Köszöntöm a hallgatókat és biztatok mindenkit: készüljenek jókedvvel egy hagyományokban bővelkedő, közeledő ünnepre. 2025. november 9-én, vasárnap kora délután, a hétfőn este 8 órakor kezdődő ismétlés idején, továbbá hangos archívumunkból kikeresve bármikor közérdekű magazinunk, a Mozaik XVII. évfolyamának 45. számát hallgathatják meg, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok.  A Márton-napi népszokások egyrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez kötődnek, másrészt ahhoz a legendához, amely szerint Szent Márton egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, de a ludak elárulták gágogásukkal. A római időkben november 11. a téli évnegyed kezdő napja volt, ekkor az új termésből és az újborból tartottak nagy lakomát. Szent Mártont már a honfoglalás előtt tisztelték Pannóniában. hagyomány szerint Márton álmában segítette Szent Istvánt és az országot, ezért Szűz Mária után Szent Márton lett Magyarország patrónusa. Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ilyenkor nagy evés-ivást rendeztek, hogy a következő évben is bőven legyen mit fogyasztani. Novemberben már le lehet vágni a libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások, így például libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal. A mondás szerint: „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. Szokás volt, hogy a liba húsából, különösen a hátsó részéből, küldenek a papnak is, innen ered a „püspökfalat” kifejezés. A Márton-napi lúdvacsora után „Márton poharával”, vagyis a novemberre éppen kiforrott újborral szokás koccintani. A sült liba mellcsontjából az időjárásra jósoltak: ha a csont barna és rövid, akkor sáros, vagyis enyhe lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Két részre bontva, október 30-án és november 3-án ülésezett a szigetszentmiklósi képviselőtestület: mi egyben számolunk be róla. Már mögöttünk van november 4-e, amit újabban Halhatatlanok Napjaként is szokás emlegetni – 1956-ban ekkor tiporták el a szovjet tankok a forradalmat és megkezdődött a hősi, de magukra hagyva sajnos kilátástalan küzdelem a megszállókkal. Szigetszentmiklóson a Heidinger-kopjafánál tartottak csendes megemlékezést, ahol mi is ott voltunk. Végezetül a novemberi rendezvényeket ismerhetik meg Lázár Gergő jóvoltából. Ez a kínálat hasznos és szórakoztató rádiózást kívánok minden kedves hallgatónknak!