Köszöntöm a hallgatókat és köszönöm, ha ránk figyelnek a jól fűtött szobában. A térség különleges értékeiről, különleges lakóiról szóló beszélgetős műsorunk, a Sziget Szelet XVI. évfolyamának 4. számát hallgatják, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. Egy kis mitológiai visszaemlékezéssel kezdem, nem véletlenül. A görög mitológiában Szürinxet, az erényességéről ismert vízi nimfát Pán, a pásztorok kecskeszarvú, kecskelábú istene üldözte szerelmével. Egy folyóhoz érve Szürinx nővéreitől, a naiaszoktól kért védelmet, akik nádszálakká változtatták őt, így rejtették el. Amikor Pán odaérkezett, csalódott sóhajtásától a nádak panaszos hangokat adtak ki. Pán erre levágta a nádszálakat, méhviasszal egymáshoz ragasztotta őket, megalkotta az első pánsípot, aminek szürinx lett a neve. A mitológiától eltekintve a hivatalos megfogalmazás szerint a pánsíp több összeillesztett ajaksípos eszközből álló fúvós hangszer. Az ősi zeneszerszám változatai napjainkban főként Dél-Amerikában, Romániában használatosak és megtalálhatók sokfelé Afrikában, Ázsiában és Óceániában is. Magyarországon szintúgy hozzáférhető – a mai változatok néhány ezertől százegynéhány ezer forintig megvásárolhatók, amennyiben valaki az ezzel való muzsikálást szeretné művelni. Természetesen megtanulható – majd erről is szó lesz a mai műsorban, amelynek vendége egy pánsíp-művész. Fiatalabb korában nagynevű hazai zenekarokkal, később a világban utazgatva mindenütt ismert, hasonlóan nagynevű külföldi együttesekkel játszott. Fellépésekben és élményekben gazdag élet után jelenleg Délegyházán, egy mesebeli házikót formázó, stúdiót is magába foglaló hajlékában él, itt beszélgettünk pályafutásáról. A dunavarsányi Petőfi Művelődési Ház igazgatója, Portik-Cseres Éva hívta föl rá a figyelmem, és mivel pánsíp-művésszel még nem készítettem interjút, örömmel kerestem fel. Jöjjenek velem, induljunk együtt, ismerkedjünk meg vele és egyszerű, ám mégis különleges hangszerének hangjával!