Köszöntöm a hallgatókat és köszönöm, ha műsorunkra figyelnek, amikor alkalom adódik rá. Június 28-án, szerdán este és az ismétléskor, szombaton 14 órától az élet fontos ügyeiről szóló gondolatcserélő műsorunk, a Sziget Szelet XV. évfolyamának 26. számát hallgatják, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. A felnőttek közül sokan hajlamosak arra, hogy elfeledjék saját gyerekkorukat, a várva-várt vakáció ezernyi örömét, kalandját és az ezekkel járó megannyi apró csínytevést – hiszen ezek adták meg a szünidő igazi savát-borsát. Az ilyen szülők néha arra törekednek, hogy a saját gyerekük valódi mintagyerek legyen, csupa okos és hasznos dolgot csináljon, megannyi szabály és előírás betartása közé szorítva soha ne kelljen semmiért összeszidni. Igen ám, de hol a határ? Ha mindent megengedünk, akkor nagyon nehéz lesz ősszel megint visszaterelni a gyerekeket a hétköznapi keretek közé, ha meg folyton rájuk szólunk, akkor hol a vakáció szabadsága? Saját ifjúkorunkban nagyon vártuk ezeket a boldog napokat, összegyűjtöttünk annyi élményt, amennyit lehetett, és - amennyit megengedtek a szüleink. Ha a tiltás veszélye fenyegetett valamilyen vágyott programot, igazi felnőttnek érezve magunkat, büszkén kivágtuk: "Tudok én már vigyázni magamra!" Jó esetben nem kerültünk veszélyes helyzetbe, rosszabb esetben néha pórul jártunk, mert mégsem voltunk olyan körültekintő felnőttek, mint azt gondoltuk magunkról. Persze, most sok szempontból más a világ, de azért van, ami normális esetben nem változott, ez pedig a szülői aggódás. Volt, amikor utólag megértettük, hogy miért nem engednek el ide vagy oda, volt, amikor nem, vagy utólag, felnőtté és szülővé válva adtunk igazat saját szüleinknek. Műsorunk vendége Kálmán Eszter  életvezetési tanácsadó, témánk pedig az, hogy mit engedjünk meg a szünidőben, hogyan tegyük boldog időszakká úgy, hogy néhány szokásos horzsoláson vagy apróbb seben túl sem testi, sem lelki sérülés ne következzen be senki számára - mert az utóbbiakra is lehet példa nemcsak édesanya és édesapa, hanem szülő és nagyszülő között is, de erről majd máskor. Jöjjenek velem, tegyük együtt boldoggá a szünidőt!