Köszöntöm a hallgatókat és köszönöm, ha a politikai csinnadratta nem vonja el a figyelmüket a műsorunkról. Ha megszakításokkal is, de folyamatos n melegszik az idő, megszakítás nélkül forrósodik a hangulat – ideje egy kicsit lehűteni magunkat. 2024. május 12-én, vasárnap kora délután, az ismétléskor, hétfőn este 8 órától, továbbá a világhálón a Lakihegy Rádió hangos archívuma segítségével közérdekű és szolgáltató magazinunk, a Mozaik XVI. évfolyamának 19. számát hallgatják, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. Kampányoktól hangos napjainkban egy kellemes, politikamentes témával kezdek: május 8-án volt a Fagyinap, amelyet 2013 óta tartunk nyilván. Miért akkor? Mert ez a dátum hasonlít a legjobban a fagylaltra: a május, a római V-össel, azaz V betűvel jelzett hónap "V"-je a lefelé keskenyedő tölcsérre, a 8-as pedig két egymásra rakott gombócra emlékeztet. Vajon milyen fagyit evett, aki ezt kitalálta? Egy kis fagylalt-történelem következik. Az első ilyen finomságot több ezer éve készítették először: az ókori kínai uralkodók számára: a mézzel ízesített gyümölcslevet hóval és jéggel hűtötték, így szolgálták fel. A mai értelemben vett fagylaltot egy palermói cukrász találta fel Európában 1672-ben. Erdélyben 1753-ban jelent meg az első olyan szakácskönyv, amely már fagylalt-receptet és készítési eljárást is tartalmazott”Epervíz avagy jeges lév-forma” címmel. A fagylalt a XIX. században vált igazán népszerűvé, amikor megnyíltak az első cukrászdák, amelyek a hölgyek kedvelt találkozóhelyeivé váltak, és itt már árusítottak fagylaltot is. Ekkor még elég drága nyalánkságnak számított a fagyi, ezért ha egy fiatalember el akarta csavarni a választottja fejét, meghívta egy drága jeges édességre. Az első fagyikat még jéggel, vízzel készítették, leginkább a mai szorbetre hasonlítottak, valójában hűtött gyümölcskocsonyák voltak. A ma is ismert fagylalt akkor jött létre, amikor először adtak hozzá tejet, tejszínt. A mai fagylalt elnevezés csak nagy sokára honosodott meg a magyar nyelvben. Hívták jegeczedett tejhabnak, fagyosnak, hideg nyalatnak. És vajon mi lehetett a spanyol tekercs? Hát persze, hogy a tölcsér, amit 1903-ban szabadalmaztattak. Az első fagyigépek kézi hajtásúak voltak, amit többnyire az inasok, vagy a nyalánkságukért dolgozni is hajlandó gyerekek hajtottak. A jéggel bélelt tartályban egy kisebb forgott, benne az édes masszával. Az első hazai fagylaldát a pesti belvárosban nyitotta bizonyos Peter Fischer. Feljegyezték, hogy a kioszk tucatnyi fagylaltja közül például Deák Ferenc különösen a gránátalma ízűt szerette. A XIX. század első harmadában már Pesten és Budán is árusítottak fagylaltot, népszerűsége máig töretlen akkor is, ha a korszerűnek mondott recept már így hangzik: „Végy egy zacskó fagylaltport, töltsd be a gépbe, öntsd fel vízzel, majd kapcsold be.” Szerencsére a szaporodó fagylalt-fesztiválok, versenyek egyre inkább visszahozzák a gondos kézzel, jó ízléssel készített igazi édes csemegéket. Szigetszentmiklóson is kapható belőlük több helyen – érdemes valamennyit végigkóstolni. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Szíjjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter tartott péntek este lakossági fórumot a Városi Könyvtár és Közösségi Ház színháztermében – tőlünk is érkeztek kérdések a számára. A felborzolt közhangulatról halljuk Hoffman Pál tököli polgármester összefoglaló véleményét, majd Vántsa Botond, a szigetszentmiklósi képviselőtestület Tulajdonosi Bizottságának elnöke összegzi a bizottsági munkát. Műsorunk végén egy különleges gyűjtővel ismerkedhetnek meg: Marika néni dedikált fényképeket és aláírásokat gyűjt.  Ez a mai kínálat, tartalmas és egyben szórakoztató rádiózást kívánok minden kedves hallgatónknak!