Köszöntöm a hallgatókat és köszönöm, ha a nyár végéhez közeledve, a strandolás utolsó perceiben sem feledkeznek meg műsorunkról. 2024. augusztus 25-én, vasárnap kora délután, az ismétléskor, hétfőn este 8 órától és a Lakihegy Rádió hangos archívuma segítségével bármikor közérdekű és szolgáltató műsorunk, a Mozaik XVI. évfolyamának 36. számát hallgatják, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. Túl vagyunk Szent István és az államalapítás magasztos ünnepén, és közben egy kevéssé magasztos, de mindenképpen emlékezésre méltó, történelmi távlatban egy perce történt eseményen is túlhaladtunk. Szomorú rekordra emlékezünk, ha emlékezünk: 13 évvel ezelőtt augusztus közepén érkezett haza az egykori Szovjetunióból, akkor már Oroszországból az utolsó magyar hadifogoly, Toma András. A baráti szovjet csapatok megszállása után, a Rákosi-korszakban egyáltalán nem volt szó arról, hogy sok évig robotoltak a szovjet gulág birodalomban többek között magyar hadifoglyok is, és a Kádár-korszakban sem derült ki, pontosan hány embert, meddig dolgoztattak a szovjetek és hányan már soha nem térhettek haza. Az 1925-ben született és 1945-ben Krakkó tájékán fogságba esett Toma András idézőjelben mondva szerencsésebb volt: egy elmegyógyintézetbe zárták, így életben maradt. De: akik ilyen helyekre kerültek, azokat a szovjet hatóságok törölték a társadalomból, ezért Toma András is eltűnt a kereső szemek elől. Egy cseh nyelvész jelzése alapján, hosszas kutatómunkát követően, orvosok, újságírók, egy kárpátaljai magyar rendőr és közel száz ember segítségével találtak rá a kotyelnyicsi bolondok házában, ahol Tamás András (Андраш Тамаш) néven tartották nyilván. 2000 augusztus 11-én érkezett meg Magyarországra. Az akkori honvédelmi miniszter előléptette tartalékos főtörzsőrmesterré, és – mivel szolgálati viszonya folyamatos volt – kifizették elmaradt illetményét. A volt katona családját DNS-vizsgálat során találták meg. A 74 éves férfit féltestvére, Anna vette magához.Toma András hazatérésének híre bejárta a világot: 137 országban tudósítottak róla, a megbecsülés és a szeretet jegyében beszéltek az „utolsó hadifogolyként” ismertté vált emberről, aki ötvenhárom év után térhetett haza Oroszországból. márciusában rosszul lett, kórházba vitték. Kért egy tollat és egy lapot a testvérétől, azt mondta: írni szeretne. És írt, először folyamatosan, amióta hazaérkezett. A Szózatot vetette papírra: Hazádnak, rendületlenül… Március 30-án 8 óra 55 perckor, testvére kezét szorítva, utolsót lélegzett. Nyugodjék békében – a háborús események sodrában őt sem szabad elfelednünk. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Nemcsak a vakációnak, hanem a szigetszentmiklósi képviselőtestület nyári szünetének is vége – tudósítunk két szakbizottsági ülésről. Tököl a következő helyszín: Nemzetiségi Napot tartottak nemrég és elmondta polgármesteri búcsúszavait Hoffmann Pál polgármester a Summerfest zárásaként rendezett ünnepi esten. Múltidéző rovatunkban egy oölyan szigetszentmiklósi kezdeményezést mutatunk be, amelynek most nem volt folytatása, de jövőre lehet. Ennyire jutott időnk, tartalmas és szórakoztató rádiózást kívánok minden kedves hallgatónknak!