Köszöntöm a hallgatókat és köszönöm, ha az árvízi híreken túl műsorunkra is figyelnek. 2024. szeptember 22-én, vasárnap kora délután, az ismétléskor, hétfőn este nyolc órától, ezután pedig a Lakihegy Rádió hangos archívuma segítségével bármikor közérdekű és szolgáltató magazinunk, a Mozaik XVI. évfolyamának 38. számát hallják, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. Egy templomról emlékezem meg a mai műsor elején:  Budapest elveszett templomai között kivételes helyet foglal el a Regnum Marianum templom, mert az egyetlen, amelyet a háború után a kommunisták kifejezetten ideológiai okok miatt robbantottak fel. A Regnum Marianum jelentése Mária Országa, amely a magyar katolikus hagyomány szerint hazánkat jelenti, az örökös nélkül maradt Szent István király halála előtt Szűz Máriának tett felajánlása nyomán. Egy XIX. század végén kibontakozó, többnyire szegény sorsú gyerekekkel foglalkozó katolikus mozgalom vette fel a nevet, kápolnájuk a fővárosi Damjanich utca 50-es számú ház udvarán működött. A mozgalom növekvő népszerűsége miatt ez hamar kicsinek bizonyult, ezért 1921-ben templomépítő bizottság alakult, amely sikeresen működött, mert az építendő templom alapkövének letételére Csernoch János bíboros jelenlétében 1925. október 10-én került sor, a templom falára erősített táblán olvasható felirat szerint a vörös diktatúra, azaz a hírhedt tanácsköztársaság alóli megszabadulás iránti hálából. A kirobbanó gazdasági világválság miatt az épületet csak 1931. június 14-én szentelhették fel. A templom pontosan a Damjanich utca tengelyében állt, bejáratával az Aréna, ma Dózsa György út felé nézett. A központos teret egy 20 méter átmérőjű,  25 méter magas kupola fedte le, tetején a Szent Koronával. Az épület legnagyobb szélessége 22 méter volt, és a sekrestyés lakását beleszámítva 65 méter mélyen nyúlt be a parkba. A belső teret számos kortárs műalkotás díszítette, amelyeket ajándékba kapott a plébánia. Az ostromot viszonylagos épségben átvészelték, de az új rendszert nem: a negyvenes évek végén kezdett körvonalazódni a kommunista párt elképzelése, hogy a Városligetből a Dózsa György út mentén 20-25 méter széles sávot lecsípve alakítsák ki a szocialista állami ünnepségek színhelyéül szolgáló felvonulási teret és a szocialista vezérek integetési emelvényét. Ebbe a sávba esett bele a templom. A regnumi atyák Esztergomhoz fordultak panaszaikkal, ahol többek visszaemlékezései szerint parázs viták voltak Hamvas Endre püspök és Marosán György, a pártbizottság első titkára között, mindhiába: 1951. szeptember 23-án megkezdték a bontást. 1969-ben nagyjából az egykori Regnum helyén állítottak fel egy tanácsköztársasági emlékművet, a liget fái közül előrohanó hatalmas munkásfigurát, amely ma a Szoborparkban látható. A szobor spirális talapzatát a rendszerváltást követően a templom emlékhelyévé alakították. A szocializmusban lerombolt templom újjáépítését civil szervezetek többször felvetették, de az ügy eddig ennél tovább nem jutott. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Először árvízi beszámolót hallanak: Hajdú Imre tűzoltó ezredes, Nagy János polgármester és dr. Vántsa Botond, a képviselőtestület Fidesz-KDNP frakciójának vezetője szólal meg. A felvételek még a tetőzés előtt készültek – mire meghallgatják, már remélhetőleg apad a Duna. Közeledik ennek az önkormányzati ciklusnak az utolsó képviselőtestületi ülése, előtte a szokott rendben a szakmai bizottságok vitatják meg a tervezett napirendi pontokat. Most a kulturális és a gazdasági bizottság üléséről hangzik el nem csak beszámoló, hanem az elnökök az eltelt öt esztendő munkáját is értékelik. Ez a kínálatunk, hasznos és szórakoztató rádiózást kívánok minden kedves hallgatónknak!