Köszöntöm a hallgatókat és köszönöm, ha velem tartanak egészen a következő óra elején jelentkező friss hírekig és utána is maradnak a Lakihegy Rádió hullámhosszán. 2022. október 9-én, vasárnap kora délután és az ismétléskor, hétfőn este a Sziget Krónikát követően közérdekű magazinunk, a Mozaik XIV. évfolyamának 40. számát hallgatják, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. Az évfordulónaptárt böngészve kiderül, hogy 147 éve, 1875. október 15-én nyílt meg Budapesten, a ma dicstelen állapota miatt sokat emlegetett Blaha Lujza téren a Népszínház. Bizonyára sokan emlékeznek a régi dalra, amely szerint hétre ma várom a Nemzetinél, ott, ahol a hatos megáll. Erről a színházról van szó, mert itt működött 1908-tól a Nemzeti Színház társulata és a díszes épületen rajta maradt a név. Az első, eredeti Nemzeti az Astoria szállóval szemben levő telken állt, valóban a nemzet színháza volt, közadakozásból és közös munkával épült föl Budapest első, kifejezetten magyar nyelvű darabokat játszó színháza. Az akkori hatóságok néhány év múlva állítólagos tűzveszélyessége miatt lebontatták, utóbb kiderült, hogy egy nagyszabású ingatlan-panama volt a háttérben. A társulat átköltözött a Népszínházba. A körút és a Rákóczi út sarkán, körülbelül a mai zebrától néhány lépésnyire tényleg volt egy óra egy oszlop tetején, fiatal és idősebb párok gyakran randevúztak a tövében, ezért született meg az imént emlegetett dal. A Népszínház feladata elsősorban a népszínművek és az operett népszerűsítése volt. Vezető színészei között találjuk Blaha Lujzát, ezért viseli a tér az ő nevét. A hatalmas, szép épületet 1965-ben máig tisztázatlan indokokkal felrobbantották. A hivatalos változat szerint az akkor épülő metró alagútja miatt félő volt, hogy megrepednek a falak és összedől az egész. Építészek tucatjai cáfolták akkor és azóta is ezt az elméletet, sokan összefogtak a megmentése érdekében – mindhiába. A Nemzeti társulata tovább költözött a Hevesi Sándor téri kis kamaraszínházba és ott játszottak, míg az első Orbán-kormány idején szócséplés és évtizedes ígérgetés után végre meg nem épült az új Nemzeti Színház. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Dunavarsány az első helyszín: a téli tervekről beszélgettem Gergőné Varga Tünde polgármesterrel. A Nemzeti Gyásznapon, október 6-án fejet hajtottunk a szabadságharc kivégzett tábornokainak emléke előtt, ám van, amiről zaklatott napjainkban megfeledkezünk. Erről beszél Raffay Ernő történész. A szigetszentmiklósi Városi Könyvtár és Közösségi Ház októberi rendezvényterve a következő téma, majd a szomszédba látogatunk, ahol Portik Éva igazgatóval sorra vesszük a varsányi Petőfi Művelődési Ház közeli és távolabbi elképzeléseit. Ez a mai kínálat, hasznos és szórakoztató rádiózást kívánok minden kedves hallgatónknak!