Köszöntöm a hallgatókat és köszönöm, ha a közeledő Nemzeti Ünnep előtti hétköznapokban is műsorainkra figyelnek. Kissé előre ugrunk az időben: már a mai téma is a 48-as forradalom és szabadságharc eseményeinek felelevenítése, mégpedig történelmi nézőpontból, egy hét múlva pedig két szigetszentmiklósi 48-as hősünket és életútjukat ismerhetik meg a tervek szerint. Március 15-én arra (is) emlékezünk, hogy megkezdődött a magyar szabadságért és önállóságért folytatott egyiik küzdelmünk – történelmünk során több is volt belőlük, jeléül annak, hogy mindkettő milyen fontos a nemzet számára. A követelések közé tartozott annak idején a sajtószabadság biztosítása, ennek jegyében foglalták le a márciusi ifjak Landerer és Heckenast urak nyomdáját. Ma már nem a nyomdák, hanem az egész világot behálózó óriáscégek ontják a híreket és álhíreket, a mennyiséggel elfedve a minőséget, vagyis azt, hogy ami nem tetszik nekik, arról szándékosan tévesen vagy éppen sehogy sem tájékoztatnak. Hallottak már a legutóbbi nagy észak-koreai kormányellenes tüntetésről? Vagy olvasták a leleplező ukrán cikksorozatot Zelenszkij és felesége amerikai tengerparti luxusvilláiról? Nem hallhattak, mert nem írhattak róluk, mindkét államban betiltottak mindenféle ellenzéki pártot és megnyilvánulást. A sajtó csak arról számolhat be, amire megkapta a irányítási piramis magasan levő szerveitől az engedélyt. Ezt nevezik agymosásnak, amely hatásos is lehet, hiszen ugyanazok az egyoldalú információk zuhognak az emberekre napról-napra, hétről hétre. A sajtószabadság hiányát ma is sűrűn emlegetik Magyarországon is az ellenzéki pártok, elfeledve azt az aprócska tényt, hogy mindezt a saját lapjaikban, rádió- vagy tévéműsoraikban, internetes közösségi oldalaikon teszik meg. A mai sajtószabadságról a sajtó ünnepén a Magyar Újságírók Közössége elnöke, Lovas Dániel mondja el a véleményét. Szabad és tartalmas rádiózást kívánok minden kedves hallgatónknak!