A szerkesztő-műsorvezető, Haeffler András vagyok. Ritka esemény a sajtóban, ha az egyik díjazott a másikról készít műsort, de most ez történik. Szigetszentmiklóson adásunk után és az ismétlés előtt, január 19-én, csütörtökön este tartják meg az A Magyar Kultúra Napja alkalmából az ünnepséget, immár hagyományosan ilyenkor adják át a vitéz  Somogyváry Gyula díjat. Írói nevén Gyula diák 1895. április 21-én született  a Sopron vármegyei Füles községben. Innen a család először Somogyvárra, majd Budapestre költözött. Először tizenhárom éves korában jelent meg írása egy vidéki lapban, tanulmányai befejezése után pedig színházi és irodalmi hírlapíróként tevékenykedett. Az I. világháború kitörése után frontszolgálatra jelentkezett. Vitézségével hamar kitűnt, már 1915-ben megkapta a II. osztályú vitézségi érmet, amelyet számos további kitüntetés is követett. 1921-ben leszerelt, hírlapírói munkásságát a Magyar Távirati Iroda munkatársaként folytatta - ide egyetemi- és katonatársa, élete végéig jóbarátja, néhai édesapám, az MTI akkori vezetője révén került. A vidéki hírszolgálat megszervezésén túl politikai, külügyi és esztétikai témájú írásokat is jegyzett. Emellett „Gyula diák” írói néven verseket írt, ezek központi témája a trianoni békediktátum igazságtalansága és a revízió volt. 1929-ben háborús érdemeiért Horthy Miklós kormányzó vitézzé avatta. 1928-ban került a Magyar Rádióhoz, ahol először dramaturgként, majd helyettes igazgatóként, végül irodalmi igazgatóként tevékenykedett. Ekkorra már sorra jelentek meg regényei és verseskötetei. „Virágzik a mandula” című regényét angol, német és olasz nyelvre is lefordították. A harmincas évek közepére Somogyváry a magyar társadalom közismert köztiszteletben álló alakjává vált. Beválasztották többek között a Petőfi Társaságba is, amely 1876-1944 között a magyar irodalom legjobbjait tömörítette, az idők során olyan nagyságok voltak tagjai, mint Jókai Mór, Herczeg Ferenc, Mikszáth Kálmán vagy Móra Ferenc. A II. világháború alatt tartalékos századosként ismét katonai szolgálatot teljesített a Vezérkari Főnökség Nemzetvédelmi Osztályán Kádár Gyula ezredes vezetése alatt. 1944. március 21-én – szinte azonnal a német megszállás után – a GESTAPO letartóztatta és a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolta. Miután innen kiszabadult, a kommunisták ugyanolyan ellenségként kezelték, mint a nyilasok. Rákosiék publikálni sehol sem engedték, állami nyugdíját megvonták, 1950-ben minden korábban megjelent könyvét betiltották és begyűjtötték megsemmisítésre, mint „fasiszta irodalmat”. Ugyanebben az évben az ÁVH vádemelés nélkül internálta a kistarcsai internálótáborba. Itt nagyon leromlott az állapota, 1953. február 12-én a Mosonyi úti ÁVH rabkórházba szállították, itt azonban már csak a halála beálltát tudták megállapítani, mivel "útközben szívrohamban életét vesztette". A szívroham kifejezés ávós nyelven a halálra kínzást, agyonverést jelentette. Vitéz Somogyváry Gyulát 2012-ben posztumusz Magyar Örökség-díjjal tüntették ki. A családnak Szigetszentmiklóson, a Kis-Duna partján volt nyaralója, falán ma emléktábla található. A v. Somogyváry Gyula díjat a város kulturális fejlődésében végzett tevékenységért adományozza az önkormányzat. Az idei kitüntetett ifjabb Nádasdy András - róla szól a mai műsor.