Vajon van-e olyan ember, aki nem szeret nevetni egy jót? Alig hiszem. Kedvelem – mint nevetésre ingerlő eszközt – a jó vicceket, és hála Istennek, a magyarok szeretnek és tudnak is jó vicceket kitalálni nagyon gyorsan, szinte bármiről. A Nyugati pályaudvar környékén lakom és emlékszem, a hatvanas évek valamelyikében egy fékhiba miatt egy személyvagon áttörte a csarnokban az ütközőbakot és legurult egészen a villamossínekre. Percek alatt én is a helyszínen bámészkodtam és hallottam, amint ott, a sérült személykocsi mellett már mesélték a viccet, miszerint miért gurult ki a vagon a körútra? Mert nem akart vidékre menni. A fiatalok kedvéért teszem hozzá, hogy annak idején budapesti dolgozónak nem volt nagyobb réme, mint a vidékre való áthelyezés. Szóval, gyorsan megszületnek nálunk az első viccek, azaz gyorsan megszülettek. Több mint egy éve élünk már együtt a járvánnyal, és valóban szellemes, jó viccet még nem hallottam. Vajon mi lehet az oka? Egyáltalán, betegség idején képes az ember nevetni? Hogyan hat a nevetés általában a lelki és fizikai állapotunkra, mivel derítsük jókedvre magunkat és környezetünket? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre keressük viccekkel tarkítva a válaszokat dr. Papp János hang- és nevetéskutatóval. Jöjjenek velem, ne hagyjuk, hogy elterjedjen a járványos rosszkedv, hozzuk vissza a mindennapokba is a szökni próbáló jókedvet!