A szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. A magyar kultúrához kötődő három neves személyiséget kell megemlítenünk a mai napon Petőfi Sándort, Kölcsey Ferencet és Madách Imrét – mindhármuk és az egész  magyarság életében fontos dátumról van szó. Szigetszentmiklóson csütörtökön este  tartották meg a Sárgaház színháztermében az ünnepi műsort, amelynek hangulatát és a mának szóló üzenetét a fellépők gondolatainak közreadásával próbáljuk meg érzékeltetni. Senki nem volt száraz, unalmas – a magyar kultúra méltatása olyan téma, amivel mindenki szívesen foglalkozik a színpadon és ez a nézőtéren ülők érzéseire is hat. Többször volt vastaps az este folyamán, jeléül annak, hogy nem csak az előadókat, hanem a közönséget is megérintette a kifejezés és ami mögötte van: Magyar Kultúra. Nagy betúvel írva, a beszédben hangsúlyosan kiejtve. Miért? A szónokok a maguk szavaival azt fejtették ki, hogy erre büszkék lehetünk, mert különleges, egyedi, csak ránk jellemző. Nem csak találmányokban, tudományokban, hanem a kultúrában is kiemelkedő eredményeket tettünk és teszünk le minden bizonnyal a jövőben is az emberiség nagy, képzeletbeli közös asztalára. Igaz, vannak, akik nem képesek megérteni az emiatti felemelő érzést – nem tudják, miből rekesztik ki saját magukat, legyen ez az ő gondjuk.  Maga az ötlet, hogy legyen külön, kiemelt napja a magyar kultúrának, Fasang Árpád zongoraművész, karnagy, a Magyar rádió egykori zenei rendezője fejében fogant meg a nyolcvanas évek közepe táján és 1989-ben valósult meg először – azóta a Himnusz születésnapjával együtt tartjuk meg. Maradjon így mindaddig, amíg magyar él a Földünkön - igaz, szétszórva, de ezáltal is összekötve! Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. A mögöttünk hagyott héten üléseztek a képviselőtestület szakbizottságai – beszámolunk a megtárgyalt ügyekről. Ezután pedig a Sárgaházba látogatunk az ünnepi estre. Tartalmas és szórakoztató rádiózást kívánok minden kedves hallgatónknak!