A Nemzeti Összetartozás Napján és a trianoni diktátum emléknapján közérdekű magazinunk, a Mozaik XV. évfolyamának 22. számát hallgatják, a szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. Nagy-Magyarországon ezen a napon nagyon sok helyen felcsendül a Székely Himnusz, a határainkon túl kisebb-nagyobb berzenkedést kiváltva az uralkodó politikai erőkből. Így történt ez akkor is, amikor Novák Katalin a rendszerváltás utáni köztársasági elnökök sorában elsőként a minap maga is együtt énekelte Erdélyben az emlékezőkkel, köszönet és tisztelet érte ezen cselekedetéért. A könyörgő, szomorú dallamú fohász szövegét szerzője, Csanády György 1921-ben írta, a zenét hozzá Mihalik Kálmán komponálta. Csanády 1895-1952 között élt, székelyudvarhelyi jogász családból származott, kereskedelmi, majd műszaki tanulmányokat folytatott, érdeklődése hamar az irodalom felé fordult, lapszerkesztő, majd rádiórendező lett, 1948-ig a Magyar Rádió főrendezőjeként dolgozott. 1922-ben megjelent első verseskötete Az évek címmel, ezt azután több könyve követte. Életre hívója és 25 évig a vezetője volt az 1920-ban – a trianoni döntés után – megalakult Székely Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Egyesülete (SZEFHE) nevű szervezetnek. Először 1922. május 22-én adták elő az Aquincumban rendezett egyesületi találkozón. Az ének Erdélyben az Észak-Erdély magyar visszafoglalása és újbóli elvesztése közt eltelt néhány év
kivételével egészen a kommunista rendszer bukásáig tiltott dal volt, büntették is az éneklését, de szűk körben, titokban mégis énekelték, az elnyomás elleni tiltakozásként. Magyarországon 1941 és 1944 között az iskolákban kötelezővé tették megtanulását a diákok számára, de a nehéz dallam miatt ekkor még nem vált általánosan népszerűvé sem Erdélyben, sem itthon. A cserkésztalálkozókon azonban már a két világháború közti korszakban is rendszeresen énekelték, elterjedését az erdélyi származású értelmiségiek, illetve a hozzájuk közel álló szervezetek is segítették, ennek köszönhetően az ellenállásra fogékony körökben egyre vonzóbbá vált. Az Amerikai Egyesült Államokba kivándorolt magyarok közt általánosan ismert volt, kultuszát itt is ápolták. Az ének népszerőségét az is mutatja, hogy a huszadik század második felében több szövegváltozata is kialakult, bár nem volt közöttük jelentős eltérés. A nyolcadik sor ma így szól: "Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!", az eredetiben még „Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt Istenem ” szerepelt. Nagy különbség nincs, a lényeg ugyanaz. Erdélyt a román történetírás ma Románia több, mint száz éves történelmi régiójaként emlegeti, megfeledkezve arról, hogy Trianon előtt évszázadokon keresztül Magyarország történelmi régiója volt. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Az emlékező összeállítások sorát Raffay Ernő Trianon-kutató, az Antal-kormány honvédelmi államtitkára kezdi, akinek köszönhetően ma jóval gazdagabb a Trianon-korrajz, mint a pártállam idején volt. Kutatásainak sajátos elismeréseként államtitkári működése idején szolgálati autójának kerekén a csavarokat meglazították valakik, de hiába, mert nem történt végzetes baleset. Utána dr. Bóna Zoltán nyugalmazott református lelkész emlékezik vissza a saját emlékeire. A rendezvények sorát pénteken Szigethalmon kezdték, a KDNP frakcióvezetője, Simicskó István tartott ünnepi beszédet, amelynek főbb gondolatait a hallgatókkal is megosztja. Ezután a Szigetszentmiklóson, vasárnap este fél nyolckor kezdődő megemlékezés részleteit tudhatják meg Lázár Gergőtől, aki az első nyári hónap rendezvényeit is elsorolja. Ez a mai kínálat, kellemes és tartalmas rádiózást kívánok minden kedves hallgatónknak!