Július 1-jén életbe lépett egy új jogszabály: elbúcsúztunk az egyszer használatos műanyag holmiktól – most még rövid az idő a tapasztalatok összegzésére, ezért egy olyan intézkedésre emlékezem, amely a maga idejében szintén nagy port kavart fel, mára pedig már elfelejtettük, hogy valaha is volt. Nos, 52 esztendővel ezelőtt július elsején Budapesten kalauz nélkül indultak hajnalban útjukra a villamosok és autóbuszok. Az idősebbek még emlékeznek: a villamosokon a belső tetőn a kapaszkodók között egy szíj húzódott végig, a peronon egy csengettyűnél végződött. A leghátsó kocsin a kalauz kettőt, a középsőn egyet rántott rajta, és ezután adta meg ugyancsak egy rándítással a motorkocsiban a kalauz a jelet a vezetőnek: indulhatunk. Az autóbuszokon elöl volt a leszállás, hátul a felszállás: a hátsó, magasított utolsó ülés volt a kalauzé, előtte egy kis asztalkán a vonal és átszállójegyek tömbje, onnan tépkedte le sebesen a felszállók igénye szerint az egyik kezével, a másikkal pedig a visszajáró aprót keresgélte a kasszából. Ha mindenkit kiszolgált, megnyomott egy gombot, ez jelezte a vezetőnek a felszállás befejezését. Akkor a BKV-nál létszámhiánnyal küszködtek, ezzel indokolták a kalauzok átcsoportosítását más munkakörökbe. Megjelentek a járműveken a jegylyukasztó készülékek, a trafikokban és az újságárusoknál az előre megvásárolható jegyek – mert ilyenek sem voltak a nevezetes dátum előtt, amikor egyúttal megszűntek a külön villamos- és autóbuszjegyek is, egységesen a drágább autóbuszjegyek árát kellett fizetni. Emlékeznek? Sokáig 50 fillér volt a villamos vonaljegy, hetven az átszálló, egy forint ötven a busz vonaljegy, kettő az átszálló. Sokáig hiányzott a fülünkben a villamoskocsikon végighaladó csengettyű-zene és a busznál a szigorú tekintetű vagy éppen kedélyeskedő kalauz. Ma már erre is alig emlékezünk, mint ahogy arra sem, hogy volt valamikor egy új gazdasági mechanizmus, bátortalan kísérlet a tervgazdálkodás merevségét oldani egy kis piacgazdasággal – a moszkovita pártapparátcsikok 52 éve már kezdték megásni a sírját, a folyamat úgy zárult, hogy az újításokat pártoló Vályi Péter miniszterelnök-helyettes egy öntödei látogatáson Diósgyőrben az izzó acélfolyamba zuhant. Lökték vagy sem – máig nem tisztázott. Változások helyett a kölcsönök felvétele kezdődött meg az egyensúly fenntartásának látszata kedvéért – de ez már az a történet, amely nem kánikulába való. Következik tehát a tartalomjegyzék. Dunavarsány az első helyszínünk: ünnepélyesen lerakták Tündérország alapkövét. A többi kiderül a helyszíni interjúkból. Nem ilyen derűs a következő téma: a szigetszentmiklósi képviselő-testület ülésére látogatunk, ahol a 63 napirendi pontból a 26-ig sikerült eljutni az engedélyezett hat óra alatt. Az Aries szokásos nyári születésnapi megemlékezésén nagyszerű volt a hangulat és kitűnő a gulyás – az új ügyvezető igazgatót kértük a mikrofonhoz. Végül vízbe ugranánk, ha lehetne – a nyári veszélyforrásoktól az érdi katasztrófavédelmi kirendeltség szakértője beszél.