Már az előző két rész bevezetőjében is elhangzott: a magyar nagyságrendek szerint a gyáróriás fénykorában több, mint tízezer embert foglalkoztatott. Közöttük több tucat olyat is, akiknek létezését nem verték nagydobra, pedig - ha pártutasításra is - fontos volt a törődés velük és ezt nem mindenhol vállalták el. Ez a börtönből szabadultak utógondozása volt: munkát és munkásszállást kaptak az akkori szabadult munka vállalók. Valahol nekik is dolgozni kellett, ha nem akarták folytatni a bűnöző életmódot és az éjszaka közeledtével valahol számukra is kellett nyugvóhely. A Csepel Autóban létrehoztak egy külön ilyen részleget, ahová az úgynevezett hivatásos pártfogók irányították őket hajlandóság esetén. Fiatal riporterként én is sokszor kint jártam a nyolcvanas évek elején a gyárban, mindig sikerült valamilyen megható vagy riasztó történetet összeszednem - annak idején nem volt könnyű kívülről behatolni ebbe a világba, mert a bűnözésről és az akkor már egyre gyorsabban terjedő kábítószerezésről az volt a hivatalos álláspont, hogy a szocializmus térnyerésével önmaguktól elhalnak, a szocialista ember nem követ el bűncselekményt, pláne nem kábítószerezik. Ezen ma már mosolygunk, de például a kábítószer-fogyasztás a hetvenes évek elejétől azért terjedt el nálunk nagyon gyorsan, mert az előbbiekben leírtak szerint nem volt szabad komolyan venni. Messzire kanyarodtunk néhány pillanat alatt az eredeti témánktól, kérem, nézzék el nekem, ha nem csak az egykori gyáróriás, hanem a magam múltjáról is ejtettem néhány szót. Folytassuk az ismerkedést az egykori nagyüzemmel, bőven maradt még Békés Györgygyel, azaz Gyuri bácsival felelevenítendő történet. Kisebbeknek és nagyobbaknak egyaránt érdemes egy hétvégén felkerekedni és az előzetes egyeztetés után végig járni a kiállítást. Térségünkben évtizedeken keresztül a Csepel Autógyár volt a legnagyobb munkáltató, egyben a fejlődés előmozdítója, ma ugyanitt az ÁTI Sziget Ipari Park ad működési lehetőséget különféle vállalkozásoknak. A múltat a hajdani átvevő-csarnokban berendezett múzeum őrzi - az itt gyártott, ma is működőképes teherautók, katonai járművek, sok makett és fénykép idézi fel a hajdani pezsgő életet. A tárlatvezető, Békés György első és egyetlen munkahelye itt volt, itt kezdett el dolgozni és innen ment nyugdíjba, érthető, hogy nagy kedvvel, szívesen és a személyes tapasztalatok biztonságával kalauzolja az érdeklődőket a járművek között sétálva. Jöjjenek velem, remélem, műsorunk hallgatása kedvet teremt egy későbbi személyes látogatáshoz!
A Kis-Duna mente TDM Nonprofit Kft. a Csepel-sziget és a Kis-Duna mente térség turizmusának fejlesztéséért és népszerűsítéséért felelős szervezet. Céljuk, hogy a térség 21 településének mintegy 100 látnivalóját és programját bemutassák a látogatóknak egész évben.
A szervezet kiemelt figyelmet fordít a térség természeti és kulturális értékeinek megőrzésére, miközben aktívan dolgozik a turizmus infrastruktúrájának fejlesztésén. Közreműködésükkel számos helyi rendezvény és program valósul meg, amelyek nemcsak a látogatók, hanem a helyi lakosok számára is értéket teremtenek.
A Kis-Duna mente TDM célja a térség turisztikai vonzerejének növelése, a helyi identitás erősítése, valamint a fenntartható turizmus alapelveinek előmozdítása. Szolgáltatásaik között szerepel az információszolgáltatás, a marketingtevékenység, valamint a helyi vállalkozások szakmai támogatása és hálózatépítése.
Az együttműködés és a közösségi szellem kiemelt fontosságot kap a szervezet működésében, hiszen hisznek abban, hogy közös erőfeszítésekkel érhető el a hosszú távú siker.