Köszöntöm a hallgatókat és már most is kérem, hogy aki teheti, jöjjön el Nemzeti Ünnepünkön, március 15-én reggel kilencre a megemlékezések kezdetére a szigetszentmiklósi temetőbe két 48-as főhadnagy-hősünk sírjához! 2024. március 13-án, szerdán este és az ismétléskor, szombaton 14 órától a fontos eseményekről szóló visszaemlékező műsorunk, a Sziget Szelet XVI. évfolyamának 11. számát hallgatják, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. Az 1848-as forradalom és szabadságharc évfordulója 1989 óta békésen és méltósággal ünnepelhető Magyarországon, de azért ne feledjük el, hogy nem volt mindig így. A rendszerváltás előtt ez a nap azok közé tartozott, amelyet – ahogy találóan megfogalmazták a történészek – a pártállam sem lenyelni, sem kiköpni nem tudott. Október 23-a egyértelműen a tiltott ünnepek közé tartozott hivatalosan, de március 15-vel ezt mégsem tudták megtenni, egész egyszerűen nem volt rá semmilyen indok, hogy tiltsák. Ezért találták ki meglehetősen ostoba módon a szocializmus idején, hogy a naptárban fekete betűs munkanapként szerepelt, de odaírták, hogy Nemzeti Ünnep. Amikor már tudtam olvasni, kisgyerekként sehogy sem fért a fejembe, hogy miként lehet egy nemzeti ünnep fekete betűs munkanap? Néhai édesapámat mindig kérdésekkel nyúztam ilyenkor, ő pedig – Isten nyugosztalja – nem tudott számomra elfogadható magyarázattal szolgálni. Mint ahogy a szocialista rendszer ideológusai sem, sok alkalommal megpróbáltak úgynevezett Forradalmi Ifjúsági Napokat szervezni a diákság számára, amikor március 21-én, a hírhedt Tanácsköztársaság nevű, valóban diktatúra kitörésével próbálták egybe mosni az emlékezést, természetesen nem március 15-én, hanem március 21-én. A baloldali vagy helyesebben fogalmazva a magyar nemzet ünnepétől idegen emlékezők évre-évre megkísérlik saját rendezvényeiken az emlékezés magasztosságát megzavarni – lelkük rajta, ha rendelkeznek egyáltalán ilyennel. Reménykedem benne, hogy 2024-ben minél kevesebb ilyen eseményre kerül sor. Emlékszem, rádiósként sokszor átéltem, amikor a Bródy Sándor utcai épületegyüttest ilyenkor megszállta a rendőrség, kiegészülve a munkásőrséggel, innen indultak bevetésre, ha valahol úgymond rendzavarás történt és néha ide hozták be rövid időre az elfogottakat, mielőtt tovább szállították volna őket valamelyik börtönbe. 2006-ban, az 56-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján is így történt, Gyurcsányék ebben is visszanyúltak a pártállami hagyományokhoz – az azonosítószám nélküli rohamrendőrök az akkori elnök, Such György beleegyezésével a Rádió udvarára hurcoltak és vertek tovább sok letartóztatottat. Ezzel a gyalázattal valószínűleg hasonlóan vannak, mint pártállami elődeik 1848-cal: letagadni nem merik, beszélni róla nem mernek. Ne is beszéljünk róla többet, emlékezzünk valóban hazafiúi módon az 1848-as forradalomra és szabadságharcra. Mai műsorunkban a három szigetszentmiklósi 48-as szereplő, Kardos István, Balla Lajos és Komáromi Alajos történetét elevenítjük fel Miss Nándor helytörténész kutatásai alapján. Jöjjenek velem, induljunk együtt vissza ezekbe a magasztos időkbe békében, méltósággal!
Egy csepp Itália a Csepel-szigeten…
Nem kell Olaszországig menned a hamisítatlan itáliai ízekért!
Kóstold meg Te is az ételeiket, házhozszállítással vagy elvitellel!
facebook.com/MisiKemencéjePizza