Köszöntöm a hallgatókat és köszönöm, ha ebben a kiszámíthatóan kiszámíthatatlan időben is figyelik a műsort. 2025. július 27-én, vasárnap kora délután, a szombaton 14 órakor kezdődő ismétléskor, ezen kívül pedig hangos archívumunk jóvoltából bármikor közérdekű magazinunk, a Mozaik XVII. évfolyamának 30. számát hallgathatják meg, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. A világhálón az évfordulónaptárt böngészve bukkantam arra, hogy 98 esztendővel ezelőtt az olasz kormány egy rendeletben megtiltotta az idegen szavak használatát. Nem vitatkoztak nyelvészekkel, senki nem hozott föl semmiféle jogokat a külföldiek érdekében, nem igyekeztek meggyőzni a lakosságot – egyszerűen megtiltották. Olaszországban beszéljünk olaszul – mondták a jogalkotók. Manapság nálunk már úgy mondanák: kodifikátorok. Néhány fül számára ez hangzik szebben. Hallgatva a különféle műsorokat, figyelve az emberek beszédét – bizony, nálunk is elkelne a szigor, mert nyakra-főre hangzanak el a külföldieket majmoló kifejezések a régóta létező és használt magyar helyett. Emlékszem, milyen, számomra érthetetlen vita bontakozott ki kétezer tájékán a reklámtörvény parlamenti elfogadása előtt: a magyar nyelvet védők azt szerették volna elérni, hogy az üzletek felirata magyar legyen és aki akarja, alatta és kisebb betűkkel más nyelvű feliratot is feltüntethet. Az egyik, mára már szerencsére a politikai süllyesztőbe került párt emberei szokásuk szerint a külföldiek érdekeit védelmezték: nem a magyar a fontos, mert mi úgyis tudjuk, mit árulnak a kérdéses boltban, a külföldi viszont nem, tehát inkább valamilyen világnyelv legyen az elsődleges. Miután ez a párt ebben az időben történetesen koalíciós partner volt, ez az álláspont győzött és a magyar reklámtörvény a mai napig kimondja az idegen nyelvű kifejezések elsőbbségét, bár nem tiltja a magyart, aki akarja, az angol vagy német alatt használhatja anyanyelvünket is. Időnként föltámadnak kifejezési divatok, és használók hamar elfelejtik, hogy némelyik milyen értelmetlen. Erre is egy példa: sokan mondják azt, hogy „merthogy” és eszükbe sem jut, hogy két kötőszót gyúrtak feleslegesen össze. Mert: vagy „mert”, vagy „hogy”. Együtt csak mostanában létezik. Néha úgynevezett töltelékszavakkal hígítják a velős magyar mondatokat. Példa rá az ”ugye” vagy az „egyébként”. Számolják meg, hányszor hangzik el bármelyik percenként a közbeszédben, pedig nélkülük is értelmes lehet a mondat. Sorolhatnám tovább a hasonló eseteket, de itt abbahagyom, mert hamar eltelne a műsoridő. Törvény híján Magyarországon csak kérni lehet: vigyázzunk szép magyar anyanyelvünkre, mert mélységesen igaz a gróf Széchenyi Istvánnak tulajdonított mondás: nyelvében él a nemzet. Ezt soha ne feledjük el. A tartalomjegyzékre térve, az időjárásban tapasztalható hőhullámok idején mi is aktuális, bocsánat, időszerű témákkal foglalkozunk. Két rendkívüli ülést tartott a szigetszentmiklósi képviselőtestület gyors egymásutánban, beszámolunk a megtárgyalt két napirendi pontról. Parajd a következő helyszín – legalább mi ne feledkezzünk meg róluk. Sajtótájékoztatót tartott a CÖF egy olyan gondról, ami bennünket is érint – beszámolunk a lényegről. Végül arról lesz szó, hogy házi kedvenceinknek is biztosítsuk ilyenkor a nyár örömeit. Hasznos és szórakoztató rádiózást kívánok minden kedves hallgatónknak!