Köszöntöm a hallgatókat és köszönöm, ha ebben a változékony időben is ránk figyelnek. Térségi közérdekű és közszolgálati magazinunk, a Mozaik XV. évfolyamának 38. számát hallják, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András. Budapest elveszett templomai között kivételes helyet foglal el a Regnum Marianum templom, mert az egyetlen, amelyet a háború után a választási csalással hatalomra jutott kommunisták robbantottak fel. A Regnum Marianum jelentése Mária Országa, amely a magyar katolikus hagyomány szerint hazánkat jelenti, az örökös nélkül maradt Szent István király halála előtt Szűz Máriának tett felajánlása nyomán. Egy XIX. század végén kibontakozó, többnyire szegény sorsú gyerekekkel foglalkozó katolikus mozgalom vette fel a nevet, kápolnájuk Budapesten, a Damjanich utca 50-es számú ház udvarán működött. A mozgalom növekvő népszerűsége miatt ez hamar kicsinek bizonyult, ezért 1921-ben templomépítő bizottság alakult, amely sikeresen működött, mert az építendő templom alapkövének letételére Csernoch János bíboros jelenlétében 1925. október 10-én került sor, a felirat szerint a tanácsköztársaság alóli megszabadulás iránti hálából. A kirobbanó gazdasági világválság miatt az épületet csak 1931. június 14-én szentelhették fel. A templom pontosan a Damjanich utca tengelyében állt, bejáratával az Aréna, ma Dózsa György út felé nézett, körülbelül a mostani Néprajzi Múzeum tájékán. A központos teret egy 20 méter átmérőjű,  25 méter magas kupola fedte le, tetején a Szent Koronával. Az épület legnagyobb szélessége 22 méter volt, és a sekrestyés lakását beleszámítva 65 méter mélyen nyúlt be a parkba. A belső teret számos kortárs műalkotás díszítette, ezeket ajándékba kapta a plébánia. Az ostromot viszonylagos épségben átvészelték, de az új rendszert nem: a negyvenes évek végén kezdett körvonalazódni a kommunista párt elképzelése, hogy a Városligetből a Dózsa György út mentén 20-25 méter széles sávot lecsípve alakítsák ki a szocialista állami ünnepségek színhelyéül szolgáló felvonulási teret és a szocialista vezérek integetési emelvényét. Ebbe a sávba esett bele a templom. A regnumi atyák Esztergomhoz fordultak panaszaikkal, ahol többek visszaemlékezései szerint parázs viták voltak Hamvas Endre püspök és Marosán György, a pártbizottság első titkára között, mindhiába: 1951. szeptember 23-án megkezdték a bontást. 1969-ben nagyjából az egykori Regnum helyén állítottak fel egy tanácsköztársasági emlékművet, a liget fái közül előrohanó hatalmas munkásfigurát, amely ma a budaőrsi Szoborparkban látható. A szobor spirális talapzatát a rendszerváltást követően a templom emlékhelyévé alakították. A szocializmusban lerombolt templom újjáépítését civil szervezetek többször felvetették, de az ügy eddig ennél tovább nem jutott. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Ülésezett Szigetszentmiklós képviselőtestületének gazdasági bizottsága - beszámolunk a tanácskozásról. A civil szervezetek számára volt fontos, országos tájékoztató rendezvény Dunavarsányban, Pest vármegye civil szervezeti központjában a pályázati lehetőségekről - megismerhetik ezeket, ha meghallgatják a helyszínen készült interjúkat. Kulturális témák következnek ezután, szó lesz többek között a mögöttünk levő Miklósi és az előttünk levő Taksonyi Mustráról. Ennyi fért műsorunkba - tartalmas és szórakoztató rádiózást kívánok minden kedves hallgatónknak!