Köszöntöm a hallgatókat és köszönöm, ha a Mikulás-napi vagy a karácsonyra szánt ajándékokon töprengve is figyelnek műsorunkra. 2025. november 30-án, vasárnap kora délután, a hétfőn este 8 órakor kezdődő ismétlés idején, valamint a Lakihegy Rádió hangos archívuma segítségével bármikor közérdekű magazinunk, a Mozaik XVII. évfolyamának 48. számát hallgathatják meg, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. December 1-je a Magyar Rádiózás Napja annak emlékére, hogy 1925-ben ezen a napon este kezdődött meg ünnepélyes keretek között a műsorszolgáltatás Magyarországon. A műsorkészítés gyönyörűségeiről kevés szó esik az ünneplések során, jómagam viszont ötven esztendeje ezzel foglalatoskodom, ezért most két emléket szeretnék megosztani a hallgatókkal. Az első: valamikor a hetvenes évek legelején, nagyon kezdőként egy idősebb rádiós kollégával beszélgettem a híres-neves Pagoda, a rádió társalgója, találkozóhelye, klubja előtti kis udvar-félén. Azt mondta: az újságírás nem munka, hanem hivatás és a rádiózás nem hivatás, hanem életforma. Akkor nem értettem, most már igen. Például a feleségem még ma is megriad, amikor zajtalanul belépek a konyhába – megszoktam, hogy olyan csöndben közlekedem, mintha élő adásban nyitnék be egy stúdió ajtaján. Ha valakivel beszélgetek, nem a szemébe nézek, hanem a száját figyelem: szépen formálja-e a szavakat, nem kell valamit megismételtetnem vele. Hölgyeknél még elmegy, de előfordult már, hogy férfiak félreértették. Interjúkészítés közben a fejemben egy kis hangrögzítő működik, gondolatban összerakom a hallottakat, szerkesztem a riportot, mit kell esetleg újra megkérdezni, mert nem volt jó a válasz vagy eltévesztett valamit a beszélő, mi az, ami még fontos, mi legyen a következő kérdés. Néha jó lenne kikapcsolni ezt a kis hangrögzítőt, de ennyi év után már nem lehet. A másik: feljöttek egyszer sok szerkezettel a kecskeméti repülőtiszti főiskoláról orvosok, hogy megvizsgáljanak bennünket adás közben. Bőzsöny Ferenc, a Rádió akkori főbemondója fejét telerakták mindenféle érzékelővel és figyelték a műszerek mutatóit. Kiderült: még a vízállás felolvasásakor is olyan terhelés éri a szervezetet, mint az űrhajósokat fellövés előtt. Hiába a több évtizedes rutin, a stúdiókban eltöltött sok óra, a kifelé látszó nyugalom – a szervezetet nem lehet becsapni, a piros lámpa kigyulladásakor fokozott izgalmi állapotba kerül. Utána megnyugszik – de ez a föl-le napjában többször is előfordulhat és bizony egyáltalán nem tesz jót az egészségnek a folytonos váltakozás, akár évtizedeken keresztül. A rádiósoknál gyakori vérnyomás és keringési problémák, a diabétesz és még jónéhány betegség – mind a rejtett stressz számlájára írható. De: akkor sem csinálnék mást, ha újra kezdhetném. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Testületi ülés volt Szigetszentmiklóson a mögöttünk hagyott héten - beszámolunk a szokatlanul békés ülésen megtárgyalt témákról. A mögöttünk hagyott héten különben is a béke uralta az eseményeket: három fórumot is tartottak a térségben a Mondj nemet a háborúra kampány keretében. Mi is jelen voltunk az eseményeken, elkészültek az ilyenkor szokásos interjúk, közreadjuk őket. Bízunk benne, hogy ezzel a magunk módján mi is hozzájárultunk egy békésebb világ beköszöntéhez. Ez a kínálatunk, hasznos és szórakoztató rádiózást kívánok minden kedves hallgatónknak!