületek után a pártállam idején ezzel kezdődött meg a rádió bővítése, azután rajta maradt a név, pedig magasodtak azután más új épületek is a Nemzeti Múzeum háta mögött. 1966. júliusában léptem be először a Rádió Bródy Sándor utcai kapuján, ott, ahol minden bizonnyal néhai édesapám is sokszor belépett. Horthy Miklós kormányzósága idején sok éven át volt a Magyar Távirati Iroda vezetője, és a rádió az MTI keretein belül kezdte meg a működését 1928. október 7-én. Két stúdióval indult meg a műsorszórás a Gerlóczy Gedeon által tervezett stúdiópalotából. Így vallott erről az új munkahelyről Scherz Ede, a rádió akkori főbemondója: „Úgy vagyok az új Stúdióval, mint amikor a gyalogos rendőrt lovas rendőrré léptetik elő. Olyan szép, nagy, csillogó minden körülöttem, hogy a magam tekintélyét is növekedni érzem. (...) Kint a városban öröm és gond, nyomor és gazdagság keveréke, bent a Stúdió gyönyörű függönyös termében a Múzsákkal komázom késő éjszakáig.” Ha egy nagyot ugrunk az időben, 2015. június 30-án szűnt meg mint önálló intézmény és lett a fővárosi Kunigunda utcai új telephelyen a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. része. Azon kevés ország közé tartozunk, amelynek nincs nemzeti, azaz Magyar Rádió és Magyar Televízió néven működő önálló intézménye. Egy egész nap is kevés volna, hogy átbeszéljük a rádió történetét, a sok, országosan népszerűvé vált műsort és a készítők listáját - egészen a legújabb korig a rádió véleményformáló, ahogy ma mondják: politikacsináló volt, mert ami az éterben elhangzott, azt mindenki komolyan vette. Ma nincs így, de hiszem, hogy újra lesz egyszer, visszaveszi méltó helyét a rengeteg, sokszor egymásnak is ellentmondó, ahogy mondani szokás, nem mindig az igazság minden részletét kibontó sugárzó és kábeles fórum között. Azok közé tartoztam, akiknek a rádió nem csak munkahely, hanem az  élete meghatározó része volt évtizedeken keresztül. Most, hogy lebontják az új épület után a Pagodát, az üzemépületet, a Bródy Sándor utcai, 1956-ban történelmi szerepet játszott részt, tulajdonképpen az életem ez darabját veszítem el. Nem is beszélek róla tovább, mert elszorul a torkom - következzék inkább a tartalomjegyzék. Mindenütt alakuló üléseket tartottak az önkormányzatok, volt, ahol eredménnyel és volt, ahol majd ezután történik meg a törvény által előírt intézkedések megtétele. Szigetszentmiklósról, Halásztelekről, Tökölről és Dunavarsányból hallhatnak beszámolókat, végül a Sárga Ház programajánlója zárja a műsort. Ez a kínálatunk, tartalmas és szórakoztató rádiózást kívánok minden kedves hallgatónknak.