A 2023-as esztendő utolsó Sziget Szeletében köszöntöm kedves mindnyájukat, a XV. évfolyam 52. számát hallgatják, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. Nehéz év van mögöttünk és nincs könnyű előttünk sem – de legalább most, karácsony után és szilveszter előtt kapcsoljuk ki a gondolatainkból a problémákat és készüljünk fel egy vidám óév-búcsúztatóra. A jókedvre könnyen ráhangolódhatunk egy jóízű nevetéssel – szilveszteri felvezetésként ezért most a nevetésről beszélgetünk majd egy szigetszentmiklósi nevetéskutatóval. Vajon van olyan ember, aki nem szeret nevetni? Alig hiszem. Kedvelem – mint nevetésre ingerlő eszközt – a jó vicceket, és hála Istennek, a magyarok szeretnek és tudnak is jó vicceket kitalálni nagyon gyorsan, szinte bármiről. Egy példa erre: a Nyugati pályaudvar környékén lakom és emlékszem, a hatvanas évek valamelyikében egy mozdonnyal megtolt, de nem hozzákapcsolt háromkocsis szerelvényt fékhiba miatt nem tudtak megállítani, ezért komótosan begurult a csarnokba, áttörte az ütközőbakot és a lépcsőkön lezötyögve a villamossíneken állt meg. Percek alatt én is a helyszínen bámészkodtam és hallottam, amint ott, a sérült személykocsik mellett már mesélték a viccet, miszerint miért gurult ki a vagon a körútra? Mert nem akart vidékre menni. A fiatalok kedvéért teszem hozzá, hogy annak idején budapesti dolgozónak nem volt nagyobb réme, mint a vidékre való áthelyezés. Szóval, gyorsan megszületnek nálunk a viccek, amelyek azután formálódnak, átalakulnak, terjednek szájról-szájra. Hogyan hat a nevetés általában a lelki és fizikai állapotunkra, mivel derítsük jókedvre magunkat és környezetünket? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre keressük viccekkel tarkítva a válaszokat dr. Papp János hang- és nevetéskutatóval. Azt mondják, olyan lesz az új év, ahogy búcsúztatjuk a régit – jöjjenek velem, ne hagyjuk, hogy elterjedjen a divatos rosszkedv, hozzuk vissza a mindennapokba is a néha szökni próbáló vidámságot. Nevetéssel átszőtt, jókedvű 2024-et kívánok minden kedves hallgatónknak!