Köszöntöm a hallgatókat és köszönöm, ha kánikulában vagy zivatarban is követik az olaszok példáját. 2025. július 6-án, vasárnap kora délután, a hétfőn este 8 órakor kezdődő ismétléskor vagy hangos archívumunkból kikeresve bármikor közérdekű magazinunk, a Mozaik XVII., évfolyamának 27. számát hallgathatják meg, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. Az évfordulónaptárt böngészve bukkantam arra, hogy 98 esztendővel ezelőtt az olasz kormány egy rendeletben megtiltotta az idegen szavak használatát. Nem vitatkoztak nyelvészekkel, senki nem hozott föl semmiféle jogokat a külföldiek érdekében, nem igyekeztek meggyőzni a lakosságot – egyszerűen megtiltották. Olaszországban beszéljünk olaszul – mondták a jogalkotók. Manapság nálunk már úgy mondanák: kodifikátorok. Néhány fül számára ez hangzik szebben. Hallgatva a különféle műsorokat, figyelve az emberek beszédét – bizony, nálunk is elkelne a szigor, mert nyakra-főre hangzanak el a külföldieket majmoló kifejezések a régóta létező és használt magyar helyett. Emlékszem, milyen, számomra érthetetlen vita bontakozott ki kétezer tájékán a reklámtörvény parlamenti elfogadása előtt: a magyar nyelvet védők azt szerették volna elérni, hogy az üzletek felirata magyar legyen és aki akarja, alatta és kisebb betűkkel más nyelvű feliratot is feltüntethet. Az egyik, mára már szerencsére a politikai süllyesztőbe került párt emberei szokásuk szerint a külföldiek érdekeit védelmezték: nem a magyar a fontos, mert mi úgyis tudjuk, mit árulnak a kérdéses boltban, a külföldi viszont nem, tehát inkább valamilyen világnyelv legyen az elsődleges. Miután ez a párt ebben az időben történetesen koalíciós partner volt, ez az álláspont győzött. Időnként föltámadnak kifejezési divatok, és használók hamar elfelejtik, hogy némelyik milyen értelmetlen. Például sokan mondják azt, hogy „merthogy” és eszükbe sem jut, hogy két kötőszót gyúrtak feleslegesen össze. Mert: vagy „mert”, vagy „hogy”. Együtt csak mostanában létezik. Néha úgynevezett töltelékszavakkal hígítják a velős magyar mondatokat. Példa rá az ”ugye” vagy az „egyébként”. Számolják meg, hányszor hangzik el bármelyik percenként a közbeszédben, pedig nélkülük is értelmes lehet a mondat. Sorolhatnám tovább a hasonló eseteket, de itt abbahagyom, mert hamar eltelne a műsoridő. Törvény híján Magyarországon csak kérni lehet: vigyázzunk szép magyar anyanyelvünkre, mert mélységesen igaz a Kölcseynek tulajdonított mondás: nyelvében él a nemzet. Ezt soha ne feledjük el! Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Tököl és Halásztelek testületi üléséről hallhatnak beszámolót, majd nyári jótanácsok, vagy inkább figyelmeztetések következnek először a rendőrség, majd a katasztrófavédelem részéről. Érdemes megszívlelni mindazt, amit elmondanak. Tartalmas és szórakoztató rádiózást kívánok minden kedves hallgatónknak