A XV. évfolyam második számának szerkesztő-műsorvezetője, Haeffler András vagyok. Egy kis történelem: negyvennégy évvel ezelőtt, 1978. január 6-án délután több mint három évtized után hazatért a magyar állam önállóságának és függetlenségének ezeréves jelképe, a Szent Korona és a koronázási jelvények. Az előzmények: 1945 elején Szálasi Ferenc menekülésre kényszerült és magával vitte az ereklyét. A Szent Koronát tartalmazó ládát először Kőszegen őrizték, majd Szálasi intézkedésére 1945.01.12-én egy apró szomszédos településre, Velemre vitték. Néhány évvel ezelőtt a helyiek nekem is megmutatták azt a kis pincét, ahol az ereklye az utolsó magyarországi éjszakát töltötte. Március 18-án osztrák (pontosabban akkor még német birodalmi) területre vitték. 1945 áprilisában "a Szent Korona megmentése és biztonságba helyezése" érdekében a Salzburgtól keletre egy tó partján fekvő Mattsee-ben a Szálasi által tartott utolsó koronatanács elhatározta, hogy a koronát elássák. A koronaőrség egyik tagja így emlékezett vissza: "Egy üres benzineshordót kettéfűrészeltünk, a koronát, a jogart, az országalmát, a koronázási kardot és a palástot lepedőkbe csavarva beletettük, majd a hordó két felét egybetoltuk, és május 5-én este elástuk a tóparton". A koronaőrző ládát pedig tovább vitték, mintha az ékszerek benne volnának. Május 9-én Szálasi és kísérete az üres ládával a 8. amerikai hadsereg fogságába került. Hosszas kihallgatás után végül az egyik koronaőr elárulta, hogy hol ásták el a Szent Koronát. Megtalálták az olajoshordót, 1945. május utolsó napjaiban a koronát és a koronázási jelvényeket elszállították Frankfurtba, innen pedig Amerikába. A Szent Korona visszaadását a kommunista magyar kormány nemzetközi fórumokon többször is szóvá tette, de eredménytelenül. A hivatalos nyilatkozat szerint: "a koronát úgy tekintik, mint a magyar nép különleges helyzetben lévő tulajdonát, amely az Egyesült Államok hatóságainál van letétben". 1956 leverése után az emigráns magyar politikusok és az amerikai magyarság mindenáron igyekezett elérni, hogy a kormány semmiképp se kapja meg az ereklyét, mert ez a kommunista diktatúra egyfajta nyugati elismerését jelentett volna. Hosszas diplomáciai tárgyalások után mégis megtörtént a visszaadás, de az amerikai magyar szervezetek nyomására az egyik feltétel az volt, hogy Magyarország akkori csúcsvezetője, az MSZMP KB első titkára, Kádár János nem vehet részt a parlamenti ünnepségen. Más pártvezetők megjelenhettek, de a protokoll-listán csak az állami beosztásukat tüntették fel, párt-tisztségüket nem. Nem volt könnyű dolga a magyarázkodással a Kossuth Rádióban a közvetítést vezető Rapcsányi Lászlónak. Az akkori amerikai  elnök, Jimmy Carter emlékirataiban utóbb önkritikát gyakorolt, szerinte hiba volt a Szent Korona visszaadása. Az ereklyék a Nemzeti Múzeumba kerültek, innen 2000. január elsején, az első Orbán-kormány döntése nyomán ünnepélyes keretek között a Parlamentbe szállították át, azóta is itt, a főépület első emeleti központi csarnokában őrzi az újkori koronaőrség. Ennyit bevezetésként, következik a tartalomjegyzék. Vízkereszt elmúltával megkezdődött a karácsonyfák lebontása – elsőként az Aries időszerű kérését hallják.  Egyre erőteljesebben támad az influenza – igyekszünk segíteni az egészség megőrzésében. Ilyentájt kezd egyre nehezebbé válni a szilveszterkor könnyű hangulatban tett fogadalmak betartása, de megfutamodni senki nem akar. Mi a teendő? Erről is szó lesz. Ismét nyitva Szigetszentmiklóson a Sárgaház – megismerhetik a januári programokat. Hasznos és szórakoztató rádiózást kívánok minden kedves hallgatónknak!