Köszöntöm a hallgatókat, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. Két évforduló között vagyunk, mindkettő szomorú – az egyik főként Magyarország számára az, a másik világtörténelmi léptékben. November 4-én volt 67 esztendeje, hogy a birodalmi szovjet csapatok visszafordultak az éj leple alatt az ál-kivonulásból és lerohanták a függetlenségét visszaszerezni kívánó Magyarországot. Megkezdődött az 1956-os forradalmat követő szabadságharc. A nemzetközi jogi megítélés máig nem egységes a történteket illetően: egyes történészek szerint szabályos háború zajlott Magyarországon, mert két hadsereg állt szemben egymással, egy független országot megszállt egy másik ország. Mások Kádár Jánosra hivatkoznak, mondván: mint a tényleges hatalmat gyakorló kormány vezetője, a harcok befejezése érdekében egy másik ország haderejének támogatását kérte, ez pedig nem megszállás, tehát nem volt háború. Igaz, ma már csak elvi a vita, de lehetne gyakorlati értelme is: a második világháború után mint vesztesek, hatalmas jóvátételt fizettünk többek között a baráti Szovjetuniónak is. Ha 1956 november 4-e után háború volt, amelynek eredményeként diktatúra épült ki, akkor a köztársaság, tehát a demokrácia visszaállítása után kártérítés követelhető a megszállóktól, mint például Irak esetében történt. Irak fizetett is. Mi nem kaptunk egy fillért sem – igaz, háborús jóvátétel címén nem is kértünk és ma már mindez a múlt, mint ahogy egy másik évforduló is: november 7-én kellett ünnepelni évtizedeken át a nagy októberi szocialista forradalmat. A világtörténelmi zsákutcáról ma már azt is tudjuk, hogy az Auróra bizony vaktöltéssel pufogtatott és a kommunizmus legtöbb embert érintő eredménye a világháborút is túlélt Gulág-rendszer volt. Ne is beszéljünk róla többet – következzék a tartalomjegyzék. A mögöttünk hagyott héten csütörtökön születésnapot ünnepeltek egy konferenciával az Ádám Jenő Iskola hangversenytermében: 30 esztendős Szigetszentmiklóson a családsegítő szolgálat, amelynek mai neve Család- és Gyermekjóléti Központ. A vezető, Kerekes László tekint vissza a múltra. A rendezvényen az egyik előadó dr. Zacher Gábor volt – kérte, csak így, simán említsem, mert nem szereti a titulusokat. Mindennapi mérgeink – ezzel a címmel beszélt a mikrofonba sok mindenről, amivel rongáljuk magunkat. Történelmi visszatekintés következik ezután: november 4-e következményeit összegezzük kutatók segítségével. Végül Lázár Gergőt hallhatják: a Városi Könyvtár és Közösségi Ház igazgatója a novemberi rendezvényeket sorolja fel. Ez a mai kínálat, tartalmas és szórakoztató rádiózást kívánok minden kedves hallgatónknak!
A Kis-Duna mente TDM Nonprofit Kft. a Csepel-sziget és a Kis-Duna mente térség turizmusának fejlesztéséért és népszerűsítéséért felelős szervezet. Céljuk, hogy a térség 21 településének mintegy 100 látnivalóját és programját bemutassák a látogatóknak egész évben.
A szervezet kiemelt figyelmet fordít a térség természeti és kulturális értékeinek megőrzésére, miközben aktívan dolgozik a turizmus infrastruktúrájának fejlesztésén. Közreműködésükkel számos helyi rendezvény és program valósul meg, amelyek nemcsak a látogatók, hanem a helyi lakosok számára is értéket teremtenek.
A Kis-Duna mente TDM célja a térség turisztikai vonzerejének növelése, a helyi identitás erősítése, valamint a fenntartható turizmus alapelveinek előmozdítása. Szolgáltatásaik között szerepel az információszolgáltatás, a marketingtevékenység, valamint a helyi vállalkozások szakmai támogatása és hálózatépítése.
Az együttműködés és a közösségi szellem kiemelt fontosságot kap a szervezet működésében, hiszen hisznek abban, hogy közös erőfeszítésekkel érhető el a hosszú távú siker.