Köszöntöm a hallgatókat és köszönöm, ha belegondolnak: van egy intézményünk, amely bár nagyon régi, hivatalosan mégsem létezik. 2025. október 12-én, vasárnap kora délután, a hétfőn este 8 órakor kezdődő ismétlés idején, továbbá a hangos archívum segítségével bármikor közérdekű magazinunk, a Mozaik XVII,. évfolyamának 42. számát hallgathatják meg, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. Az aradi vértanúkra való emlékezés minden évben háttérbe szorít egy másik, az ország életében szintén nagyon fontos eseményt: 1928. október 7-én kezdte meg működését a Magyar Rádió. Két stúdióval indult meg a műsorszórás a budapesti Bródy Sándor utcában a Gerlóczy Gedeon által tervezett stúdiópalotából. Így vallott erről az új munkahelyről Scherz Ede, a rádió akkori főbemondója: „Úgy vagyok az új Stúdióval, mint amikor a gyalogos rendőrt lovas rendőrré léptetik elő. Olyan szép, nagy, csillogó minden körülöttem, hogy a magam tekintélyét is növekedni érzem. (...) Kint a városban öröm és gond, nyomor és gazdagság keveréke, bent a Stúdió gyönyörű függönyös termében a Múzsákkal komázom késő éjszakáig.” Ha egy nagyot ugrunk az időben, 2015. június 30-án szűnt meg mint önálló intézmény és lett a fővárosi Kunigunda utcai új telephelyen a használhatatlan nevű Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. része. Azon kevés ország közé tartozunk, amelynek nincs nemzeti, azaz Magyar Rádió és Magyar Televízió néven működő önálló intézménye. Egy egész nap is kevés volna, hogy átbeszéljük a rádió történetét, a sok, országosan népszerűvé vált műsort és a készítők listáját - egészen a legújabb korig a rádió véleményformáló, ahogy ma mondják: politikacsináló volt, mert ami az éterben elhangzott, azt mindenki komolyan vette. Fontos szerepet játszott a magyar nyelv formálásában: a hangszórókból hallatszó szavakat, kifejezéseket átvették a hallgatók és maguk is használni kezdték. Évtizedeken keresztül működött egy úgynevezett Mikrofonbizottság a rádióban: csak az kaphatott mikrofont  műsorkészítőként valamelyik adásban, aki megfelelő tanfolyamok elvégzése után erre engedélyt kapott tőlük. Sajnos, manapság bárki megszólalhat a számtalan kereskedelmi rádió bármelyikében: anyanyelvünk állapotán ez érződik is: műsorvezetők, riporterek és kérdezettek szinte versenyeznek egymással, hogy ki tud magyartalanabb, értelmetlenebb, lehetőleg idegen nyelvű szavakkal zsúfolt mondatokat megfogalmazni. Kár, hogy csak alig néhányan vagyunk, akik ezt szóvá tesszük – rendszerint hiába. Hiszem, hogy újra lesz egyszer önálló Magyar Rádió, visszaveszi méltó helyét a rengeteg, sokszor egymásnak is ellentmondó, ahogy mondani szokás, nem mindig az igazság minden részletét kibontó sugárzó és kábeles fórum között. Azok közé tartoztam, akiknek a rádió nem csak munkahely, hanem az élete meghatározó része volt évtizedeken keresztül. Azzal, hogy már lebontották az irodaépület után a Pagodát, az üzemépületet, a Bródy Sándor utcai, 1956-ban történelmi szerepet játszott részt, tulajdonképpen az életem ez darabját veszítettem el. Nem is beszélek róla tovább, mert elszorul a torkom - következzék inkább a tartalomjegyzék. Szigetszentmiklóson, Taksonyban és Tökölön is ülésezett a képviselőtestület – beszámolunk a megtárgyalt ügyekről. Szigetszentmiklóson a Sárgaházban a mögöttünk hagyott héten szerdán országosan fontos témáról szerveztek fórumot, figyelemmel kísértük az előadásokat és közreadjuk a legfontosabb megállapításokat, amelyeket érdemes meghallgatni és megszívlelni. Ez a kínálatunk, hasznos és szórakoztató rádiózást kívánok minden kedves hallgatónknak!

.