Március 15-hez, a 48-as forradalom és szabadságharc emlékünnepének napjához közeledve, békés csatába hívom kedves mindnyájukat. Hogyan lehet békés egy csata? Úgy, hogy mi már nem veszünk részt az eseményekben, csak hallgatjuk a róluk szóló beszámolót. Hogyan zajlott annak idején a kiképzés, milyen volt az egyenruha, a harctéri élet, a fegyver, milyen harcmodort követtek a honvédek és még sok minden más kiderül 1848-ról a következőkben. Zárójelben jegyzem meg: a harci bemutató és utána az interjú elkészítése a parancsnokkal nagyon kellemes környezetben történt meg, egy gyógyfürdő füves terepén. Mostanában csak álmodozunk arról, hogy ilyen helyek is vannak a világon – no, nem harcmezők, hanem füves mezők. Visszatérve 1848-ba, a kormány nyáron kénytelen volt mozgósítást elrendelni, 200 ezer újoncot hívtak be és szereltek föl az ellenséges támadások kivédésére. A költségek fedezetére pedig kibcsátották a Kossuth-bankót, amely értékes fizetőeszköz volt a küzdelmek idején, győzelem esetén lehetett volna a harcok után meginduló gazdasági élet motorja – tudjuk, nem így történt, de most nem ez műsorunk témája. Az eredeti 48-as ágyú elsütése megadta a jelet – jöjjenek velem, induljunk vissza egy 1848-as harctérre a vírustámadások miatt napjaink majdnem harci körülményei közepette!