Hétfőn emlékezünk meg március 15-ről, az 1848-as forradalom kibontakozása napjáról. Próbaképpen végigkérdeztem néhány ismerőst: milyen ünnep a naptárban ez a nap? Nemzeti ünnep – hangzott a válasz. Milyen betűvel jelzik a naptárban? – kérdeztem tovább. Természetesen pirossal – vágták rá kissé értetlenkedve. Tízből egy válaszoló, egy hozzám hasonló korú kolléga mosolyodott csak el szomorúan: emlékszem, milyen sokáig nem így volt. Igen, sok mindent gyorsan felejtünk, de azért azt ne felejtsük el, hogy majdnem negyven éven át megesett az a csúfság, hogy a nemzeti ünnep fekete betűvel íratott a naptárban és munkanap volt. Aznap este pedig mindig volt olyan tér vagy emlékhely a fővárosban és néhány vidéki nagyvárosban, ahol rendőrök verték szét és meg azokat a fiatalokat, akik komolyan vették, hogy március 15-e Nemzeti Ünnep. Soha ne történjen meg újra velünk, remélhetőleg most már örökre ünnepi emléknap marad, még olyan körülmények között is, mint most, amikor a hivatalos koszorúzás, a nyilvános ünnepi műsor elmarad a járvány miatt. Ezen a napon szokták kitüntetni az újságírókat is, hadd büszkélkedjem vele, magam is ezen a napon vehettem át két éve a kapható legmagasabb szakmai kitüntetést, a Táncsics-díjat. Igaz, rendületlenül vannak olyanok, akik fennen hangoztatják: int mindez kirakat, mert Magyarországon nincs sajtószabadság. Pontosabban nem csak hangoztatják, hanem – mint azt tapasztalhattuk az elmúlt években – üvöltenek, sípolnak, dudálnak, a békésen ünneplőket minden módon igyekeznek megzavarni. Közben elfelejtik, hogy ha hazánk nem szabad állam lenne, mindezt nem tehetnék, mert a rendőrség szétverné őket. Úgy, mint történt az 1956 ötvenedik évfordulóján és történt negyven éven keresztül, a fekete betűs nemzeti ünnepek idején. Vigyázzunk rá közös erővel, hogy nemzetünk számára mindig zavartalan, magasztos ünnep legyen ez a nap. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Természetesen Március 15-e a mai műsor fő témája: három térségi művelődési intézmény vezetője számol be arról, hogy milyen műsort készítettek a méltó megemlékezés érdekében és hogyan, mikor tekinthetők meg a világhálón ezek az ünnepi felvételek. Dunaharaszti, Dunavarsány és Szigetszentmiklós művelődési házának igazgatóival a múlt méltatása után a jelenre térünk át: miután minden településen elfogadták már a 2021. évi költségvetést, tervezhetőkké váltak az idei rendezvények a megcsappant anyagi keretek és a bizonytalan nyitási időpont miatt. Mindenütt számítanak arra, hogy tavasz végén már visszatér az élet a rendes kerékvágásba legalább a kulturális intézményeket illetően – adja Isten, hogy így legyen.