A Mozaik XIV. évfolyamának 50. számát hallgatják, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. Az ember csak kapkodja a fejét – karácsony előtti szokás szerint elképesztő mennyiségben zúdulnak ránk a reklámok, hogy kinek, mit vegyünk a fenyőfa alá. Jobban vélik tudni, hogy minek örül anyu, apu, nagyszülő vagy gyerek, mint én magam, aki szeretném hozzátartozóimnak a legnagyobb örömet szerezni. Mondhatnám azt is, hogy milyen jó nekem, mert helyettem gondolkodnak. De nem mondom, mert nem kérek belőle és ugyanerre biztatom a hallgatókat is. Az ajándékozás egyik öröme ugyanis éppen az, hogy már jóelőre figyelem azt, akinek szánom az ajándékot, hogy egy-egy véletlenül elejtett megjegyzésből mire tudok következtetni, minek örülne a legjobban.  Ha egy hűvös-esős őszi napon felsóhajt: "már fázik a kezem az utcán, jut is eszembe, tavaly elszakadt a kesztyűm, el ne felejtsek az idén venni egy újat" - máris elteszem magamban a gondolatot: kesztyű. A gyerekkel sétálás közben érdemes megállni egy-egy kirakat előtt: a sok játékból vajon mi mozgatja meg a legjobban a fantáziáját, mire figyel föl. Sorolhatnám tovább a példákat, a lényeg azonban az, hogy ennek a figyelemnek köszönhető, ha az ajándékok bontogatásánál a másik ámulva összecsapja a kezét: "Nahát, honnan tudtad, hogy épp erre vágytam?" Ha odafigyelünk, törődünk a másikkal, ez szeretetünk, tiszteletünk jele is. Mai fogyasztói világunkban minden arra buzdít, hogy csak nekem, csak értem, csak velem - a többiek nem érdekesek. Pedig éppen fordítva van. És, ha tudunk adni érzelmeket, érzéseket, akkor egészen biztosan kapunk is, ami jelen helyzetünkben a szokásosnál is sokkal fontosabb, hiszen mindaz, ami a világban történik, éppen az ellenkezőjét mutatja. Nem kell túl messze mennem példáért: az ukrán háború változatlanul tombol, Zelenszkij állandóan sürgeti az új és még újabb fegyverek szállítását – semmi jele annak, hogy tűzszünet vagy megegyezés szükségeltetne. Eddig a világ összes háborújában fegyvernyugvás volt legalább a karácsonyi ünnepek – ez lesz az első, amikor rendületlnül dörögnek a fegyverek? Szomorú dicsőség, ám most még van idő arra, hogy észbe kapjanak a háborúskodók. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Rendkívüli testületi ülés volt Szigetszentmiklóson a mögöttünk hagyott hét hétfőjén – a legfontosabb téma a kisposta, azaz a Bajcsy-Zsilinszky úti, 3. számú postahivatal esetleges újra megnyitása volt. Ha nem is mondtak le erről végleg, azért nem túl biztatóak a fejlemények. A többi kiderül az interjúból. Következő témánk egy hétfői fórum a Városi Könyvtár és Közösségi Házban, azaz a Sárgaházban – a tűzoltóság munkáját lehet megismerni a kötetlen beszélgetés folyamán és az sem lehetetlen, hogy valaki kedvet kapjon ehhez a nehéz, de nagyon szép és nélkülözhetetlen hivatáshoz. Az Aries következik ezután: az ünnepek miatti munkarend-változásokról hallhatnak beszámolót. Megvan még otthon a karácsonyi terítő? Vagy nem is hallottak még erről a szép szokásról? Hutóczky Béla atya, a Szent Miklós templom plébánosa az ünnep méltóságáról beszél. Ez a mai kínálat, hasznos és szórakoztató rádiózást kívánok az ünnepi készülődés közepette mindenkinek!