A különleges eseményekről, érdekes emberekről szóló riportműsorunk, a Sziget Szelet immár XVI. évfolyamának első számát hallgatják, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. Éppen két esztendeje, 2022. január 4-én valamikor hajnalban átköltözött egy égi műterembe Ádám Jenő mellett Szigetszentmiklós másik nagynevű szülötte, Somogyi György Munkácsy-díjas festőművész. Amikor először találkoztam vele a Városi Galéria egyik rendezvényén több, mint másfél évtizeddel ezelőtt, nem nagyon értettem, hogy ebben a kerekesszékben ülő, micisapkás emberben mi a különleges, miért veszik mindig körül. Azután megismertem és lassan megértettem. Ott voltam azon az ünnepségen, amikor 2012-ben megkapta a Munkácsy-díjat. Az átvétel utáni nyüzsgés közepette kértem néhány szóra – akkor is, mint ahogy később más eseményeken is, egy kis huncut fény csillant meg a szemében, „muszáj?” kérdezte, bólintásomra megadóan felsóhajtott: „essünk túl rajta”. Betegsége miatt nem tudta könnyen formálni a szavakat, neki a tökéleteshez közelítő kiejtés volt a nehéz, nekem később a vágás. Azután ez a játék megmaradt: muszáj? Igen. És mindig adott interjút, pedig nem volt könnyű a számára. Utólag már hiába sajnálom, hogy nem ismertem korábban – pályatársa, Szemadám György szintén Munkácsy-díjas festőművész, valamint Kosch Péter, művésznevén Pieronymus és Puha Ferenc, Somogyi Gyuri munkásága és élete két kísérőjének egybehangzó tanúsága szerint nem csak nagyon tehetséges, csodálatos alkotóművész, nagyszerű tanárember, hanem remek humorú, könnyedén a társaság középpontjába kerülő ember, tehát kiváló interjúalany volt, sok érdekes beszélgetést rögzíthettem volna vele századunk történéseiről, művészetéről, embereiről. Most már marad az emlékezés minden esztendőben ilyenkor, az év legelején. Folyamatosan gyarapodik Szigetszentmiklós lakossága,  ezzel párhuzamosan pedig egyre többen élnek városunkban, akik korábban hírét sem hallották a „Gyurinak”, nem ismerik azt a nyüzsgő képzőművészeti életet, amely sok tekintetben neki köszönhető. Jöjjenek velem, induljunk együtt a pályatársakkal újra felidézni Somogyi György alakját!