Köszöntöm a hallgatókat, remélem, már túl vannak a választások izgalmain és visszazökkentek a hétköznapi életbe. 2026. április 15-én, szerdán este, a szombaton 14 órakor kezdődő ismétlés idején, valamint a hangos archívumnak köszönhetően bármikor a térség érdekességeiről szóló gondolatcserélő műsorunk, a Sziget Szelet XVIII. évfolyamának 16. számát hallgathatják meg, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. A „bolgárkertészet” kifejezés Szigetszentmiklóson és a környékén főként a hosszú ideje rádiót hallgatók számára cseng ismerően. Bulgáriában a 18. században igen magas színvonalú kertészeti kultúra alakult ki, a nagy kézimunkaerő igény ellenére nőtt a munkanélküliség, ami hazájuk elhagyására, tudásuk a Dunától északi országokban való kamatoztatására sarkallta a bolgárkertészeket. Termesztési technológiájuk teljesen új volt hazánkban: egész vegetációs időben öntöztek, palántanevelő ágyásban folyamatosan nevelték pótlásként a növénycsemetéket, amelyeket átültettek a letermett növények helyébe, egy évben 2–3 alkalommal is betakaríthatták a terményt. Egyedi eszközeiket maguk készítették, szegénységük okán főként fából. Öntözéshez nem elégedtek meg akármilyen vízzel: hideg, magas ásványi anyag tartalmú kútvizet nem használtak, mert lassította a növények fejlődését, helyette a folyók és tavak élővizeit kedvelték. A növények kiültetése eltért a hazai szokástól: a barázdafenékbe káposztaféléket, oldalukba karalábét, céklát, retekféléket, tormát, csemegekukoricát, tököt vagy uborkát; az ágyások egyik sorába sárgarépát, petrezselymet, tököt, uborkát, póréhagymát vagy retket ültettek felváltva a másik sorba ültetett káposztával, karfiollal, zellerrel, salátával, hagymával, paprikával. A betakarított zöldségek helyére azonnal újabb palántákat ültettek, így a föld soha, sehol nem volt üres, termelése csak december–február között szünetelt. A terményt gondosan tisztították, a gyökérzöldségeket fűzfavesszővel vagy hánccsal kötegelték, majd a folyóba, patakba fektetve, fabottal rögzítették, így a víz maga mosta azokat tisztára. Árusításkor mindig csak kevés portékát tettek ki az asztalra, a többséget az asztal alatt tárolták, vagy gyékénnyel takarták és az elfogyott árut innen pótolták.
A bolgárkertészek életvitele és munkabírása példaértékű, számos technológiai újításuk mára szerves része lett a kertkultúránknak, és a magyar konyha több, korábban ismeretlen zöldséggel gazdagodott általuk. Dr. Kerényi-Nagy Viktor kutató-muzeológustól származnak az idézett mondatok, amelyeket azért emeltem ide, mert mai témánk a bolgárkertészet annak okán, hogy a szigetszentmiklósi Bolgár Nemzetiségi Önkormányzat ismét meghirdette a paradicsomnevelő pályázatát. Mára már elfeledett ízű, finom és egészséges, kifejezetten bolgár paradicsomfajta palántáit kapják majd meg a jelentkezők – a többi kiderül a műsorból, amelynek vendége Kirov Milán, a nemzetiségi önkormányzat vezetője. Jó étvágyat – a mai Sziget Szelethez!