A különleges eseményekről, érdekes emberekről szóló riportműsorunk, a Sziget Szelet XV. évfolyamának első számát hallgatják, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. Pontosan egy esztendeje, tavaly január 4-én valamikor hajnalban átköltözött egy égi műterembe Ádám Jenő mellett Szigetszentmiklós másik nagynevű szülötte, Somogyi György Munkácsy-díjas festőművész. Ott voltam 2012-ben, amikor megkapta a díjat,  az átvétel utáni nyüzsgés közepette kértem néhány szóra – akkor is, mint ahogy később más eseményeken egy kis huncut fény csillant meg a szemében, „muszáj?” kérdezte, bólintásomra megadóan felsóhajtott: „essünk túl rajta”. Betegsége miatt nem tudta könnyen formálni a szavakat, neki a tökéleteshez közelítő kiejtés volt a nehéz, nekem később a vágás. Azután ez a játék megmaradt: muszáj? Igen. És mindig adott interjút, pedig nem volt könnyű a számára. Sajnálom, hogy nem ismertem korábban – pályatársa, Szemadám György szintén Munkácsy-díjas festőművész, valamint Pieronymus Kosch Péter és Puha Ferenc, Somogyi Gyuri munkásága és élete két kísérőjének egybehangzó tanúsága szerint nem csak nagyon tehetséges, csodálatos alkotóművész, nagyszerű tanárember, hanem remek humorú, könnyedén a társaság középpontjába kerülő ember, tehát kiváló interjúalany volt, sok érdekes beszélgetést rögzíthettem volna vele századunk történéseiről, művészetéről, embereiről. Most már marad az emlékezés. Jöjjenek velem, induljunk együtt felidézni Somogyi György alakját!