Köszöntöm a hallgatókat és köszönöm a figyelmüket, közérdekű magazinunk, a Mozaik XVIII. évfolyamának 4. számát hallgathatják meg, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. Mögöttünk van január 22-e, a Magyar Kultúra Napja, amikor három nevezetes személyiséget kell megemlítenünk: Kölcsey Ferencet, Madách Imrét és Petőfi Sándort. Kölcsey Ferenc Szatmárcsekén ezen a napon fejezte be nemzeti imánkat, a másik két irodalmi nagyságunk pedig januárban született, beszéljünk róluk is. Madách Imre 1823. január 21-én Alsósztregován látta meg a téli napot. Első drámáját 16 évesen írta meg, Az ember tragédiája előtt már hat tragédiája és egy szatirikus vígjátéka volt készen.. 1861-ben megválasztották országgyűlési képviselőnek. Pestre utazott, magával vitte Az ember tragédiája kéziratát, utat talált Arany Jánoshoz; a nagy epikus örömmel üdvözölte benne a kiváló drámai költőt. A nevezetes mű megjelenése után újult erővel látott irodalmi munkásságához, de egészsége egyre jobban gyöngült, régi szívbaja mind jobban gyötörte. Életének negyvenkettedik évében, 1864. október 5-én, halt meg alsósztregovai kastélyában. Petőfi Sándor Kiskőrösön született 1823 január elsején. Magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Rövid élete alatt közel ezer verset írt, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra; az ismertebbeket számos nyelvre lefordították. Mindhármuk munkássága a magyar kultúrkincs kihagyhatatlan része. Méltatása olyan téma, amivel mindenki szívesen foglalkozik, mert a kifejezés és ami mögötte van, a Magyar Kultúra, nagy betűvel írva, a beszédben hangsúlyosan kiejtve, hozzátartozik – hozzátartozna – minden, magát magyarnak valló emberhez. Büszkék lehetünk rá, mert különleges, egyedi, erősen ránk jellemző. Nem csak találmányokban, tudományokban, hanem a kultúrában is kiemelkedő eredményeket tettünk és teszünk le minden bizonnyal a jövőben is az emberiség nagy, képzeletbeli közös asztalára. Maga az ötlet, hogy legyen külön, kiemelt napja a magyar kultúrának, Fasang Árpád zongoraművész, karnagy, a Magyar Rádió egykori zenei rendezője fejében fogant meg a nyolcvanas évek közepe táján és 1989-ben valósult meg először – azóta a Himnusz születésnapjával együtt tartjuk meg. Maradjon így mindaddig, amíg magyar él a Földünkön - igaz, szétszórva, de ezáltal is összekötve! Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Beszámolunk a szigetszentmiklósi ünnepi estről, szó lesz a Kis-Duna megszenteléséről, megismerhetik a Miklósi Baráti Klub tevékenységét, végül ellátogatunk a zarándokvonatok indításáról szóló sajtótájékoztatóra. Ez a kínálatunk, tartalmas és szórakoztató rádiózást kívánok minden kedves hallgatónknak!